Pár éve, egy kisebb haveri összejövetel során ismerkedtem meg a vízipipával, első látásra (vagyis kóstolásra) beleszerettem. Akkor még nem tudtam, hogy pontosan mi is ez, olyan mint a cigi? Füst-füst. Soha nem dohányoztam, néha megkóstoltam egy-két bulin, de összesen még mindig 10 szál alatt vagyok. De, ez! Ez merőben más volt, finom, jó, kicsit bódító.. Nem kaparta a torkom, nem volt keserű, és nem fuldokolt tőle az ember. Pár éve pipázok, régebben szinte csak az említett haveroknál, vagy a törzshelyünkön egy indiai étteremben. Ám nyáron születésnapomra barátnőm meglepett egy duplacsöves pipával... Azóta sűrűbben, minden buliba viszem, vagy itthon kettesben, kellemes zene mellett, élvezve egymás társaságát. :)
x
A kicsit hosszúra sikerült bevezető után, szeretnélek titeket megismertetni magával a vízipipával, a kultúrájával, hangulatával, világával.
Egy kis történeti/történelmi áttekintés:
Az arab világ egyik legrégebbi tradíciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányzás művészete. A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartályban lévő vízen keresztül áramlik. A dohány aromája akár egy - másfél óráig is élvezhető. A szertartás után jóleső, ellazult érzés uralkodik az emberen. A nargile a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vízen átáramló füst szinte teljesen mentes lesz a káros anyagoktól mire a tüdőbe jut. A nargile dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka.
Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A Nargile fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.