Már megint munkanélküli lettem, már megint kicseszett velem az élet. Már megint itt maradtam pénz nélkül, tanácstalanul, állástalanul. Kidolgoztam a belem is, rengeteget idegeskedtem, nem hibáztam, nem okoztam kárt a cégnek, mégis kirúgtak. Aki sok kárt okozott, szart bele a munkába, rengeteg probléma volt vele, az maradhat, én nem. Most mondja azt valaki hogy nem vagyok szerencsétlen, vagy én vonzom be a rosszat, vagy az én hibám, vagy hogy nem jó a hozzáállásom.
Ma május 2-a van, hivatalosan két napja munka nélkül. Ha belegondolok mikor lesz munkám, és abból pénz, amit a tartozásokra kifizethetek, hát a sírás kerülget. Minden tervemnek lőttek, a lakás rendbehozatala, tartozások rendben való kifizetése, mindennek vége. Már negyedszerre fogok menni a munkaügyi központba, és isten tudja meddig kell majd odajárkálnom. Már negyedszerre visszajáró vendég vagyok.
Tavaly augusztusban épp a nyolcadik hónapot kezdtem meg munkanélküliként. Már reménytelenül éltem a napjaimat, felhalmozott tartozásokkal és pénz nélkül. 8-án reggel aztán megtört a jég, oly sok e-mail és önéletrajz küldözgetés után végre felhívtak, és munka lehetőségével kecsegtettek. Mivel akkoriban már nem igazán aludtam éjszaka, így a reggeli telefon hívás igencsak álmosan ért. Azt sem tudtam miről beszél a pasas, úgy kellett minden mondatát megismételnie. Nagy nehezen megértettem, hogy van két órám rendbe szedni magam, és állás interjúra menni. Az még vagy jó 10 percbe telt, mire értelmeztem a hallottakat.
Attól a cégtől kaptam állás ajánlatot, ahová 10 éve próbálkozom bejutni. A csömöri tampongyárból hívtak, targoncás munka miatt.
Sokat hallottam a helyről ismerősöktől, néhány ott is dolgozik-dolgozott. Jó munkakörülményekről és kiemelten jó fizetésről meséltek. Nehezen hittem el, hogy végre sikerült. Hamar rendbe szedtem magam, és már indultam is. Bár nem volt messze, és könnyen odataláltam, mégis késtem pár percet a forgalom miatt. Végre ott voltam, az álom munkahely kapujában.
Az ismerősök azt is mesélték, hogy mennyire korszerű és tiszta munkahely, de elképzelni sem tudtam, hogy ennyire. A csodálkozás után bejelentkeztem a portán, és már készen is álltam az interjúra.
Hát az nem volt. A pasas, aki hívott, pár perc beszélgetés után már vitt is a leendő munkahelyemre próbát tartani. Útközben még feltett pár kérdést a munka tapasztalatommal és a rutinommal kapcsolatban. Válaszoltam a kérdéseire, majd közölte, hogy megfeleltem a teszten. Ezután az orvosi vizsgálat helyéről beszélt. Meg a béremről, 800 forintos órabér kezdésnek, aztán évente 50 forinttal emelik. Tetszett, nagyon tetszett. Minél hamarább kellett kezdenem, végül a következő hétfőt beszéltük meg, addig mindent elintézek, az orvosit, kijelentkezni a munkaügyi hivatalból stb. Végeztünk is, negyed órát sem voltam ott. A hallottak alapján sokkalta komolyabb tesztre számítottam.