Sziasztok, nagyon tervezem, hogy írok egy hosszabb bejegyzést, de addig is amíg nekiállok, jöjjön egy majd 2 éves videó, mely nem az én kezem munkája, viszont én is szerepelek benne, és szórakoztató. Bringásoknak, szép tájat kedvelőknek ajánlom elsősorban, de egyébként senki nem veszít vele.

Lóval hegyen 3 (Youtube link)

Véleményeket, észrevételeket szívesen fogadok!

Pacsi!

Pár hete foglalkoztat a téma, hogy milyen lehet vezetni a "szellemvasútat", így mikor épp arra jártam, és volt szabad másfél órám, műszakváltáskor elcsíptem a végállomáson egy vezetőt, megkérdeztem, hogy lát-e esélyt arra, hogy valaki megengedje, hogy beüljek mellé. Azt mondta, hogy ez hivatalosan nem működik, de ha kifogok olyan embert akit ez nem zavar, akkor simán. Mivel ez a déli végállomáson volt, annyit még hozzátett, hogy a helyemben északon próbálkozna, mert ott kevesebb a hivatalos személy.

El is indultam fel északra, mi nekem az a 20 megálló, a végállomásnál szépen bekopogtam az utastérből a vezetőnek, aki már amúgy is nyitotta az ajtót (nézte, hogy valaki nem akar-e fent maradni a vonaton, hogy bemenjen a fordítóba), megkérdeztem, hogy lehetne-e róla szó, mondta, hogy Ő nagyon szívesen megengedné, de nem teheti meg, mert őket is ellenőrzik... Megköszöntem, leszálltam. Következőnél is próbáltam, de az a sofőr egyből nemet mondott (elég mogorvának tűnt). Utána szorított már az idő, úgyhogy visszamentem a Nyugatihoz, intéztem a dolgomat, de pénteken újra próbálkoztam.
Egyetlen egy próbálkozásom volt, ugyanis a metróvezető csaj mondta, hogy hétvégén próbálkozzak, akkor kevesebb az ellenőr. Megköszöntem a tippet, és folytattam a web beadandót.

Érettségi... sokan hallottunk már róla, sokan félnek tőle. Ebben a bejegyzésben leírnám, hogy én hogyan lettem érett.

Nem vagyok az a sokat tanulós típus, az elmúlt 5 évben (nyelvi előkészítős osztály) kizárólag matekot és nyelvet tanultam. Előbbinek volt értelme, viszont a nyelvre jobban oda kellett volna figyelnem, hogy ennyi idős koromra legalább egy nyelvvizsgám legyen. Hobbik jöttek, hobbik mentek, de mindig volt tennivalóm a tanulás helyett. Hol doboltam, hol barátnőztem, sokszor csak haverokkal lógtunk, de a tanulás soha nem volt meg. 10-11. osztály környékén még bele sem gondoltam, hogy én is érettségizni fogok. Ekkor kezdtem el komolyabban sportolni, így mindig megvolt ami elvegye az időmet. Utolsó előtti évben már tudtam, hogy melyik az az irány, ahova tovább szeretnék menni, ezért bejártam emelt matekra egy darabig, hátha valami ragad rám. Egy darabig bírtam is, de rá kellett jönnöm, hogy nekem most van ennél jobb dolgom is.