Kiindulási alap
Hogyan ne rontsuk el a következő néhány Nyák-tervünket

Nem olyan rég felhívták a figyelmemet, hogy nem mindenki akar PIC-kel foglalkozni. A cikksorozat második részében ezért egy 555-ös IC-re alapuló ajtónyitó-vezérlő kapcsolás nyáktervét fogjuk áttekinteni. A kialakításkor figyelembe vesszük, hogy később mikrovezérlővel is helyettesíthető legyen az "agya". Tulajdonképp ez is egy időzítő, mint az előző, csak teljesen máshova van szánva. Ennek több vonzata van, nem csak hardveresen, de a rajzolatot tekintve is. Az előző THT-s tervvel szemben ez már tartalmaz SMT elemeket. Aki öntevékenyen egyből egy kontrolleres verziónak áll neki, annak pont elég a 6 I/O-s PIC, de egy 16F1832x-szel sokkal messzebb lehet jutni.
Az ilyenkor jellemző öszvérmegoldások mellett törekszünk a kompakt dizájnra. Figyelembe vesszük a környezetet ahová beépítik, illetve az általános telepítői hozzáállást.
A két kulcskifejezés, amit továbbra is kiemelten kezelünk: gyárthatóság és rendelkezésre állás (DFM & DFR).
Terveink szerint a kézi ültetést preferáljuk az alacsony darabszám miatt. Az SMD-ket a pasztamaszk segítségével felvitt ónpasztába helyezzük csipesszel, majd "dedikált grillsütő" hiányában egy olcsó kínai hot-air station-nel beforrasztjuk. Néhány tucat példányig teljesen jó a régi kattogós weller is, de egyenként forrasztgatva az SMD-ket nem leszünk túl termelékenyek a prototípuson túl.
A hőlégfúvót inkább felejtsük el, mint kézenfekvőnek tűnő megoldást. Annál még egy feje tetejére állított „vasaló-reflow” is jobb. Illetve nem jobb, csak kevésbé kártékony! A furatszerelt alkatrészek gépi forrasztását hagyjuk a közepes darabszámot elérő volumenre, addig hándgemáht. Alternatívaként, kis darabszámnál, az SMT elemek ültethetőek géppel, egyből a nyák-gyártónál, csak a THT-k igényelnek majd élőerőt, aminek nem kell szükségszerűen ugyanott történnie.
A könnyű upgrade lehetősége miatt a kétpanelos megoldást választjuk. Aki akar, arduinot is ráfaraghat, de annak az elkapkodott csatlakozó-kiosztása miatt ez direkt nem kompatibilis vele! Aki mégis ebbe az irányba indul, az rá tudja patkolni vezetékkel a nano-t; vagy eleve ahhoz tervezi a diszkrét alaplapot. (Az üzembiztonság hiánya és a fuser csatlakozó-kiosztása miatt nem javallt csak, egyébként minden tekintetben rendbe van!)
Az alaplap a szokásos kettő helyett három bemenettel rendelkezik, mert ha uC-vel kezeljük a folyamatot, akkor az egyes inputokhoz társíthatunk eltérő időzítéseket is a kimeneten, de a gomb-beragadásgátló is egyszerűbb SW-ből, akár minden bemenetre külön paraméterekkel, nem említve a prellmentesítést. Opcióként önálló, relés kimenetű RFID olvasók DC megtáplálására és passzív fogadására is van lehetőség.
Az inputok száma szabadon növelhető egy-egy szükséges blokk sokszorosításával, de az 555-nél figyeljünk, hogy a bemenete ez miatt ne legyen "nagyimpedanciás", mert ezzel a zavarérzékenysége is csökken. A telepítők sokszor gátlás nélkül viszik az erősáramú gerincvezetékek közelében a kaputelefon jelvezetékeit, frankón összeantennázva a környék összes zajforrását.
Általában a sematikon szereplő három bemenet közül kettőt használnak, de szintillesztést/védelmet meg egyáltalán nem, mert a 55 forintos 555-öt nem éri meg körbebástyázni. Mi, a nyákterv okán, visszafogottan mégis megtesszük. A T10/20/30 és környéke csak a uC-s rész lehetősége miatt kerültek be; 555-höz ez a „sallang” felesleges. A száraz kontaktok is csak ez miatt nem a GND felé zárnak. Még pár elem és egy PLC bemenetét kapnánk...
Egy-két külső eszköz megtáplálása azért is fontos, mert az RFID olvasó mellett egy tisztességes ISM sávon működő önálló vevővel kiegészítve az egészet, a tönkrement lépcsőház-vezetékezés jó része is orvosolható, legalábbis a vendég lépcsőzésmentes beengedése erejéig.