Van hogy úgy jön ki a lépés, hogy egy egy vizsgára csak 2 nap marad.. Hiába minden, két nap nem elég arra, hogy kipihenjem az előző éjszakázást, és felkészüljek egy következőre.. És az utolsó napon kezdődik a para, addig persze szívesebben takarítok, minthogy tanuljak. Végül csak elkezdem, és minden egyes alkalommal rájövök, ezt bizony korábban kellett volna.
Amikor középsulis voltam, egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, ami a viccben van: hány nap alatt lehet megtanulni kínaiul? mér', holnap ZH? most hogy rá vagyok kényszerülve, csak megpróbálok napi 100-150 oldalt átvenni, és minél többet megjegyezni. Holnap is ez jön, már alig várom..

szeretek néha eltűnni.. ez Pesten nem olyan egyszerű feladat, tekintve hogy szinte egymás nyakán élnek az emberek.. azért néha sikerül

a kép minőségéért elnézést kérek, sajnos nincs profi gépem, ez egy 12ezer forintos kompakt Samsung műve, melyet állvány híján leraktam egy váltóra

Egyre többször figyelem a tömegközlekedésen, az iskolában vagy a munkahelyen ki hogyan használja a telefonját, vagy milyen készüléket vesz elő a zsebéből. Vajon mit mond el rólunk a telefonunk, jelent egyáltalán valamit? Egy online mobilkommunikációs áruház főoldalán egy idézetbe botlunk, mely szerint az okostelefon a személyiségünk része. Talán ettől majd mindenki a drágább modellre szavaz.

szerintem nem lehet megmondani egy eszköz alapján valakiről hogy milyen ember, hogy elmaradott, hogy halad a korral, hogy gazdag vagy szegény.. persze mindig vannak olyanok, akik kifejezetten villognak a legfrissebb modellel, vagy lázadásból vesznek olyan telefont, ami másnak biztosan nincs.. esetleg egy régi modellt használ, ami nagyon a szívéhez nőtt. a körülmények ismerete nélkül lehetetlen párhuzamot vonni az egyéniség és a telefon között. persze ennek ellenére sokan megteszik, talán ezért látni olyan embereket, akik unalmukban vagy zavarukban nagy értékű masinát vesznek elő, majd tesznek el és vesznek elő újra.. vagy kiteszik maguk elé az asztalra hogy mindenki lássa.