Mindig meglep, hogy az emberek mennyire megbotránkoznak azon, ha valaki télen sportszerűen kerékpározik. Rendre kapom az értetlenkedő arckifejezéseket, na meg előfordulnak beszólások is.

Tényleg ennyire furcsa az, ha valaki máshogy csinálja?

Nem tudom hányan vannak így, vagy ki mennyire megfontolt vásárló. Én abban az állom világban éltem, hogy tudatos vásárló vagyok, de ez mobiltelefon ügyileg már nagyon nem igaz. Hajlamos vagyok átgondolatlanul csak úgy bevállalósan vásárolgatni, ami épp megtetszik, noha azért az épp aktuális ideológiáimhoz igyekszek ragaszkodni. Azért ahogy öregszem az épp aktuális nézeteim úgy változnak, ahogy a korom. Amikor csak nyomógombos készülékek voltak még gyakran vágytam egy érintőképernyősre. Tudom ott voltak a PDA-k akkoriban még, de azok többnyire ormótlanok voltak. Azt amikor lett olyan is, egy (sose felejtem) Nokia 5800. Miután a lila köd elszállt már nem is annyira tetszett, de hát ez érthető is volt, akkor visszavágytam nyomógombra. Aztán jöttek mentek az érintős készülékek, vágytam a nagyra, mondván a méret a lényeg. Akkoriban már az internetet és főleg az írást tartottam fő kommunikációs formámnak, a Dell Streak még nem vonzott, noha tetszett, hogy ez már nagynak mondható. Végül egy Samsung Galaxy Note-al szálltam be a tepsizésbe, az egyik első fecske voltam az MA-n e téren, talán még páran emlékeznek erre a korszakra. Az általánossá válló csatákra a fórumon, amikkor még a legtöbben értetlenkedtek mondván, hogy minek ekkora, meg mennyire nevetséges az, aki ilyennel telefonál, vagy csak ha használja. Használtam is egy jó ideig, de hát váltani kellett néhány kisebb kitérő után leváltottam iPhone-ra, egy i5-re, ami azért nem egy nagy készülék a Note-hoz képest. Na de akkoriban jöttem rá, hogy jó ha szabad az ember másik keze, hogy kényelmesen használható, nyilván média fogyasztásra már nem annyira, tehát kompromisszumos is, ahogy a nagyok is azok. Használtam is egy évig nagy megelégedéssel, de már láttam, hogy azért van hogy jól jön a nagy, de tábla gépet nem akartam, mivel azt meg megint csak macerás cipelni, használni is problémás lehet egy csomó helyzetben, kell egy táska, vagy jól jön ha van egy nálunk a cipeléséhez, még ha az egy iPad Mini is például. i5 után egy rövid kitérő következett i5S, nem igazán hozott annyival többet, hogy megérje a váltást, de azért összeségében jobb készülék volt, mint az elődje, de a rendszer bugjai miatt olyan szinten felidegesített, hogy megváltam tőle laza két hónap után. (bár ez szerintem csak indok volt, mert váltani akartam, nem fogott meg annyira az i5 után) Váltani kell, de mire, megtetszett a Samsung Galaxy Alpha, meg is vettem, de nagynak éreztem, így meghirdettem, aztán szép lassan jelentkeztet érte, és el is adtam. Rövid szerelem volt, lehet az android iránti un szimpátiám miatt sem jött be végül. Nem is igazán gondolkodtam, hogy mit vegyek helyette, de tudtam, hogy kell valami. Gondolkodtam azon is, hogy valami olcsó készüléket veszek, aztán így kiszállok az egészből. A BlackBerry Classic is szörnyen tetszett, még most is, és gyanítom, hogy be is szerzek egyet, most már mint másodkészüléknek, majd hamarosan megtudjátok miért írom ezt. Átfutott az agyamon az MS is, a Windows-al, meg a Lumiákkal, át is gondoltam mi a választék, de hamar elhessegettem a gondolatot. Reggel viszont már úgy keltem, hogy iPhone még hozzá i6, el is mentem az üzletbe, meg is taperoltam, azt ott volt a Plus is. Azt is megnéztem, próbálgattam, gatyapróba is volt. És végül elhoztam a Plus-t. igazándiból már foglalkoztatott a gondolat egy ideje, hogy vissza kéne térni az igazán nagyok világába, hiszen ha kompromisszummal, de még is csak kiváltanak egy táblát úgy, hogy akár a gatyában is elférnek, még nyáron is! Na de ha egy hónapja valaki azt mondja, hogy iPhone 6 Plus-om lesz ma, akkor azt kinevetem. egyébként elégedett vagyok, tetszik is, nagy is, noha lehetne némileg kompaktabb is, ugye a nagy keret, de cserébe jól rá lehet markolni, kell is. Főleg mikor veszi elő az ember. Mondjuk az is lehet, hogy egy fanboy vagyok, és csak okokat keresek, pedig valójában egy márkahívő vagyok. Nem vagyok pszichológus, nem is állítom fel a saját diagnózisomat, majd megteszik mások.

Gondolom már sokaknak nem új, de úgy érzem meg kell osztanom. Végre egy cikk, ami a lényegre tapint, és a körmükre néz ezeknek a bizonyos oldalaknak.

Nos erről lenne szó Lássuk, ma éppen mi gyógyítja a rákot!

Én személy szerint nagyon örülök ennek a cikknek, hogy egy nívósabb oldal is foglalkozik ezzel a nem épp elhanyagolható problémával.

Mondjuk a tisztesség megkívánja, hogy két oldal válaszreakcióját is linkeljem Tudnod kell, Tudás fája. Ezeket inkább nem kommentelném.

Bizonyára többen értesültek róla már a fórumról, vagy tudni vélik, hogy nemrég váltottam ismét mobiltelefont. Gondoltam leírom a gondolataimat ezzel kapcsolatban, ha már a múltban is készült mindegyikhez egy bejegyzés, ne szakadjon meg a hagyomány.

Igen egy fehér/ezüst 16 GB-os iPhone 5-öm volt, amit nagy megelégedettséggel használtam egy éven keresztül. Hűha egy évig, egy mobil, még a végén megjavulok. Noha többször eljátszottam a gondolattal, hogy kéne egy nagyobb, mert hát néha jól jönne, például itthon, ha nincs humorom leülni a laptop elé, akkor azért jobb lenne egy nagyobb kijelző, de a mindennapokban jobbnak bizonyult a kicsi, így mindig elkergettem ezeket a kósza gondolatokat. Szóval a lényeg, hogy bevált ez a méret. Lejárt a garancia, meg jöttek az új szifonok is. Kis használatból eredő sérüléseink is voltak, így jobbnak láttam, ha cserélek, amíg még nem zuhan be még jobban a használt készülékek ára, és így nagyobb a bukfenc is. Mondjuk az sosem érdekelt, hogy mennyit bukok egy készüléken. Volt hogy egész komolyat is sikerült összehozni.

Úgy körülbelül másfél hete fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy az idei szezonra fel kéne tenni a pontot egy nagyobb kerékpártúrával a cégnél úgy is nyári leállás van, szóval időm van rá. A célon sem gondolkodtam sokat, elvégre közel is van nekem, de kellően nagy kihívás is. Így hát kis gondolkodás, meg térkép böngészgetés után eldöntöttem, körbetekerem a Balatont. Azt azért tudni érdemes, hogy idén kezdtem el komolyan, sportszerűen kerékpározni, leszámítva a DH-t, de ott nem is távolságra megyünk. Tehát tavasszal még gyakorlatilag nulla kondícióm volt, és egy 10 km-es táv is megterhelő volt.

Mindenképpen egy kisebb nyaralással akartam összekötni, nem csak egy nap fel, letekerem, aztán irány haza, így szállást is kellett rendeznem. A problémát nehezítette az időjárás. Végül a hét második felére esett a választásom. Augusztus 14.-én felutazás, 15.-én körbetekerés, 16.-án laza túrázgatás, 17.-én hazautazás. Némi aggodalomra adott okot a csütörtöki időjárás, de késő délután végre elállt az eső is, és habár bizonytalannak ígérkezett a pénteki időjárás, de ennek ellenére bevállaltam, az egész lemondása is megfordult a fejemben, szerencsére jól döntöttem.

Uncsi már a Chematrails? Itt az új Aquatrails. Ez még nekem is új. Kellemes szórakozást mindenkinek.

Üdv minden idetévedt kedves olvasónak. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, főleg a téma negatív megítélése miatt, de végül is arra jutottam, hogy ártani már úgy sem tud. Így hát végül rávettem magam a megírására. A címből kiderült már úgy is, hogy mi lesz a téma Budapest Pride 2014-es tapasztalataimat osztanám meg veletek.

Sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán ki megyek e erre a rendezvényre. Őszintén bevallom nem vonz a felhajtás, és szerintem nem is ezen a felvonuláson fogjuk az elfogadást kiharcolni. Viszont nagyon kíváncsivá is tett, alapból kíváncsi természetem van, és rengeteg negatív kritikát olvasni, hallani ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban, így hát végül úgy döntöttem, hogy ideje megnézni a saját szememmel mi is ez, nem csak azt, amit a TV-ben, vagy egyéb videókban, hírekben látni. Mert hát szerintem az nem ad teljes képet semmiről. Ugyan így noha több mindent lát, hall az ember egy foci meccsről a TV közvetítés által, de még is más élőben kint lenni rajta, teljesen más az atmoszférája. Így hát 5.-e előtt kb egy héttel eldöntöttem, hogy magam is tiszteletemet teszem rajta. Rövid tervezés után, menetrendek, időbeosztás vártam, hogy eljöjjön a szombat. Később olvashatjátok majd, hogy nem egészen minden a terv szerint történt, de hát ilyenekkel is kell számolni egy hosszabb kiruccanás alatt. Valami mindig közbe jön, hát itt most halmozottan igaz ez.

Nagyjából éppen egy éve újra belekezdtem ifjúkorom szenvedélyébe a kerékpározásba. Talán 10-12 éve is lehetett, hogy utoljára kerékpáron ültem, és hát egyből a lecsóba csaptam DH. Kellő kihívást ad ez az extrém sport, kezdőknek meg pláne. Én meg ugye abszolút kezdő voltam, meg mondhatjuk azt, hogy még ma is az vagyok. De igyekszem, lelkesen.

A kerékpár is egy szenvedély, én szeretek kerekezni, de mint sokan mások egy idő után rájöttem, hogy egy bicaj nem elég. DH jó dolog, de egy több mint 20 kilós döggel nem annyira nyerő DH-n kívül csak úgy tekerni. Nagyjából valamikor tavaly ősszel a fejembe szállt a gondolat, hogy kéne egy másik bicaj is. Túl sokat nem agyaltam a dolgon, hogy milyen legyen. Tudtam, hogy mi a célom, és az pedig a terep után az aszfalt meghódítása. És mi lenne erre jobb, mint egy vérbeli outi, azaz országúti versenybicaj? Igazi vékony kerekekkel. Na szóval elhatároztam, hogy egy outit fogok venni. Ugye DH után rögtön a másik szélsőség, valahogy vonzanak ezek a szélsőséges dolgok. Tudtam, hogy használt jöhet csak szóba, kezdőként nem akarok százezreket kiadni rá, ha igénylen esetleg a jövőben akkor lesz rá keret, most 200 ezerben húztam meg a határt. Ennyiért kellemes felszereltséggel kapok márkás bicajokat is a használt piacon. Egész télen bújtam a hirdetéseket, még akkor is, mikor nem volt rá elég pénzem. Kb két hete ráakadtam a kiszemeltre, amit múlthéten pénteken meg is vettem. Kis szülinapi ajándék is volt magamnak, noha egy nappal lemaradt, de a 30-at kellőképpen ünnepeltem meg vele.

Igen viszlát, búcsút intek a 20-as éveimnek, és megkezdem ma a 30-as éveimet. Szép kerek szám ez, de furcsa is, mert emlékeztet a mulandóságra, és hogy már soha nem leszek újra gyerek.

MacBookom története talán egy évvel ezelőtt kezdődött. Legalább is ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy váltanom kéne asztali PC-ről laptopra. Az okok klasszikusnak mondhatóak. Helytakarékosság és kényelmi szempontok vezéreltek. Ráadásul manapság nem nagyon játszom már, így felesleges egy nagy, zajos gépet fenntartani, ami még áramzabáló is.

Sokat tűnődtem azon, hogy milyen gépet vegyek. Nagyjából a keretem megvolt rá. Fejben tudtam meddig vagyok hajlandó elmenni árban. Mindenképpen prémium anyaghasználatú, és összeszerelésű gépet akartam, mivel ha már egyetlen PC-m lesz, akkor adjuk meg a módját. Gamer gépek kilőve, felesleges teljesítmény nekem, ráadásul a komolyabbak kicsit drágábbak, mint amennyi pénzt szánnék rá. Üzleti kategóriás gépek vonzottak sokáig HP Elitebook, Lenovo Thinkpad széria... Viszont időközben Apple mobilt vettem, noha nem ez volt az első találkozásom a Kaliforniai vállalat termékeivel, de szép lassan Apple fan lettem. Így terelődött a figyelmem az Apple laptopjai felé. Ráadásul az OS X is tetszett mindig, korábban próbálkoztam már vele virtuális gépen, ami persze nem ugyan az, mint egy natívan futó rendszer. Hackli szintén nem ugyan az meg kell válogatni milyen hardverekből építkezzünk, újabb laptopokon meg szinte felejtős a történet. Nekem meg ugye laptop kell. Tehát eldőlt, hogy MacBook Pro-t fogok venni. Air-en nem sokat gondolkoztam, mivel számomra kicsi lenne a kijelzője, noha cipelni bizonyára jobb, de én maximum csak a ház körül szándékozom cipelni az enyémet.