Érettségi... sokan hallottunk már róla, sokan félnek tőle. Ebben a bejegyzésben leírnám, hogy én hogyan lettem érett.
Nem vagyok az a sokat tanulós típus, az elmúlt 5 évben (nyelvi előkészítős osztály) kizárólag matekot és nyelvet tanultam. Előbbinek volt értelme, viszont a nyelvre jobban oda kellett volna figyelnem, hogy ennyi idős koromra legalább egy nyelvvizsgám legyen. Hobbik jöttek, hobbik mentek, de mindig volt tennivalóm a tanulás helyett. Hol doboltam, hol barátnőztem, sokszor csak haverokkal lógtunk, de a tanulás soha nem volt meg. 10-11. osztály környékén még bele sem gondoltam, hogy én is érettségizni fogok. Ekkor kezdtem el komolyabban sportolni, így mindig megvolt ami elvegye az időmet. Utolsó előtti évben már tudtam, hogy melyik az az irány, ahova tovább szeretnék menni, ezért bejártam emelt matekra egy darabig, hátha valami ragad rám. Egy darabig bírtam is, de rá kellett jönnöm, hogy nekem most van ennél jobb dolgom is. 
Telt múlt az idő, elérkezett az utolsó év. Egyre többször hallottuk azt a szót, hogy érettségi. Többször külön kihangsúlyozták a tanáraim feleléskor, vagy dolgozatnál, hogy ez így kevés lesz. Éppen ezért év vége fele volt bennem egy kis para. 2 évvel ezelőtt megcsináltam egy előrehozott informatika érettségit, az 80%-os ötös lett, azzal is tisztában voltam, hogy mi az az irány, ami érdekel, ahova mennem kell, és azt is tudtam, hogy hogyan fogják esetemben kiszámítani a pontjaimat. Mivel 5 éven át gyűjtöttem a rossz jegyeket, így biztos voltam benne (és máig meg vagyok róla győződve), hogy duplázós pontszámítás lesz nálam érvényben, mert az adott szakra ahova jelentkeztem, infó-matek érettségi páros kell. A jó infó adott volt, csak egy jó matekot kell csinálni, és meg is volnánk - gondoltam. Ezt az álláspontot egyébként egyetemista és gimnazista barátaim is megerősítették, sőt, megnyugtattak, hogy érettségin nem lehet megbukni. Egy darabig hihető volt, aztán ahogy közeledett az első írásbeli időpontja, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez csak egy tévhit. Ráadásul legjobb barátom (aki készült rá két évvel korábban rendesen) biztatott, hogy "nehogy tanuljál rá". Már kezdtem azt hinni néha (mivel általában röhögve mondta), hogy csak egy jót akar szórakozni rajtam. 
Sejtettem, hogy az írásbelinél nem lesz gond, hiszen sok feladat van, valamelyiknek még a hülye is neki tud állni (pl. töriből, nyelvből), aki a 25-30%-ra hajt, azt csak nem érheti meglepetés...
Hát engem ért, azt is elmondom, hogy miért.
Az írásbeli a magyarral kezdődött, május 5-én. Előző nap átolvastam a novellaelemzés főbb szempontjait, de másnap reggel már semmire nem emlékeztem, nem értek a művekhez. Gondoltam, hogy a szövegértés miatt nem lehet annyira rossz, hiszen minden magyar érti a magyar szöveget, ki jobban, ki nehezebben, de nekem ilyen jellegű problémáim nem voltak, így tudtam, hogy a kettes biztosan megvan. Később be is igazolódott, hiszen csak a szövegértéssel már 33%-om volt. Novellaelemzést választottam, előző nap tudtam meg, hogy a 2 oldal alatti terjedelem nem értékelhető, ennek nem örültem, mert másfél oldalnál többet nem tudtam soha hozzáértés nélkül rizsálni (terjedelemre 3-6 oldalt írnak, de az egyik weblap szerint 2 oldal alatt nem értékelhető, és ők értenek hozzá). Valahogy ment végül a 2,5 oldal, kaptam rá jópár pontot, mert összességében az írásbeli rész 70% lett. Külön örültem, hogy helyesírásra mindössze egyetlen pontot vontak le, pedig 3 szót néztem csak meg a szabályzatban.
Hozzá kell még tennem (és talán az egész érettségimre hatással volt), hogy az írásbeli előtti héten belázasodtam, fájt a fejem napokon át, és teljesen leterített egy vírus. Hétfőre ráhúzódott a szememre, így hétfőn begyulladt szemekkel, kialvatlanul mentem érettségizni. Úgy néztem ki mint egy drogos, pedig soha nem éltem semmiféle szerrel. A helyzet annyira durva volt, hogy hétfő délután a sürgősségire mentem, hátha felírnak valami jobb gyógyszert, hogy holnap ne így kelljen mennem a matekra. Fel is írtak, de délután már kicsivel jobban éreztem magamat, ezért nem váltottam ki. Éjszaka már jobban aludtam, tudtam, hogy a matekot mindenképpen túlélem, abból nem vagyok rossz.
Így is volt, egy fokkal már jobban is néztem ki kedden. Mint ahogy hétfőn is, barátnőmmel (aki osztálytársam is egyben) mentem reggel a suliba, el is késtünk, így az osztálytársaktól tudtuk meg, hogy nem egy teremben leszünk (csak a megnyitót késtük le, érettségire azért beértünk). Ez eléggé zavart, kevésbé aggódtam a Kedvesemért, ha a közelembe volt, de ugyanakkor próbáltam a matekra összpontosítani. Kedves tanárnő volt bent nálunk, de ugyanakkor nagyon figyelt, mintha valaki is csalni akarna érettségin. Nagyon élveztem a feladatokat, az első fele éreztem, hogy nagyon jó lett, a második felével viszont voltak gondjaim. A koordináta geometriát szinte teljes egészében kihagytam, mert a betegségem miatt nem tudtam ezt az anyagrészt az utolsó pillanatban megtanulni. Ez volt az, amit a legjobban utáltam, és gondoltam, majd megtanulom érettségi előtt pár nappal. Lázasan, fejfájással, rossz közérzettel nem álltam neki. A többi rész jól ment, de a valószínűségszámításnál is voltak hiányosságaim.
Jól éreztem, az első fele hibátlan lett, a második rész kevésbé lett jó, de összességében örülhetek a 76%-nak. Igaz, hogy pár hónappal az érettségi előtt még 80 volt a cél, de nem tudtam annyit megtenni ezért, mint amennyit gondoltam.
Hirdetés
Szerdán jött a rettegett töri. Életemben nem tanultam törit, csak a tanév végén, amikor beírtak az ellenőrzőmbe, hogy bukásra állok (váratlanul ért, mert szorgalmikat néha csináltam, hogy legyenek normálisabb jegyeim is, csak persze azok nem számítottak egész jegynek)...
A reménységeim ezek voltak: ész, atlasz, források. Számításaim szerint ezen három dolog még tudás hiányában is elegendőek ahhoz, hogy átmenjek. A feladatokba írtam mindent mindenhova, hátha bejön, persze az ésszerűség határán belül. A napkirálynál félreértettem a feladatot, örömteli pillanatokat okozva ezzel a javító tanárnak, ez egy külön blogbejegyzést is megérne. Az esszék jól mentek, rizsáltam a forrást és az atlaszt használva. Nem is lett rossz, a töri írásbelim 54% lett.
A magyar-töri párossal úgy voltam, hogy ha több lesz mint 30-35%, akkor az jó, mert szóbelire nem kell annyit tanulni. Ez azért rendesen bejött.
Már csak egy angol volt hátra. Nem foglalkoztam eleget a nyelvvel, így sok jóra nem számítottam, de a bukás azért messze nem fenyegetett. Nyugodtan, boldogan mentem érettségizni csütörtökön. A szövegértés itt is az erősségeim közé tartozott, a hallott szöveg értése viszont nem. A felügyelő tanár furcsa arcot vágott, amikor látta, hogy hátul a sarokban (szerencsére oda ültettek a kedvenc helyemre, egyedül csütörtökön) röhögök a saját nyomoromon, hogy egy szót nem értek, és teleírtam egy betűvel az egész feladatot, "hátha bejön" alapon. Egy részük bejött, matematikailag a 33,3%-a, de a két feladatból nagyjából a 10/4-es arány elég jónak számít. Levélírás ment, nyelvtani hibák voltak benne, de igen jó pontot kaptam a levelekre. Az angol írásbelim 58% lett.
Amikor menni kellett megnézni az érettségiket, Édesanyámmal reggel írattam egy listát, hogy 5 év nemtanulás után mire hány %-ot tippel. Ezeket írta (a zárójelben a valós eredményeim vannak):
Magyar: 28% (70%)
Töri: 27% (54%)
Matek: 67% (76%)
Angol: 42% (58%)
Milyen jó egy ilyen Anyuka, aki így bízik a fiában... ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Hát ezért örültem, és ezért mondom, hogy meglepetés ért. És hasonló meglepetés ért a szóbelin is, bár ahhoz szerencse is kellett.
Tudtam jól, hogy ha megfelelően beosztom az időmet, meg tudok tanulni minden tételt, de az időbeosztás nem az én művészetem. Először addig halogattam a tételeket, amíg meg nem tekinthettük az írásbelit, utána pedig két érzés volt bennem: az egyik az, hogy ilyen jó írásbelik mellett minek tanuljak, amikor egyik tantárgy sem fog számítani a továbbtanulásomba, a másik pedig az, hogy ha már így megírtam az írásbelit, nem kéne a szóbelivel lerontani.
A lényeg az, hogy nem tanultam.
Kár volt kinyomtatni kb. 1500 oldalt, mert azóta sértetlenül a kandalló környékén várják a hideget. Egy darabig azért nem tanultam, mert még ráérek, egy idő után meg azért, mert már úgyse tudnék ennyi idő alatt felkészülni. Barátnőm sokszor ledarált nekem pár töri tételt amiket Ő megtanult, de csak összekeveredtem, mert egymás után több információt hallottam, amik nem tartoztak össze (pl. a kiegyezés után 56). Utolsó nap még ledaráltuk a 20 nyelvtan tételt, hogy legalább arról legyen fogalmam, és ez be is jött, azt a tudást hasznosítottam is.
Hétfőn csak abban reménykedtem, hogy nem aznap kerülök sorra, de tudtam, hogy többet már úgysem fogok tudni, szóval igazából mindegy volt. Keddre kerültem egyébként.
Angollal kezdtem, úgy ahogy ment is, egyedül az volt vicces, amikor megkérdezték bemelegítésként, hogy mit fogok a vizsga után csinálni, én meg mivel semmi más nem jutott eszembe, elmondtam, hogy megyünk a haverokkal inni. Majd miután mindenki elkezdett röhögni, észrevettem magamat és hozzátettem, hogy csak kólát. Persze nem mentünk inni, mióta sportolok, mindig mértékletes vagyok.
Angol után törit húztam, és kaptam olyan forrást, hogy több se kellett. Elég volt a térképpel együtt egy olyan felelet megalkotásához, hogy felhúztam a töri jegyemet 4-esre. Szeretlek Anjou-kor.
Itt nagy szerencsém volt, mert ha kihúzom mondjuk a kiegyezést, akkor lehet, hogy húzhattam volna egyből újat...
Ugyancsak szerencsém volt a magyarnál is, mert József Attiláról bárki tud egy kicsit beszélni, főleg úgy, hogy előtte van az irodalomtörténeti atlasz. A nyelvtan jól ment, megérte vasárnap a 20 tételt átrágni. A verselemzésem hagyott némi kivetnivalót maga után, de bőven elég volt ahhoz, hogy átmenjek.
Alig vártam a másnap délutánt, hogy Barátnőm is túl legyen a megmérettetésen, és átvehessük a bizonyítványokat.
Nagyszülőket nem akartam hitegetni, csak annyit mondtam, hogy még talán arra is van esélyem, hogy meglesz mindenből a 4-es. Abban reménykedtem, hogy töriből voltam olyan jó, hogy felhúzza 4-esre a jegyemet a szóbeli, és a magyar meg nem húzza le 60% alá.
Bejött.
Azóta amíg nem hívnak dolgozni, élvezem a nyarat, edzek, Barátnőmmel vagyok. Remélem, hogy 1 héten belül sikerül a nyárra elhelyezkedni, hogy főiskolai tanulmányaimat egy darabig saját zsebből tudjam finanszírozni (értem ez alatt a kollégiumot, közlekedést, ilyesmit).
Ez a bejegyzés nem azért jött létre, mert olyan nagy dolognak tartom, hogy leérettségiztem, messze nem akarok nagyzolni, hiszen ez csak egy érettségi. Elsősorban azoknak fogom megmutatni, akik tartanak az érettségitől. Másrészt, jó lesz visszaolvasni, mert utólag belegondolva nekem egy élmény volt.
Kommentek jöhetnek, amíg nem dolgozok, néha úgyis unatkozom.
