Hirdetés

Egy buszvezető hétköznapja 1.

Előzmény

Előszó!

Köszönöm a sok hozzászólást, észrevételt, megjegyzést! Örülök, hogy sokaknak tetszik és szerzett kellemes perceket. Itt a folytatás. Amit próbálok havi rendszerességgel tartani. Előveszek majd régebbi sztorikat és merítek az aktualitásokból is.
Sajnos azok akik a helyesírás miatt csak egy levél sanaxal tudják fogyasztani a bejegyzést! Nem tudok jó hírrel szolgálni. Vannak dolgok amik nem változnak. Nem lesz több a fizetésem, ha jobban odafigyelek rá. Így el kell viselni, hogy nem vagyok tökéletes! A jövőben is szívesen veszem, ha valaki belenéz és belejavít, de hozzászólásban köszönöm nem kérem, hogy megint rossz helyen van a vessző stb. Mindenki dőljön hátra és gazdagodjon egy két érdekességgel, furcsasággal a buszvezetők mindennapjaival kapcsolatban.

Nem csak a Volán

Volán kicsit másképp, belső szemmel

Kérem vigyázzanak! Az ajtók záródnak! :)

Na ilyen nincs. Néha van csengő, de az sem rendszeres. Nagyjából egy éve kezdődött, hogy belekezdtem a D kategória megszerzésébe. Akkor még nem sejtettem, hogy egy Volán társaság valaha is munkahelyem lesz. Hosszú, így alakult. Nem erről szól a bejegyzés.

Kezdet

Nyugat-magyarországi társasághoz jelentkeztem és gyakorlatilag minden nehézség nélkül azonnal fel is vettek. Hízelgő volt, de mint később kiderül ez itt teljesen normális. Lepkehálóval kell összefogni a rászorultakat az itteni munka végzésre. Nincs ez mindenhol így. Más megyékben kihalásos alapon lehet bekerülni. Vannak olyan volán társaságok is ahol jó dolgozni... vagy legalábbis megfizetik.

Szóval nem is kell más hozzám mint egy D kategóriás jogsi (előtte persze B,C kat. is), PÁV2 alkalmassági, digitális sofőr kártya és egy úgynevezett GKI kártya, ami egy külön posztot is érdemelne.
Ha valaki ezeknek nekiáll, akkor nagyjából 1 milliót kell saját zsebből ráfordítani. (Persze akadnak helyek ahol a továbbképzést állják. Néhány év hűségnyilatkozat aláírása után.)