A cím ezúttal elmond szinte mindent, úgyhogy rövid leszek. A képen látható jelenségről van szó:

Attól függetlenül, hogy férfi vagy nő „viseli", a pocak mindenképpen betegségre utal, és bár hosszú évekig tart nagyra növeszteni, már a kisebb méretű is komoly anyagcsere problémát jelez. Sajnos az ellenkezője nem feltétlenül igaz, tehát akinek egyáltalán nincs pocakja, az nem biztos, hogy teljesen mentes a metabolikus szindrómának nevezett betegségtől, csak rajta nem úgy jelenik meg. Ilyenkor egy komplex vérvizsgálattal nagy eséllyel kideríthető, hogy van-e gond, de a legjobb egy glükóz tolerancia teszt párhuzamos inzulin méréssel.
Hölgyek esetében a lapos has melletti méretesebb fenék, vaskosabb comb, erősebb mellek általában nem problémásak egészségügyi szenpontból. Sőt, sok úriember kifejezetten kedveli is ezeket, tehát akár előnyösek is lehetnek...

Bizonyára van még olyan ember, aki nem hallott a címben szereplő ellentmondásról, ezért előbb ezt tisztáznám: Valamikor az ötvenes évek első felében, tehát nem sokkal a II. VH után, egy Ancel Keys nevű amerikai kutató arra a következtetésre jutott, hogy a zsírfogyasztás okozhatja az akkoriban elharapódzó szív-érrendszeri megbetegedéseket. Ennek alátámasztására bemutatott egy grafikont, amin egy felfelé ívelő görbe mentén hat ország volt feltüntetve a fenti két paraméter függvényében. Jobbra fent a zsírban dúskáló amerikaiak hullottak, mint a legyek, balra lent a negyede annyit fogyasztó japánok éldegéltek szívpanaszok nélkül. Íme:

Volt néhány probléma ezzel a grafikonnal, mindenekelőtt az – ahogy a kortársak arra nagyon helyesen rávilágítottak –, hogy összesen 22 országból álltak rendelkezésre adatok, mégpedig azonos koordináta-rendszerben a következők szerint:

Azt hiszem, ezt a szálat valamivel jobban fel kellett volna építenem, mert az előző, a fogyás energetikájával foglalkozó bejegyzés nem volt túl jól összeszedett, illetve túl sok helyet hagyott az értetlenkedőknek. Bár a fórumban később sok referenciát és új hírt/előadást bemutattam, úgy gondolom, a problematika különböző oldalai megérnek egy-egy külön misét.
Lássuk tehát a mozgással kapcsolatos kérdéskört. Teljesen egyértelmű, hogy a rendszeres testmozgás egészségügyi hatása nagyon pozitív, és szükség van rá az izomzat, a csontok-ízületek, az emésztőrendszer és az immunrendszer megfelelő működéséhez. Amiről itt most szó van, az a fogyás, egészen pontosan a testzsír % csökkentése. Némi kedvező hatást ezen területen is fel lehet lelni, de nem az energia leadással kapcsolatosan, hanem az izomtömeg növelése, és így az alap metabolikus ráta emelése miatt. Amennyiben a fogyókúra során nincs jelentős izomtömeg növekedés (ami szinte mindig így van), akkor az esetleges BMR növekedés sem emiatt következik be.
Néhány hasznos olvasmány, előadás és összefoglaló a témában:

A minap olvastam egy angol nyelvű riportot, a címe Zero Carb Interview: The Andersen Family. Mint éllettant és biokémiát tanult ember, a zéró szénhidrát különösebben nem hatott meg, természetes képességünk, hogy glükózt tud a májunk előállítani bizonyos aminosavakból, glicerinből és egyéb köztes metabolitokból, ha szükséges (keress rá a glükoneogenezisre, ha érdekel a téma). Úgyhogy ezt nem boncolgatnám ebben a rövidke bejegyzésben, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a zsíros marhahúson kívül tényleg nem eszik mást a család. Azt is naponta egyszer, amíg tele vannak, mint a déli busz. A sztorit időközben a család barájai és ismerősei is megerősítették, nagyon úgy néz ki, hogy nem kamu.

Számomra két tápanyag típus ugrik be hirtelen, amiknek rettenetesen kellene hiányoznia:
1. Vízben oldódó vitaminok, amik többségéből a hús elég keveset tartalmaz, pl. C. Első ránézésre 10+ év alatt már régen ki kellett volna hullania a fogaiknak, sőt, jobbra-balra kellene hullania a családtagoknak. Ezzel szemben nem csak totál egészségeseknek tűnnek, de a 10 éves gyerek fogai is olyan szép rendezetten nőnek, aminek a legtöbb mai kölyök igencsak örülne. Utóbbi persze a zsírban oldódó vitaminok magas szintjével és egyensúlyával jól magyarázható, különösen hogy ennek hiánya okozza a legtöbb gyerekben a (szűk állkapcsot és a) kusza fogsort.
2. Élelmi rost. Ha a több évtizedes dogma igaz lenne, már pár hét után beléjük kellett volna sülnie a sz.rnak. Nem is beszélve az immunrendszerükről, amit ugye a bélbaktériumok tartanának erősen. Elmondásuk szerint évek óta nem volt beteg senki a családból. Ezen felbuzdulva újra nekifutottam a rost és a székrekedés kapcsolatáról fellelhető minőségi tudománynak, és továbbra is változatlan a helyzet. Ilyen vizsgálat alig létezik, ami pedig van, az éppen az ellenkezőjét bizonyítja: minél több rostot eszünk, annál nehezebben távozik a maradék... Amiben egyébként semmi meglepő nincs, ha végiggondoljuk a történéseket.

Ha eddig bárki úgy gondolta, csak elborult az agyam, amikor elkezdtem fogyózni, és azóta másra sem tudok gondolni, most talán rádöbben, hogy a vészharangok, amiket tavaly elkezdtem kongatni, nem elsősorban a saját fixációim kivetülései.
A Csüngő hasú nyugati világban elsősorban saját megfigyeléseimre hagyatkoztam, amikor az egyre nagyobb számban feltűnő elhízott emberről írtam, ám most itt vannak az adatok – legnagyobb sajnálatomra. Lássuk, miről van szó.
Felnőttek esetében a lakosság 28,5 %-a kórosan elhízott. Tehát ismétlem, nem túlsúlyos, hanem kórosan elhízott! Definícióként a 30-nál magasabb BMI-t (testtömeg-index) használják, ami nem a legszerencsésebb, de a legnagyobb probléma – az izmos ember indexe is magas – szerintem nem fenyeget tömegeket Magyarországon. Íme a (kattintással nagyítható) grafikon:

Tényleg egészségtelen lenne a zsír? Vagy csak a telített zsírokban gazdag élelmiszereket kell kerülni? Mi újság a transz zsírsavakkal? Miben süssünk-főzzünk? Ezekre a kérdésekre némi olvasgatással nem nehéz korrekt választ adni, de mivel én már jócskán túl vagyok az információszerzés nehezén, és a szakirodalom szinte kizárólag angol nyelven érhető el, megragadom az alkalmat, hogy némileg leegyszerűsítve, magyar nyelven bocsássam ezeket közre. Aki részletesebben is szeretne összefoglaló irodalmat olvasni a témában, annak Mary G. Ening „Know Your Fats” (tudományosabb, de már 14 éves), illetve Nina Teicholz „The Big Fat Surprise" (oknyomozó, friss) c. műveit ajánlom elolvasásra.

Mindenekelőtt néhány idevágó fogalmat tegyünk tisztába, mert sokan ellébecolták a kémia órákat, vagy egyszerűen elfelejtették, mit hívunk zsíroknak és olajoknak. Szóval arra gondoltam, hogy egy nagyon alap lipidológiai bevezető talán nem árt. Aki mindent tud a témában, ugorjon pár bekezdést. Szigorúan kémiai értelemben csak az ún. trigliceridek tartoznak ide, és a zsír elnevezés a szobahőmérsékleten szilárd változatokat jelöli, míg az ugyanitt folyékony halmazállapotúakat hívjuk olajnak. Kevésbé szigorúan, vagy inkább biológiai értelemben nehány bonyolultabb felépítésű származékot is ide szoktak érteni, mint pl. a koleszterin (koleszterol). Róla egy egész későbbi írás fog majd szólni. Maguk a trigliceridek (pontosabban triacil-glicerinek, vagyis a glicerin hármas zsírsav észterei) egy glicerin molekulából és a hozzá kapcsolódó 3 db zsírsavból állnak. A glicerin mint vegyület teljesen ugyanaz, akár állati, akár növényi eredetű, ahogy a zsírsavak nagy többsége is megtalálható mindkét világban. Elsősorban a zsírsavak aránya tér el, bár van néhány, ami csak az egyikre, vagy a másikra jellemző. A zsírsavak legfontosabb tulajdonságai: Egy változó hosszúságú (a természetben 3-24 szénatomos) szénlánchoz hidrogén atomok kapcsolódnak, a lánc egyik (alfa) végén egy karboxil (COOH) csoporttal. Értelemszerűen a másikon (omega) egy metil csoport van, magyarul a szénatomon csak hidrogének lógnak.
A zsírsavak legfontosabb típusai:
• Telített zsírsavak. A szénláncban az atomok egyes kötéssel kapcsolódnak egymáshoz, a maradék vegyértékeket pedig kitöltik a hidrogének. Ez egy viszonylag egyenes molekulát eredményez. A lánc hosszától függően beszélünk rövid-, közepes- és hosszú szénláncú telített zsírsavakról.
• Telítetlen zsírsavak. A szénatomok között egy vagy több helyen kettes (vagy hármas, de a természetben ez nem igazán fordul elő, mert nagyon instabil) kötés van, amiből következik, hogy ezekhez a szénatomokhoz már csak 1-1 hidrogén tud kötődni. A telítetlen zsírsavak kapcsán jön szóba gyakran az omega, ami azt jelenti, hogy hányadik szénatomnál van az első (egyszeresen telítetlennél az egyetlen) telítetlen kötés. Tehát az omega-3 zsírsav a metil csoport (omega) végtől a harmadik kötésben telítetlen először, az omeg-6 a hatodikban, stb. A stb. itt 7-9-et jelent a gyakorlatban. 
o Attól függően, hogy ezek a hidrogének térben azonos vagy átellenes oldalon vannak, beszélünk cisz- és transz- zsírsavakról. Az élővilágban a cisz jellemzően sokkal gyakoribb (~98 %), és a természetes transz zsírsavak fajtái meglehetően limitáltak. Utóbbiaknak előnyős, rákellenes hatást tulajdonítanak. A cisz telítetlen zsírsavban egy törés van, kb. bumeráng kinézetű, míg a transz marad nagyjából egyenes.
o Attól függően, hogy hány telítetlen (kettős) kötés van a láncban, megkülönböztetünk egyszeresen telítetlen- és többszörösen telítetlen zsírsavakat. Fontos megérteni, hogy minél több telítetlen kötés van egy molekulában, az annál kevésbé stabil, annál könnyebben bomlik fel a kötés, ezáltal például hajlamosabb az oxidációra.
Az angol rövidítések használata meglehetősen univerzális manapság, ahol a telített zsírsav SFA, az egyszeresen telítetlen MUFA, a többszörösen telítetlen pedig PUFA.
Az említett zsírsavak univerzálisak az élővilágban, ahol különféle funkciókkal bírnak. Ahogy korábban már említettem, az arányuk erősen eltérhet, de szinte soha nem csak az egyik alkot egy természetes zsírt. Gyakran mondjuk, hogy az állati zsiradékok telítettek, ami valójában a nagy többségükre nem igaz, mert csak a tejben (és így a teljes tejtermékekben) és a faggyúban vannak többségben a telített zsírsavak. Ellenben a növényvilágban is létezik ilyen, pl. a kakaóvaj, a kókuszzsír, a pálmaolaj, vagy éppen a szerecsendió. Példák olyan természetes zsírokra, ahol az egyszeresen telítetlen zsírsavak dominálnak: szárnyasok, disznózsír (!), mogyoró, olíva. Többszörösen telítetlenben túltengő olajok: napraforgó, repce, kukorica, lenmag, hideg tengeri halak, feketeribizli.

Kint 30-35 fok, mindenki a vízparton pihen, kivéve, aki a hűvös szobában. Vannak, akiknek sajnos most is dolgozni kell. Én is eljutottam az idén tucatnyi strandra, ahol természetesen találkoztam ezernyi emberrel. Talán a saját közelmúltbeli fogyásom (történet lentebb) által befolyásolva, de valamiért sokkal több kövér, hájas, lógó hasú embert, óriás fenekű nőt és csöcsös férfit látok, mint 20-30 évvel ezelőtt. Ami ennél is sokkolóbb, az a csúnyán elhízott fiatalok, sőt kisgyerekek magas száma. Hogyan jutottunk idáig, illetve lehet-e még rosszabb? Egy több részesre tervezett írás sorozat bevezetőjét olvashatjátok, amiben később meg szeretném mutatni, hogy mi áll a jelenség hátterében, és mit kellene szerintem változtatni ahhoz, hogy a dolgok visszaálljanak a régi kerékvágásba. Mindezt irgalmas szamaritánusi szeretetből, ingyen és bérmentve... Nincs norbiápdét üzletem, nem árulok térítő könyvet, sem étrend-kiegészítő kapszulát. Persze ha hirtelen népszerű leszek, nem zárom ki, hogy később pénzre váltsam a tudásom. Az esélye kicsi.

Néha bambulok a nagy áruházak élelmiszer osztályán, és gyakran nem értem, mit miért vásárolnak (és esznek) emberek. Például mi vesz rá valakit, hogy zsírszegény tejet vagy joghurtot vegyen, miközben utóbbihoz több teáskanál cukrot adtak? Bizonyos esetekben még valamennyire érthető a borzalmas alternatíva választása, hiszen egy 40 % húst tartalmazó virsli nagyjából arányosan kerül kevesebbe, mint a 80 %-os.
Amit végképp nem tudtam eddig felfogni, az a margarin vásárlása. Süteménybe fogy az a tonnányi adag, amit a kosarukba raknak a vásárlók? Én abba se tenném bele, bár nem biztos, hogy említésre méltó a negatív hatása a sok cukor és fehér liszt mellett. Viszont natúr megenni azt a rákkeltő ipari hulladékot? Én azt hittem, már régóta egyértelmű, hogy a transz zsírok kerülendők, de a fölöslegesen nagy mennyiségű Omega-6 bevitele se tűnik túl jó ötletnek.

Le a margarinnal, éljen a vaj!

Bevezetőként mindenképpen megemlítem, hogy az esetek nagy többségében autóban ülve szemlélem a gyalogosokat, és csak viszonylag ritkán szlalomozok az életemért a "másik oldalon". Azt is őszintén állíthatom, hogy igyekszek szabályosan közlekedni, már ami a gyalogosokat illeti. Nem gázolok át köztük a zebrán, és babakocsis anyukákat, idős embereket általában akkor is átengedek az úttesten, ha még nem léptek le az átkelőhelynél.

Ma délután viszont gyalogosként szeltem át egy szimpla kétsávos utat. Előtte pénzt vettem fel ATM-ből, és menet közben próbáltam a bankókat belegyógyítani a tárcámba. Ettől függetlenül szétnéztem az úttestre lépés előtt, sőt, balról jött 3-4 autó, amiket – jó magyar szokás szerint – el kellett engednem már a zebrán állva is. Ezután elindultam, és amikor láttam, hogy szemből is rajtol egy hölgy, illetve a jobbról érkező autó megáll, folytattam bankjegyrejtő tevékenységemet. Azaz folytattam volna, mert a megálló autó dudált egyet. Meglepve pillantottam föl, és láttam, hogy az őszes hajú, őszes, rövid szakállú, 50 körüli férfiú nagyon mondja a magáét. Az is feltűnt, hogy közben engem néz, majd feldúltan mutogatni kezdett a szemére. Nem teljesen értettem, mit akar jelezni, arra gondoltam, az a gondja, hogy nem nézelődök végig átkelés közben. Lassítottam egy picit, majd széttártam a kezem, és alaposan artikulálva megkérdeztem, mi a baja? Ez bizonyosan hiba volt, mert lehúzta az utas oldali ablakot, és vörösödő fejjel, teli torokból azt ordította:
– Dee mocsoook vaaagy!
Háta mögött két utasa kissé unott arccal, de megértően bólogatott.