Ha valamelyik vevő még egyszer úgy köszön vissza, hogy

'kívánok

Én esküszöm ráborítom a monitort.

Közlemény vége.

Avagy néhány karakter a pult innenső oldaláról.

Már több, mint fél éve van szerencsém megtapasztalni, hogy milyenek is az emberek valójában. Pénztáros vagyok ugyanis, egy nagyobb multinál. Mint minden multinál, általában itt is kapunk rendesen céges szintű bullshitet arról, hogy a Szent Vásárlót hogyan és milyen formában kell a saját önbecsülésünk fölé helyezni és hagyni, hogy azt páros lábbal tiporják.

Félreértés ne essék, abszolút nincs bajom a vevőkkel, vagyis inkább a vevők 80%-ával. Az átlag kuncsaft ismeri a Szentháromságot, mi több, használja is (Jó napot, Kérem, Köszönöm), és abszolút nem keresi a konfliktust. Képes átérezni, hogy én is ember vagyok, aki épp a munkáját végzi. No, ne tessék most azt kihozni ebből semmi rosszat, tényleg, aki nem kötözködik, azzal a pénztáros is kedves. És ez így is van rendjén. Arról már nem is beszélek, hogy vannak, akik tényleg kimondottan kedvesek, megdicsérnek, vagy csak váltunk pár szót, őket kimondottan szeretjük De alapjában véve, az emberek 80%-át szeretjük.

Vettem egy külső akkumulátort. Valami noname-szerű, a Tescoban volt féláron. 2200 mAh 2000 forintért. Azért ez nem volt rossz üzlet (pláne láncreakció + dolgozói kedvezmény= -420 ft).

Természetesen azért vettem, hogy ha nagyobb útra megyek, legyen egy kis pótszufla (Ha az IC-n elkap a hangulat, egy Szeged-BP távon le tudom meríteni a telefonomat). Viszont ha nincs utazás, akkor se marad kihasználatlan: ez számomra a "vezetéknélküli töltés". Napközben az akksi tölt, este pedig nem a szoba túloldalán levő konnektorra dugom a telefont, hanem a kis eszközre. Ezáltal az ágyban, elalvás előtt egy kis olvasás-játék-facebook még szóbajöhet - miközben a telefon tölt. Vagy csak úgy, átviszem a másik szobába, és tölt, lemegyek vele a boltba, és tölt.

A koncepció működik.

Olyannyira, hogy elvittem magammal az érettségire. Szintén egy kis olvasás-játék-tanulás feszkólevezetésként, gondoltam, gyorsan lemerülhet a teló, így bedobram a táskámba a pótakksit. Félig igazam is lett, mert lemerült a telefon, csak nem az enyém. Mivel természetesen töltő nem volt senkinél, én fölajánlottam egy kis zsebáramot. Aznap 4 telefont hoztunk életképes állapotba.
A többi napon is vittem az akkut, meglátva a hatalmas szociális űrt, természetesen be is jött, megintcsak akadt pár alacsony töltöttségű telefon.

Egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz. Alig 2 hete vagyok 18, és máris dolgozok. Még így is jobban jártam, mint az osztálytársaim, akik már fél éve nem találnak munkát.
Pénztáros leszek a tecsóban. Holnap kezdek. Félek, hallottam pár "rémtörténetet", hogy milyen legális lenyúlás és pszichológiai sakkbantartás megy. Meg egy kicsit félek a pénztől is, nagyon nem szeretnék deficittel zárni az első nap. Habár fejben megy a visszaadás
De remélem, hogy megcáfol majd az első nap.

Esetleg akad errefele valaki, akinek van tapasztalata?

Ott, ahol elvileg züllik a fiatalság, akad egy társaság, ami segítségére van a magyar nyelvnek.
[tü.dü.dűű..]
Ők. Az Ifjú Anyanyelvápolók.
[tá.ddááááá]

Na jó. Kis komolyodás..
Szóval. Véget ért a XXI. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor, melynek helyszíne idén Miskolcon volt augusztus 11 és 18 közt. A Csongrádi Tábor (ez a neve, igen) lényege, hogy egy hétre összejöjjön egy csapat fiatal Kárpát-medence minden tájáról, akiknek valamilyen érthetetlen okból ér valamit az anyanyelve, és mindenféle közös programon vegyen részt. És jól érezze magát persze.

Szállásunk a Kelemen Didák Kollégiumban volt, valahol a belvárosban. Tetszett, hogy a központban voltunk, minden kéznél volt, úgy, mint bolt, ilyesmi. Vasárnap érkeztünk, vasárnap mentünk, remek.
Az "órarendünk" brutális volt. Habár ez nekünk kívülállóknak volt csak fura, ilyenkor a táborban ugyanis egy saját időzóna képződik. Reggel 6-kor keltünk, 7-kor reggeli, 8-tól 12:30-ig előadások. Délután megint programok, este is néha. A táborban az este 23-kor kezdődik, hajnal 2-kor nagyjából alkalmas az idő egy kis alvásra. És igen, 6-kor kelés, 7-kor reggeli, 8-kor előadás.

Esküszöm, így volt.

Nem tudom milyen perverzió, vagy genyóság lehet ez, de egyszerűen jó nézni a rendőrök munkáját. Látni, hogy a társadalom által tökéletes embernek tartott vagy inkább elvárt emberek hogyan zúzzák porrá az ország tekintélyét.

Mire gondolok?

Mostani sztori. Szeged, napjainkban. Adott nekünk egy Somogyi utca, ez most marginális, a lényeg, hogy nemrég felújították, az utca viszonylag forgalmas, ámazonban szombat, vasárnap és ünnepnap csak az utca egyik felében lehet közlekedni, a másik része sétálóutcának van kinevezve, ez azt jelenti, hogy minkét irányból behajtani tilos kivéve kerékpár busz célforgalom nagy fekete autó. Nem az a történet célja, hogy azon vitatkozzunk, hogy hogy szúrták el a kialakítását ott ahol, meg hogy miért nincs sorompó vagy valami, ésatöbbi, hanem az alábbi:

Sorompó nem lévén a szabályokat úgy tartatják be, hogy a lezárt időintervallumban néha-néha rendőrök állnak a lezárt szakasz elé, aki átmegy, büntit kap. Ez eddig tiszta sor, kell feltölteni az államkasszát. (ha most rosszindulatú lennék, válaszként ez lehetne a Miért nincs sorompó? c. kérdésre. De nem vagyok, legalábbis nem ebben a bejegyzésben)