Első oldal

Az alábbi történetem egy hölgyeményről szól. Hirtelen lettem szerelmes belé, de ez a történet is csak úgy ér véget mint a többi. Azaz elhagyott.

A hölgyet 2006-ban ismertem meg. Egy házibulin, amire egy régi jó barát hívott meg. A nagyszüleinél volt a buli, egész pontosan a kertjükben. Konkrétan nem csajozni mentem oda de végül mégis így sikerült. Abban az időben második virágkoromat éltem. Hetente, kéthetente buli, buli.
Az egyik ilyen bulira meghívták a szomszéd csajt, akit a barátom már régóta ismert. Nem nagyon izgattam magam miatta, mert nem akartam csajozni. Élveztem a magányt és az ezzel járó szabadságot. Egy másik haverom mesélt a csajról pár mondatban.
Az egekig magasztalta a szépségét és nem kevés humorát. Ez sem hozott lázba de azért az érdeklődésem felkeltette egy picit.

A buli a szokott rendben folyt, italozgatás , főzőcske stb. Aztán még sötétedés előtt meg érkezett a csaj. Észre sem vettem , csak a haverom oldalba bökdösésére figyeltem fel. Aztán megláttam ŐT.

Hát nehéz leírni mit is éreztem akkor. Nem hiszek a szerelemben első látásra, de ez valami olyasmi volt. A csaj eszméletlen jól nézett ki! Amikor oda jött hozzánk köszönni, én csak dadogva tudtam bemutatkozni, mert zavarban voltam.
Nem szokott ez sűrűn elő fordulni velem, ezért is voltam meglepődve. Ő nagyon barátságos volt és szinte azonnal beszélgetni kezdtünk. Meglepett mennyire figyelt a beszélgetés közben rám. Sokat kérdezgetett és szinte mindenhez volt egy-két hozzászólása.

A buli annak rendje és módja szerint folyt és idővel már igen csak felöntöttünk a garatra. Persze igyekeztem nem túlzásba vinni a piálást mert nem akartam rossz színben mutatkozni a csaj előtt. De ez nem volt probléma, ő is piált rendesen.

Később a haverokkal elkezdtünk játszani. A lényege az volt hogy aki felé nézett az üveg nyaka pörgetés után, annak kellet valamit csinálni vagy őszintén válaszolni a feltett kérdésekre. Sajnos, vagy hál' istennek szinte mindig úgy alakult, hogy ő adta nekem a feladatot vagy én kérdeztem tőle. Az egyik ilyen feladat az volt, amikor egy kijelölt csajnak kellett szerelmet vallani, sőt megkérni a kezét. Persze a kijelölt csaj Ő volt.

Így hát rögtönöztem neki egy képzeletbeli tengerpartot, naplementét és egyebeket majd féltérdre állva megkértem a kezét. Ő zavarodottan de nagy mosollyal az arcán igent mondott. Az egyik haver meg is jegyezte hogy milyen szép pár lennénk. Ezt persze nem vettem komolyan , de azért elgondolkodtam rajta. Tetszett a csaj nagyon is, de nem gondolkodtam azon hogy megszerezzem.

Folytatódott a buli és mi sokat beszélgettünk. Kiderült van pasija (hogy is gondolhattam azt hogy nincs!!!). Ez nem tetszett, de nem befolyásolta a beszélgetésünket. Szinte világos volt mikor elbúcsúztunk, de azért megbeszéltük hogy mihamarabb találkozunk. A haveroméknál még beszélgettünk lefekvés előtt és ott kiderültek bizonyos dolgok. Az egyikük elmondta, hogy ő már régóta szerelmes ebbe a csajba és bármire hajlandó lenne azért hogy megszerezze. Ezen a kijelentésen meglepődtem, de nem szóltam a saját érzelmeimről.
Soha, semmilyen körülmények között nem szoktam bele ártani magam a haverjaim kapcsolatába vagy szerelmi életébe. És mivel a haver bejelentette igényét erre a csajra, így szomorúan, de letettem róla.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!