Tegnap beköltözött a lakásunkba a digitális televíziózás.

Még emlékszem a hétfői adásszünetre. Illetve hogy valami bácsik meg nénik beszélgetnek ugrálnak szürkén, feketén a dobozban. Aztán mikor már fel tudtam fogni a dolgokat, akkor nagy volt a színes tévé, amin ha akartam az embereknek emberszínük volt. És a Kapcsoltam piros telefonja is piros volt szürke helyett. Ekkor már szó volt róla, hogy lehet hogy lesz 2-es műsor, persze csak este 5 és 10 között. Lett. Fura volt, hogy ha akartam akkor az egyik, h nem akartam akkor a másik műsort lehetett nézni, bár a 2-esben nem nagyon voltak nekem érdekes műsorok.

Egyszercsak bejelentették, hogy valamiféle külföldi nyelvű adók is foghatók, így lett valami dajcs szat 1 vagy mi, meg ertéel. Aztán szombat reggel hétkor mindig muszáj volt beülnöm és nézni a Sky Channelt ahol ment Inspector Gadget, meg G.I. Joe, meg még sok más érdekes rajzfilm. Közben a 2-es műsornak is volt már adása reggel 6-tól délig, meg este 4-től is éjfélig.
Ekkor lett hogy új tévét vettünk, ami már hatalmas 72 centis volt. Igaz csak Orion, de mégis színes, hangos, 15 helyett 89 csatornával, bemenetekkel, scart csatlakozóval, s-videóval, és teletexttel persze. Időközben bővült a csatornák száma, egyre több külföldi adó jelent meg, és már magyar is. Az ember azt se tudta hova nézzen. Tök vicces volt, mikor a német adókon 19:45-kor leállt a film csak úgy, a kellős közepén megszakadt, és elkezdtek valami reklámokat adni, sokat, sokfélét. Rengeteget. Majd aztán 20:00-kor másodpercre pontosan folytatódott a film.

Azon gondolkodom, hogy hozzám miért nem csönget be Zsíros Anna a barátnőivel fürdőruhában hogy megnéznék az ..... emailjeiket. Pedig nekem van internetem. Fel is ajánlanám a lehetőséget. Na jó, hideg van a fürdőruhához. Öltözzenek fel rendesen, úgy is jöhetnek. Én várom őket..

Júliusban egy kora reggeltől végigdolgozott nap meleg éjjelén utaztunk autóval nyaralni Horvátországba. Végignyomtam az utat a 21-esen, az M3-ason, Pesten, M7-esen, de a köröshegyi völgyhíd környékére határozottan éreztem hogy a 22 órája tartó ébrenlét és a 4 órája tartó vezetés miatt már kezd veszélyessé válni a közlekedésem. Gyorsan kinéztük hát a következő pihenőt, hogy majd átadom a vezetést. Megálltunk valahol Kanizsa előtt, egyúttal akkor együnk is egy szendvicset.

Ahogy ott álldogálunk a parkolóban - 5-6 másik kocsi is lézengett még - hallom hogy egy fiatalabb srác jön fateromhoz beszélgetni. Megyek oda hogy mi újság, akkor már tőlem kérdi a srác, hogy "Do you speak english?" Na, mondom jól van, egész nap a japókkal dumáltam melóban, ez már nem okozhat gondot. Mondom hogy persze. Elkezdi mondani hogy megálltak egy benzinkútnál, és nem biztos, de elképzelhető hogy elhagyta ott a tárcáját, benne a kocsi papírjaival. Közben nézem, szlovák rendszámú régebbi Audi. Kezembenyom egy számlát, pontosabban blokkot, hogy ezt ott adták. Van rajta egy telefonszám, de nem tudják felhívni, nem próbálnám-e meg én is. Ekkor kicsit kezdett gyanús lenni a dolog, de láttam hogy csak ketten vannak a barátnőjével, mi meg 3-an, biztos nincs hátsó szándék. Megnézem jobban a blokkot, és rajta van hogy xyz számú MOL töltőállomás, ENCS. Nézem a számot, hát az valami adószám volt. Mondom hogy ez nem telefonszám, ezt nem lehet felhívni. Ekkor ha lehet még jobban kétségbeesett.

Amikor villámcsapásként jön, nem tudsz elbújni, vagy elmenekülni előle. Amikor tudod, józan ésszel érted, hogy reménytelen, eleve nincs esély. Amikor valahol mélyről jövőn azt érzed, hogy nem lehetne, nem szabadna, de te mégis, mert kell, mert muszáj. Amikor áttörhetetlen fal áll előtted, de te akkor is nekimész, ha tudod, hogy biztosan betörik a fejed, és nem tudsz átjutni. Amikor a leggyengébbnek tűnő téglát is addig ostromlod, míg keserűen fel nem fogod, hogy minden tégla ugyanolyan erős. Amikor újabb téglákat szemelsz ki, de újra, mindig, mindig betörik a fejed. Amikor te csakazértis újból nekimész, pedig tudod, a józan eszeddel felfogtad már, hogy mi lenne a helyes út. Hogy hátatfordíts neki, és sose próbálkozz többet, de nem tudod megtenni. Amikor úgy érzed egész eddigi életedben arra vártál ami a fal mögött rád vár. Amikor úgy érzed a fal mögött tudnál élni egész életedben. Amikor minden másodpercet Vele töltenél, és minden perc hosszú nélküle. Amikor minden illat, minden szín, minden hang, minden tárgy, minden pillanat Őt juttatja eszedbe. Amikor tudod hogy Ő már másé. Amikor tudod hogy lemaradtál. Amikor a sorsot, az időt, az Istent vádolod, hogy miért most, miért így. Amikor ezer és egy mondatot úgy kezdesz, hogy mi lenne ha, és mi lett volna ha. Amikor azt látod, hogy Neki is rossz. Amikor néha Vele vagy, és egy-egy pillanatra elhiszed, hogy megváltozhat minden. Amikor olyan jó Vele. Amikor századszor is rádöbbensz, hogy nem fog változni semmi. Amikor annyi mindent mondanál, de mégsem tudsz mondani semmit. Amikor bent mélyen nagyon fáj. Amikor kés a gyomrodban, gombóc a torkodban, könnycsepp a szemedben...

Túrom a járdát, kaparom, feszegetem a letaposott jeges havat a leggázabb dokkmunkássapkámban, meg a régi szürke térdigérő susogós anyagú nagykabátomban, izzadok mint állat, pedig félig kigombolva, alatta póló, kezemben egy régi kopottas lapát, lábamon egy régi hótaposó csizma(nem mellesleg a talpán kihajtható csúszásgátló acéltüskékkel! :) ) A derekam majd leszakad, pedig még csak a felénél tartok, de rohadtul letapad az 5 centi vastagra összetaposott hókásás jég.

Persze főidőben, délután 4-kor csinálom, jönnek-mennek is az emberek 10-esével, 100-asával, mindenki úgy néz rám mint aki megszabadítja őt a gonosztól, néhányan rámköszönnek csak úgy, néhányan megdicsérnek, vagy megköszönik hogy megállok amíg elhaladnak, hisz szűk a járda, egyik oldalon sövény, másikon a meredek domboldal a templom alatt, közte kb 1m széles, ámde igen forgalmas járda. Jólesik hogy látom hogy az embereknek tetszik hogy mögöttem a bokáig érő jeges hómaradék helyett tiszta járható járda marad.

Óvodában mindig néztük a kerítésen át a nagy iskolásokat, és el sem tudtuk képzelni hogy milyen nagy dolog is ott tanulni.

Később megtanultuk a számokat 1-től 100-ig. Az óvodások meg kis pisisek voltak, és utáltuk hogy nekik még semmi gondjuk, mi meg szorozhatunk meg oszthatunk, és még felelni is kellett, de még azt se tudtuk hogy kell. Általánosban a középsuli nagy misztikumnak tűnt, és az oda való felvétel mindennél fontosabb volt; nagyon féltünk tőle, ahogy a tanároktól is, de aztán végülis egész lazán meglett.

Középsuliban kinyílik az ember csipája, de azért fosik a dogáktól, főleg ha előre be nem jelentett röpdoga. Felelni meg kész rettegés szóban. Hogy visszakívántuk az általánost, ahol a matekban még csak számokkal dolgoztunk, itt meg fele szám, fele betű. Aztán jött az érettségi, meg a felvételi, és a pontokat számolgattuk, meg nem tudtuk hova kapjuk a fejünket: dogák, érettségi, szalagavató, félévzáró dogák, még szerelmesek is voltunk tán. A tanárokat már kiismertük, de nem feltétlenül szerettük meg őket. Az érettségitől úgy féltünk mint ördög a szenteltvíztől, és el sem tudtuk képzelni, hogy majd a nagy egyetemen mi lesz, ahol nem tanítanak, hanem előadnak. Aztán megvolt az érettségi, úgy elment mint a sicc, már az eredményhirdetésen röhögtünk az egészen. Felvételin kínlódtunk ezerrel. Meglett.

Mivel szinte minden processzorhűtéssel kapcsolatos cikkben, tesztben kiemeli a szerző, hogy a processzorfoglalat körüli alkatrészek hűtése milyen lényeges, és az ezt a célt elősegítő hűtőborda friss levegővel való ellátása is fontos, ezért csodálkozom, hogy eleddig senki nem szólt egyetlen szót sem arról, hogy például az Asus alaplapok nagy része egy marketingfogás miatt szenved csorbát e téren. Gondolok itt konkrétan a processzor mögötti kis bordára, amelyen egy szép kis alumínium plakett díszeleg, hirdetve a Fanless Design technológiát, ahol is ugye a csendességre helyezve a hangsúlyt nincsenek a deszkán ventilátorok. [link] Ha valaki egy kiadós játék után megtapizza ezt a bordát, az meglehetősen forró, a kéznek kellemetlenül.

Nos egy tápventilátor csere alkalmával megláttam, hogy ezen a bordán az az alu lapka el van kicsit csúszva(tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy az nem tartozik a bordához igazából), sőt az is feltűnt, hogy van ezen még egy műanyag fólia is, ami amúgy nem a hűtőképességéről híres. Hirtelen elhatározásból lehúztam a fóliát, és elkezdtem körömmel piszkálgatni a szélét a kis lemezkének, mire az engedett, és nehézkesen bár, de végül simán leszedtem a gumiszerű anyaggal odaragasztott, és a borda körüli levegő áramlását megnehezítő lapocskát. Alatta egy normális, kb 2-2,5 cm magas alu bordát találtam [link] amely szinte szemmel láthatóan megkönnyebbült, és csökkent a hőterhelése. A levegő szabadabban áramlik körülötte, és ezáltal rajta keresztül, vagyis hatékonyabban tudja hűteni a processzor körüli alkatrészeket. Már kézzel is meg lehet érinteni, és bár továbbra is meglehetősen meleg, azért nem éget, és ha ezzel akár csak ~10 fokkal is tudjuk csökkenteni a hőmérsékletét, hát miért ne tennénk meg. És ami szintén nem egy hátrányos dolog, hogy így könnyebben ki lehet tisztítani a borda közeit, mert tapasztalatom szerint meglehetősen sok kosz lerakódik ott, nehezítve a borda munkáját.