Kérem vigyázzanak! Az ajtók záródnak! :)
Na ilyen nincs. Néha van csengő, de az sem rendszeres. Nagyjából egy éve kezdődött, hogy belekezdtem a D kategória megszerzésébe. Akkor még nem sejtettem, hogy egy Volán társaság valaha is munkahelyem lesz. Hosszú, így alakult. Nem erről szól a bejegyzés.
Kezdet
Nyugat-magyarországi társasághoz jelentkeztem és gyakorlatilag minden nehézség nélkül azonnal fel is vettek. Hízelgő volt, de mint később kiderül ez itt teljesen normális. Lepkehálóval kell összefogni a rászorultakat az itteni munka végzésre. Nincs ez mindenhol így. Más megyékben kihalásos alapon lehet bekerülni. Vannak olyan volán társaságok is ahol jó dolgozni... vagy legalábbis megfizetik.
Szóval nem is kell más hozzám mint egy D kategóriás jogsi (előtte persze B,C kat. is), PÁV2 alkalmassági, digitális sofőr kártya és egy úgynevezett GKI kártya, ami egy külön posztot is érdemelne.
Ha valaki ezeknek nekiáll, akkor nagyjából 1 milliót kell saját zsebből ráfordítani. (Persze akadnak helyek ahol a továbbképzést állják. Néhány év hűségnyilatkozat aláírása után.)
UPDATE! 24 év alatt nem lehet D. kategória! 2013 újítása!
Első napok
Úgynevezett vonalismerettel telnek. Itt kéne megismerni az útvonalat, megállókkal, a pénztárgépet és egyéb ördögi szerkezeteket. Korrekt is lenne, ha úgy működne, hogy a mazsola beáll dolgozni, itt van egy vonal, ezen fogsz menni és viszontlátásra. Ezzel szemben a valóság az, hogy nagy kiváltság fix vonalon ülni. Elküldenek össze vissza, hogy ismerd meg, aztán próbáld megjegyezni, hogy mikor kell egy másik buszra várni. Mikor kell egy másik faluba is bekanyarodni, hol van megálló amit még tábla sem jelöl. Vagy buszmegálló ugyan, de a te járatodnak nem. Vagy délelőtt igen, délután nem. Még lehetne variálni, elképesztő, hogy mennyire meg van bonyolítva.
Szóval! Amikor megmutattak 3-4 vonalat, akkor késznek éreznek rá, hogy bevethető legyél és elküldenek egy ötödikre. :) És így tovább, összevissza. Nagyjából egy hónap múlva küldenek arra is amin az első napokban voltál... mondván azt úgyis tudod már. Persze, hogy a p....ába ne tudnám. :) Gyakorlatilag ilyenkor az esetek nagy többségében a törzsutasok mondják merre is kell menni. Már, ha van. Vagy kimarad néhány megálló, lemarad 1-2 utas, jönnek a panaszok. A hibás természetesen az aki a remek felkészítés ellenére nem tudta, hogy 13:32-kor be kellett volna kanyarodni, oda, ahová egyébként személyautóval se megy be szívesen az ember, felvenni Karcsi bácsit. (Azt csak a jó Isten tudja, hogy került oda vagy miként kerül majd vissza.)
Az egész programot egyébként egy FORDA nevezetű papíron is megkapja mindenki. Amin rajta van, hogy A-ból indul ekkor, B-be érkezik akkor. Néhány kiegészítő infóval még, de útvonal, vagyis, hogy A-B között merre, miket kell még érinteni, na az minek...
Elindulás előtt
Ez egy külön rituálé. És akit összevissza dobálnak annak ez is okoz fejvakarást.
Alap esetben kitöltöd a tachográf korongodat. Vagy csak behelyezed a digitális kártyád. Ezeken lehet visszakeresni, hogy mikor, mennyit és hogyan ment a pilóta. Majd szépen jól elkaszálni, ha megsértett egyet a sok szabályból. Amik egy átlagos sofőr életében is nehezen vagy sehogy nem tarthatóak be a gyakorlatban. Persze a Volánnál ezt mindenki nagyon nagyvonalúan kezeli. Nincs ellenőrzés. Nem fog megállítani a rendőr egy menetrend szerint közlekedő buszt ok nélkül. Igazából csak azért van rá szükség, mert ha el van látva ilyen készülékkel a busz, akkor használni is kell.
Ezek után kitöltöd a menetlevelet. Ezt is meg tudják variálni, ha elmarad mondjuk egy-két járatod akármiért. Megnyitod a pénztárgépet. Van hozzá saját kódod és egy saját kis pakkod amit a gépbe kell helyezned. Ez egy fém dobozka printer portos csatlakozással. (A gépről majd később, bővebben.) Beállítod a vonalat és a járatot, amiket misztikus számokkal azonosítanak. Majd bejelentkezel a GPS-be is egy másik kapott azonosítóval. Megadod a kilométer állást, a menetlevél számát. A vonalat és járatot kicsit másképp (erről is később többet). Mindezek előtt persze be kellett jutnod a buszba. Van amelyiknek csak be kell lökni az ajtaját, kulcs, minden benne. Van amelyik le is van lakatolva. Néha van olyan, hogy nem ereszti a levegőt, valami csoda lehet, akkor az ajtónyitó gombokkal juthatsz be. A kulcsot vagy megkaptad előtte vagy jól eldugják. Megkeresed az áramtalanítót, van ahol nem egyértelmű még típus azonosság esetén is előfordul, hogy másik kapcsolóra van kötve. Majd próbálod a buszt indítani, melegíteni. Biztos kihagytam valamit még... :)
Műszerek
A pénztárgép: [link]. Igazi retro. A kezelése és teljes ismeretének elsajátítása egy külön szak a műszaki főiskolán. Vagy majd lesz 20 év múlva, mert biztos akkor is még ez fog szolgálni. Biztos vagyok benne, hogy a 80-90-es években ez csúcs volt, de mostanra egy ószeres is otthagyná lomtalanításkor.
Ennek ellenére - állítólag, bár nem jártam utána, hogy hiteles-e - 400.000 körül van az ára.. wtf? Elég gyakran be is döglenek, úgy kell velük bánni mint egy hímes tojással. Senkinek nem jó, ha bedöglik, ilyenkor kézzel egy tömbből kell, kellene jegyet adni. Lehet csak én vagyok túlszocializálva a számítógépek világában, de egy gép amit léptetni kell, hogy hol is vagyok és hova is kell jegyet kiadni, aminek szinte sose világít legalább a kijelzője, hogy ne kelljen külön lámpát kapcsolni hozzá, az azért felvet néhány nem alaptalan kérdést.
Van még egy GPS is. :) Sajnos képet nem találtam róla, de lehet fényképezek egyet. Simán lehetett volna DeLorean időgép egysége. Egy tégla méretű doboz csak karakter kijelzéssel két sorban. Megmondja, hol vagy általában, mikor kellene odaérned és a pontos időt. A központban meg látják, hogy mikor merre jársz. Nagyszerű szerkezet. Biztos rohadt drága volt, hiszen az ilyen retro dolgok nagyon népszerűek.
Szerintem a két gép helyett fele áron lehetne úgy is egy notebook vagy tablet, hogy minden vezér is vihetne haza még a szomszédnak is belőle. Egyben lenne egy normális navigáció. Ami segíti is a munkát valóban, meg a pénztárgép is szoftverekkel mindennel. Ám jobban bele gondolva, nagyon furcsán nézne ki egy olyan buszban, amit az egykor visszavonulóban lévő török csapatok hagyhattak itt.
A flotta
Vannak megyék ahol nem ilyen rettenetes a helyzet. A gerincet a CREDO buszai adják.
Jó velük dolgozni, kényelmes vezetni. Egész komfortos utas szemmel is, a fogyasztása is elfogadható, olcsó. És itt is van a rákfenéje, elég gyakori vendégek a szervizben pár évesen is. Egész biztos, hogy ezeket nem nagyon lehet majd hajtani 20-30 évesen. Ami nem is baj, ilyen matuzsálemekkel nem lenne szabad már szolgáltatni. Mint pl. a gyakran, sok változatban látható Ikarus260.
Én már élőállat szállítására se engedném használni. Dolgozni egy tragédia vele, a környezetre gyakorolt hatásuk pedig vetekszik Csernobiléval. Sebességet találni rajtuk olyan mint a lottó sorsolás.
Ikarus 415
Fűtés ritkán van benne. Hátramenetbe tenni pedig csak a világ legerősebb emberei tudják. Vagy azok sem.
Valami szánalom adományként érkezhettek hajlott korú MAN buszok is a fejlett nyugati világból. Olcsóbb lehetett nekik elajándékozni, mint fém hulladékként kezelni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezek még mindig egészen jól használhatóak.
Végállomás
Azt kell mondjam, hogy szerethető munka lenne ez az egész, ha a körülmények hasonlóak lennének Európához. Sajnos mint minden másban, ezen a területen is nagyon el vagyunk maradva. Nap mint nap emberek épségéért felelünk, itt nem lehet selejtet gyártani vagy hibákat javítani. A hiba itt lehet komoly sérülés vagy halál is. Ennek a felelősségvállalásnak nyoma sincs a bér papíron. És lehetne még sorolni, hogy mi mindennel gyakorolnak nyomást a felső házból azokra, akik az igazi munkát végzik.
Ez nem panaszlevél. Pont olyan semmibe veszik a munkát mint az országban szinte minden területen. A buszvezetésről ennek ellenére nem szeretnék senkit sem lebeszélni. Jó helyen ebből is egész jól meg lehet élni. Vagy akár külföldön is keresnek buszvezetőket rendszeresen.
Update!
Ami kimaradt
Utasok, kedvezmények. A kedvezményeket nagy kanállal mérik, gyakorlatilag alig van utas aki ne lenne valamire jogosult. 6 év alatt és 60 év felett ingyen van, tiszta sor. Vagy elhiszem és nem csúszik sokat a menetrend, vagy szemrevételezem a hivatalos okmányokat. Ugyanez a helyzet a bérletekkel, diákigazolványokkal. A bérlet lehet, hogy csak egy vonalra szól, simán felszállnak vele másikra is. Mert, ha mindenkit alaposan megnéznénk akkor át kéne írni a menetrendet. Természetesen, ha ellenőr jön és elfognak egy "gazembert", akkor a busz vezetője is felelőssé tehető. Gyakorlatilag a Volános bünteti a Volánost. Tiszta gettó kápó rendszer.
Kis városokban, falvakban az emberek ismerik egymást. Nekem ez szokatlan, vannak előnyei és hátrányai. Buszvezető szemmel ez azért érdekes, mert a törzsutasok megszokják ki viszi őket. És az állandó sofőr is ismeri az utast. Egyből kérdezik, hogy mi van a Pistával? Ez normális is. Az viszont nem, hogy hozzám is úgy száll fel, hogy nyilván tudom mettől meddig megy. A megállója nem hivatalos nevét és azt is, hogy nem a megállóban szokott fel és leszállni. Mert akkor legalább 100 métert kéne naponta gyalogolnia. :)
A pénzzel való közvetlen érintkezésünk is elég kellemetlen a sok egyéb mellett. Ott kezdődik, hogy nem adnak váltópénzt! Saját zsebből kell megoldani a nap elején. Ezt a társaság letudja annyival, hogy ki van írva. A sofőr pénzváltásra nem kötelezhető! Életszerű igaz? Rendszeresen alakul ki apró fennakadás ebből adódóan, amit vagy az utazás végén rendezünk, vagy egy másik utas segítségével.
Alapvetően azért elmondható, hogy nagyon normálisak az emberek. Csodálom, hogy csak nagyon kevesen élnek vissza a helyzettel és becsületesen veszik igénybe a szolgáltatást.
És ahogy működnie kellene [link], köszönet a videóért Gersomn kollégának! Nem kell érteni, hang nélkül is világos, hogy lehet ezt profin is csinálni!
