Ugye mindenki ismeri azt a magyar szólást, miszerint "csehül állunk"? Nos, múlt héten Csehországban voltam, és körvonalazódik ott egy hasonló, "magyarul állunk" fordulat...

Frissítés 04. 06-án:
A helyzet javulása nem várható, viszont esélyt látok egy megszorítás spirálra.

– Hová költözzünk? – Kérdezte nemrég angol pénzügyi vezetőnk Párizsban.
– Ha a környező országokat nézzük, mindegy, mindegyik lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít a becsületesen dolgozó polgárainak. – Válaszoltam én.
– Hmm... – reagált szemöldököt ráncolva.

Itt ülök a koppenhágai reptéren, és azon tűnődök, vajon belegondolnak-e a ferihegyi reptéren sztrájkoló kedves honfitársaim abba, hogy mekkora személyes előnyökért milyen mértékben és hány emberrel tolnak ki. Bizony kellemetlen a vasutassztrájk is, de szinte mindenki meg tudja oldani a valamennyire is fontos útját busszal vagy autóval. Nem is beszélve arról, milyen anyagi vagy egyéb kárt jelent, ha mégsem. Ezzel szemben ha pl. én itt ragadok 1-2 napra, az minimum 120e Ft-ba kerül valakinek, plusz a repülőjegy ára, amit talán megtérít a Budapest Airport, talán nem. Ha összeadom, akkor már 200e Ft-nál tartunk, és csak egy emberről beszéltünk...
Persze kezdhetnék még érzelgősködésbe, hogy otthon vár 3 kisgyerek és a feleség, egész héten külföldön voltam, jövő héten megint megyek, és így a hétvégénknek is lőttek, ami (mondhatni) felbecsülhetetlen érték, de tudom, hogy nem sok értelme van ezen húrok pengetésének.
Az is lehet, hogy 1-2 óra késéssel elindul Ferihegyről a gép, és akkor kb. ugyanennyi csúszással hazajutok. Sajnos a Budapest Airport honlapján pont erről a járatról semmi információ nincs, és természetesen valamennyi ügyintéző folyamatosan foglalt. Nyilván nincs prioritása a külföldről érkező hívásoknak, így simán elköltesz több ezer Ft-ot várakozás közben.

Úgy gondolom, ezúttal tényleg közérdekű a történetem.
Először az információközlés: Októbertől fokozatosan az összes felhasználónak blokkolni fogja a UPC a 25-ös kimenő portot, amit tipikusan az SMTP szerverhez használnak a levelező programok. Magyarul nem tudsz külső (3rd party) szerveren át levelet küldeni. Nálam kb. pénteken aktiválhatták, szombaton vettem észre. Persze a fentiekről nem tudtam, mert az állítólagos értesítést, ami a szeptemberi számlával érkezett, a borítékkal együtt kukáztam... Tudom, nem szép dolog, de szinte mindig csak HBO és önfényező reklám van a számla mellett, és semmi nem utalt rá, hogy ezúttal másképp lenne, a szokásos 2 db A4-es lap háromrét hajtogatva. Az egyik a számlák közé, a másik borítékkal együtt a szemétbe.

Tehát nem ment a levélküldés, és első körben valami szoftveres akadásra gondoltam, amit megpróbáltam megtalálni és kiiktatni. Küzdöttem mint állat, új szoftver a routerre, tűzfal szénné konfigolása, az utóbbi időben feltett alkalmazások kilövése, stb. Bármit csináltam, egyetlen mail nem ment el az Outlookomból, viszont minden más, netet használó program hibátlanul működött. Aztán nekiálltam ésszel, szisztematikusan, és mivel a laptopomban van 3G net, kipróbáltam onnan is a mailküldést. Legnagyobb meglepetésemre azzal hibátlan volt ugyanaz a kiszolgáló. Sőt, a Chellóra aggatott routerrel is ment, ha VPN-en keresztül mentem ki! Ezután ugye maradt a router vagy a szolgáltató, az asztali gépen pedig valamivel nagyobb rend (hehe). A router beállításait alaposan átnéztem, minden szűrést töröltem, ideiglenesen még a MAC-et is kikapcsoltam. Semmi, UPC-n keresztül nincs SMTP, mintha a 25-ös portomat blokkolnák.

Ma kora este békésen bandukoltam a legnagyobb lányommal a gyógyszertár felé. Éppen a zebrán keltünk át, amikor a fél autójával ott (tudtommal szabálytalanul) várakozó hölgyemény, aki mögött elhaladtunk, elkezdte a szélvédőjét mosni. Nade nem ám egyet húzott a karon, hanem pumpálta izomból, egymás után hármat-négyet, pontosan addig, amíg a másfél méter széles, kis piros Ford Fiestájának egyik sarkától a másikig értünk. Jutott bőven a bőrkabátomra, az ingem nyakára, a hajamra, de még a pofámra és a szemem sarkába is.
Ezúton szeretném megköszönni, hogy nem szállt ki, és fektetett a motorháztetőre a teljes fürdetés kivitelezése végett.
Csak érdekességként fűzöm hozzá, hogy szélvédőmosás előtt én még menet közben is figyelni szoktam a járdán haladókra, sőt, a mögöttem guruló jármű távolságára is. Biztosan velem van a gond, mert nem úgy gondolom, hogy egyedül járok az utakon, és hogy a világ az autóm orrától a kalaptartóig terpeszkedik.

A címben szereplő képzavar egy másik zavarhoz, mégpedig az éppen aktuális halottak napi őrülethez kapcsolódik, igaz, csak áttételesen. Minden bizonnyal az a barátom is kölcsönözte valahonnan ezt a fordulatot, akitől én lenyúltam. Ne firtassuk, mert őszintén megvallva, jelenleg egy hatásvadász cím, semmi más.
A mai nap folyamán szerezett néhány tapasztalatom viszont korántsem vicces vagy hatásvadász, még annyira sem, amit az alkalom esetleg megengedne. A temetők közelében kialakuló zsúfoltság, és az ezzel szinte automatikusan járó emberi ingerültség szokványosnak mondható, de a mizéria sajnos nem állt meg ezen a szinten. Az egymás hegyén-hátán, kereszteződésben, járdákon, erdőn-mezőn parkoló autók, a virágárusok pofátlansága se újdonság, ahogy a lökdösődő, megemlékezősre legkevésbé hasonlító honfitársaink ábrázatának látványa sem.
Viszont számomra új volt a parkoló autók közt "szívbeteg kisgyereknek" pénzt tarháló "alapítványi kommandós", aki rövid magyarázkodásom után (miszerint csak visszaszaladtam az ottfeledett mécsesekért az autóhoz, a pénztárcám a feleségemnél hagytam, így ezúttal nem tudok adni) lesújtóan megjegyzi, hogy "szép dolog, mondhatom". Égett a pofám, pedig gyakran adakozok hasonló "alkalmakkor". Valószínűleg adtam volna ma is, ha tehetem, ám ehelyett magyarázkodni kényszerültem. Szemmel láthatóan hiába, talán a fukarok is hasonló szöveggel szoktak előállni...
Szokatlannak hatott még a temető biztonsági szolgálatának szinte könyörgő magyarázkodása, amit a kapuba parkoló hölgynek adtak elő, kérlelve, ugyan ne hagyja furgonját a bejáratban, mert rövidesen érkezik egy halottas kocsi. Nem vártam meg a végkifejletet.
Távozáskor (este 6 óra körül) a virágárusok egyikének elkapott megjegyzésére is felvontam a szemöldököm. Kb. így hangzott: Mosmá' annyié' adom, amennyié' viszik, holnapra úgyis elhervad (rám rohad?) az egész." A következtetések levonását a kedves blogolvasóra hagyom...
Megemlékezős kultúra 2007.

Talán akadt pár ember, aki a fórumban a nevem alatt éktelenkedő nagy vörös "LOGOUT blog" linkre kattintott, és megkönnyebbült sóhajjal, avagy éppen szomorúan nyugtázta, hogy milyen kevés bejegyzést írok. A válasz egyszerű, gyakran van pár percem arra, hogy egy-egy rövid hozzászólást jegyezzek a fórumban, de egy átgondolt, valamiféle jelentőséggel bíró, egyéni szösszenethez a blogomban több időre van szükség. Amiből sajnos az utóbbi időben semmire sem jut elég.

Most azonban (a hosszú bevezetés után a témához kanyarodva) úgy alakult, hogy egy szállodában ülök, és ami ennél sokkal kevésbé meglepő, semmi dolgom nincs. Illetve ami van, az nem sürgős, és kedvem sincs hozzá. Az utóbbi szűk fél évben sajnos sok időt töltök külföldi utazással és különféle szállodákban, általában csak 1-2 éjszakát, néha többet is. A szállodai internet lehetőségekkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném veletek megosztani.
Ugyanis ma már szinte minden szállodában van valami netezési lehetőség, ideális esetben nem csak egy gép a recepció melletti kis zugban, hanem LAN vagy WiFi a szobákban. Múlt héten például egy csehországi kisváros aprócska szállodájában találtam egy LAN kábelt, szépen feltekerve a radiátor csövére. Fizetni nem kellett a szolgáltatásért, vagy mondhatjuk úgy is, hogy az ár tartalmazta, bár maga az ár is korrekt volt (750 cseh korona egy éjszaka reggelivel a főtéren). Most éppen egy közepes, főként a skandinávoknál fellelhető szállodalánc egyik koppenhágai példányának szobájában ülök. Errefelé meglehetősen drágák a tűrhető szállodák (ez persze nem ritka jelenség nagyobb Nyugat-európai városokban), viszont ingyenes WiFi áll rendelkezésre. Kissé vicces, hogy egy hétig érvényes bejelentkezési adatokat adnak a recepción, mert nem lehet gyakori, hogy valaki ennél tovább maradjon. Akár havonta is válthatnák a jelszót, úgyse lakik a környéken szegény ember, aki rászorulna a hotel netjére...
Amszterdamban és Párizsban még drágább a szálloda, mégis fizetni kell az internet használatáért. Előbbi városban óránként 5-15 eurót, utóbbiban vagy hasonló módon, vagy adatforgalom után. Ejnye-bejnye. A közeljövőben kinéz egy rövid svájci túra, majd beszámolok az ottani állapotokról is, ha érdekel valakit.

Szólni persze nem szóltak egy árva szót vagy bötűt sem. Az öcsém figyelmeztetett, akinek szintén van 3-4 társkártyája, hogy a legutóbbi számlában már nem volt ilyen címen jóváírás. Ellenőriztem, valóban eltűnt. Az ügyfélszolgálat csak megerősíti a tényt, de nem kommentálja.
Majd én: Ilyen formában ez bizony egy mocskos húzás volt, és erős késztetést érzek arra, hogy a nevem alatt futó 4 db, illetve a hozzám kapcsolódó másik 2 db előfizetést megszüntessem/kiszerveztessem a hűségidők lejárta után. Ugyanis ezzel szinte elvesztette értelmét a társkártyás móka, hiszen az Aranykártya pontok még öt kártyával is elég lassan gyűlnek ahhoz, hogy kecsegtető ajándékokat, netán telefont tudjak rajta venni minden évben.
Minden bizonnyal van ésszerű üzleti magyarázat a lépésre, de én mint egyszeri ügyfél még csak egy vígasztaló hátbaveregetést sem kaptam. Tehát kénytelen vagyok a lépést a Westel nevének, majd formai önállóságának megszüntetésével kezdődött buta döntéssorozat újabb példájaként felfogni, a magyar magentaszínű ámokfutás következő lépcsőjeként megélni.

Üdvözlettel:

Egy 9. éve hűséges ügyfél

Itt a lehetőség, hogy eldöntsétek, írjak-e valaha valamit (persze ezen kívül) az újdonsült blogomra, illetve javasolhattok témákat.
Sem a buzdítást, sem a fikázást, se a témákat nem tekintem kötelező érvényűnek.
Tehát rajta. Illetve béta.