Felmerült a kérdés, egy bizonyos közösségi oldal csetszobájában, hogy minek blogot írni.

Ott a napló.

"kedves naplóm...", bármit leírhatok, bármit, a legbelső bűnös gondolataimat, gyengeségeimet.

És mégis én, és még egy csomó más ember a legbelső bűnös gondolatait, gyengeségeit az internetre írja. Bárki, bárki elolvashatja. Az anyja, a leendő munkáltatójának HR-esei, a legjobb barátja, nem beszélve egy csomó ismeretlenről, akik Isten tudja, milyen emberek, és mit akarnak.

Az anyja kitagadhatja, a munkahelyre nem veszik fel, a barátai másként néznek rá, ismeretlenek fenyegethetik meg.

Egyetlen megadott név, kép, születési dátum lenyomozhatóvá teszi, akárcsak a blogban elejtett személyes információk.

Ez az egész nyomorult, perverziótól gőzölgő, exhibicionista-fetisiszta bagázs azt élvezi, ha mások elolvassák a legbelső bűnös gondolatait, és megalázóan együtt éreznek vele, nap mint nap meglátogatva a legfrissebb mocskot amit szennyezett elméje kitermel magából.

Még mielőtt megkérdenéd, ki ő, és miért nem ismered, elmondom: nem túl ismert előadóról van szó.
És hogy milyen zenei stílusban? Hát... a hivatalos leírás is vagy ötfélét említ, szerintem: klasszikus hangszerek, alája drum n' bass illetve egyéb elektronikus ritmusok, ambiens fűszerezéssel.

Két albumot adott ki, különlegessége, hogy mindkettő ingyen letölthető. Megér egy belehallgatást.

Első album
Hybrid Awaken

Már a neve is sokat elárul a zene sokszínűségéről. Itt még inkább kísérletező módban vagyunk, sokféle ritmus, hangszer megjelenik, a változatosság elképesztő. Jó hallgatni, vannak különösen jó számok, mindazonáltal szerintem még érezni, hogy ez az első album. A hangulat, a dallam megvan, de néhány szám jobb is lehetett volna. Szerintem.

Kedvenceim:
-Floodlights: a tökéletes első szám. Rettenetesen jó kezdés, kiválóan bemutatja Lunar inspiráló világát. A lendülete nagyon megfogott.
-The Train: A második legjobb. Az elejétől a végéig valami zseniális, nem tudom honnan jött a cím, de találó. A legjobb szó erre a számra: festői.
-Black Box: igazán darkos, hangulatában már a második albumra hajaz.
-Cryptic Light: itt megtudhatjuk, hogy ... hát, nem tudom besorolni, miféle elektronikus stílus ez, de nagyon alter, az biztos. :)

Feladó: V. András (meg még: T. Bence, illetve K. Gabriella és még mások is, persze merthiszen referrál)
Címzett: gombosg[@]gmail.com (nem is említve: az iwiw postaládám)
CC: személyesen, barátilag címezve az egész címlistának (természetesen még: az összes rég látott iwiw ismerősnek)
Tárgy: fontos!!! (vagy akár: "szerintem megéri", illetve "")

Üzenet: (mindenkitől ugyanaz, egy érthető különbséggel, hiszen mindenki személyesen engem szólít meg, ugye vette a fáradságot egy baráti levélhez)
Szia!

Magam sem akartam elhinni, de itt tartom a kezemben!
[Akkor minek zaklatsz ezzel a retek levéllel?]
Ha akarsz ingyen iPod-ot,ps3-at,x-box-ot vagy a legújabb telefonokat akkor olvasd el!!!!!!!
Van egy oldal, ott kell regisztrálni és ha te ezzel támogatod az oldalt, akkor az oldal honorálja ezt termékek sokasága közül 1 db-ot elküld neked postán.

Hát mi történt itt?
Sorra jönnek ki új játékok - nyolcezer forintért? Az annyi mint, kérem... [*számol*] ...kb. negyven dollár!

UT3? Witcher? Új Colin rész? Gears of War, Mikro$oft játék, 8000-ért? Megkergültek ezek? Eddig az volt az alap, hogy minimum 20%-al drágábbak a Microsoft játékai az alap 10000-hez képest.
Empire Earth 3? Timeshift? Painkiller Overdose?

És hány magyar van köztük!

Hoppá, persze, ezek kb. 90%-a egyazon magyar forgalmazótól származik, nem a reklám helye. Sebaj.
Talán valami elkezdődött? A 8000 forintos ár hetessel kezdődik - és szerintem az már egy bizonyos lélektani határ alatt van. Emlékszem a tíz évvel ezelőtti árakra, minden új játék 10000 forint volt. Azóta azért volt egy kis inflálódása a pénznek, és még a nominális árak is csökkentek. Mindezt a karácsonyi szezon közepén.

Ezzel most felzárkózunk...? Nem tudom. Talán csak egy kísérlet, bátor kísérlet kedvező áron magyar nyelvű (felirat, akár szinkron) játékot kiadni. Talán bebukik, mindenesetre remélem, hogy sikerül meggyőzni a játékosokat arról, hogy igenis létezik olyan ár, amit érdemes kiadni egy kedvelt, színvonalas játékért, tudva, hogy hetekig jókat játszunk még vele.

...a Zóna nem ilyen. Ehhez hozzászoktam, bár azért az meglepett, amikor valahol a határnál ébredtem egy kis porfészekben, néhány kezdő stalker közt. Kissé furcsán hatott, hogy nem tudtam, ki vagyok valójában. Mindegy is. Ez a hely nem a kiszámíthatóságról, a racionalitásról szól, sokkal inkább az értelmetlen kegyetlenség és az őrület birodalma. Jobb elfogadni az ilyesmit, mert így rögtön nekiálhattam a feladatomnak: meg kell ölnöm Strelokot.

Nagyjából ezekkel a gondolatokkal kezdődik a GSC játéka. Hősünk egy S.T.A.L.K.E.R. feliratú tetoválással és némi emlékezetkieséssel tér magához, hogy teljesítse egyetlen ismert feladatát. Nagy reményekkel kezdtem a játékot, hatalmas területeket képzeltem el, melyeket szabadon be lehet járni, és az egész világ él.

Az elhagyott gyár-épületben négyen voltak. Így este eléggé elfáradhattak: ketten csak a földön ültek, egyikük evett, a másik gitározott. A másik kettő az ablakot és a bejáratot figyelte. Barátságosak voltak velem, pénzük nem volt, hogy megvegyék tőlem a műtárgyakat, de volt náluk némi élelem. Mikor kimentem körülnézni, hátulról lövéseket hallottam. Visszamentem, egyikük a földön feküdt, mellette egy hulla azokból a szemét
láthatatlan csápos izékből. Észrevettem, hogy még él, előkaptam az elsősegély-csomagot, és bekötöztem a sebeit.

A minap bukkantam rá erre a kis gyöngyszemre. Ha van, aki emlékszik, korábban írtam az N nevű játékról. Nos, ez is kétdimenziós, ez is ingyenes, csak ezúttal nem csak az ellenségeinknél van fegyver.

<em></em>

Lényegében egy FPS síkban. Kis katonák rohangálnak egy nagy szabadtéri pályán (lásd Worms játékok), és ádázul lövöldöznek egymásra. Sztori nincs, cserébe többféle játékmód közül választhatunk. Aki látott már Unreal Tournamentet, annak ismerős lesz. Ezek pedig:
-Deathmatch
-Team Deathmatch
-Rambomatch (mindenki a rambót támadja, akinél menő robbanós nyilak vannak, halálakor elejti fegyverét)
-Infiltration (egyik csapat véd egy zászlót, folyamatosan kap kevés pontot, a másik ha megszerzi és hazaviszi, kap egy csomót)
-CTF
-és egyéb változatai a fentieknek
-bekapcsolható realisztikus és túlélő mód (akkor éledsz fel, amikor már mindenki meghalt á la CS)
Kis kiegészítés a realisztikus módról D4rkm4ntől:
''Lehetséges a játékot realistic azaz valósághű módban játszani. Ekkor a fegyverek szórása nagyobb, s bizony van visszarúgásuk is. Így nehezebb pontosan lőni, de sokkal könnyebb megsérülni is. A nagy esésektől is bizony megy le az élet.
A fegyverek ebben a módban:
Desert Eagles: két pisztoly, két lövés, egy ember, 7db lőszer a tárban
MP5: irdatlan nagy szórás, de ha közel van az ellenfél, nincs sok esélye 30db lőszerrel
Ak47: 40db lőszert szépen egyesével érdemes kilőni, így nagyon hatásos
Steyr AUG: 30db lőszer fér a tárba, közepes szórás, közepes sebzés
Ruger 77: a kedvencem! Egy lövés, egy ember. Irdatlan visszarúgása van. 4db/tár
SPAS-12: 7db golyó fér a tárba. Különlegessége hogy egyesével lehet pótolni a kilőtt lőszert.
Barret: olyan lassú mint a veszedelem 10db lőszer / tár. Egy lövés, egy halál.
FN Minimi: 50db lőszer a tárban, szintén ''pöcögtetve'' kell kilőni. Lassú tárazás...
Minigun: 100db lőszer a tárban, hatalmas szórás és nagyon lassú újratöltés
M79: visz mindent mint a piros hetes, de nem visz messzire''

Biztos mindenki hallott már erről a játékról. 2004-ben jött ki. Már egy ideje meg akartam venni, egyszer csak megláttam az egyik bolt kínálatában - rohantam is megvenni. Épp az imént játszottam végig, gondoltam, írok hozzá egy kis ajánlót.

A játékban Jack Carvert alakítjuk, valami hajóskapitány, aki egy Valerie nevű újságírót fuvaroz valamilyen szigeteknél. Hajótörést szenvednek, és Jack valahol magához tér a szigeten, egy kis földalatti helyiségben. Ezzel szerintem máris lejött, hogy a sztori nem erőssége a játéknak. Rövidesen egy Doyle nevű figura egy mobilon kapcsolatot létesít velünk, végig ő adja majd az utasításokat. Első feladatunk egy tréning keretében kijutni a felszínre, ahol nem kis meglepetésünkre fegyveres zsoldosok várnak minket. Hűha!
Tömény izgalom. Végig ez megy... hiába próbálnak szegény készítők néhány klisét beletenni, a karaktereknek semmi kidolgozottsága nincs, semmi bővebb információ, így elvileg a motiváció nulla. Hiába a ''csavar'', meg a ''meglepetések''.
Ezzel a játék beleesett az ''átlagos'' FPS kategóriába, de még nem a rosszabbak közé.

Bizony, a játékmenet nem a legbonyolultabb: menni kell előre. Szerencsére változatos keretek közt.
Először is, a játék nagy. A kinti helyszín, amint mondtam, egy trópusi szigetvilág, ami nagyon részletesen lett megalkotva. A víz gyönyörű, mindent benő a buja növényzet, madarak szállnak az égen... és természetesen a környék hemzseg a zsoldosoktól. Gyakran bent is kell kalandozni, barlangokban, épületekben, ezek szépek, hangulatosak, de semmi extra. A grafika akkoriban a legjobb volt; mai szemmel nézve ''csak'' nagyon szép, és a gépigénye sem magas.
A másik, hogy a Far Cry lineáris, de nem egyirányú. Nincsenek a történetben választások, de mindig két-három úton lehet haladni, és emiatt lazán végig lehet vinni többször is.

Ó, és hogy mit kell csinálni? Hát igen. Ha már a történet nulla, itt legalább a játék remekel. Komolyan. Húsz pályán át nonstop izgalom, akció. Kint, bent, szigeteken, üvegházban, azték romok közt, vulkán belsejében. Földön, vízen levegőben. Járművekkel: kétféle hajó, dzsip, sárkányrepülő. Utóbbi nagyon mókás. Átrepülni 10 ellenség feje fölött, nevetve, majd végül mellettük földet érni, mert ugye folyamatosan süllyed. Persze, ha kedvünk tartja, bepattanhatunk egy minigun vagy egy mortar mögé, onnan osztani az áldást.

Fegyverek. Négy fegyverhelyre választhatunk darálókat, gondolom egyértelmű, hogy ebből nem érdemes két helyet a késnek és a pisztolynak fenntartani. Minden jót kapunk: Jackhammer, karabélyok, géppisztolyok, géppuska, és persze rakétavető. A mesterlövészpuska külön móka, kilométeres messzeségből lövöldözni vele... Mindezek mellett egy mikrofonos, ellenség-kijelölős távcső, egy radar segíti munkánkat, ami mutatja, honnan lőnek, és a távcsővel észrevett ellenségeket is mutatja. Később kapunk egy kombinált hőérzékelős-éjjellátós szemüveget, és mindvégig egy riadtsági mutató segíti ''munkánkat''.



Ellenségek. Zsoldosok... sok zsoldos. Állig felfegyverkezve. Csak kezdetben egyszeri Smith, a legvégén rakétavetős-kevláros-gázmaszkos-éjjellátós-plexipajzsos elitkatonák. Most ez spoiler, de úgyis tudjátok: mutánsok is lesznek. Na, az még durvább. Annyira nem félelmetesek, de azért volt pár pillanat, amikor majdnem tele lett a gatya. Általában vagy erősek, vagy gyorsak.



Nem tudom, felismertétek-e: a mesterséges intelligencia nem kegyelmez. A butábbak csak futnak feléd, de olyankor ne is kívánj többet. Az okosabbak?... Bekerítenek, becserkésznek. Fedezik egymást, ha kell, elrohannak segítségért. Ezért, főleg nehezebb fokozaton, lopakodni kell, vagy meghalsz.
A Project IGI ismerős? Ez valami olyasmi, legalábbis a ''bázisos'' részeknél. Az pont ilyen. Először felderítés távcsővel, majd a veszélyesebb ellenségek kiiktatása mesterlövészpuskával. Bár, ez riadóval jár. Ehelyett belopakodás a bázisra, MP5-tel csendben gyilkolni, és ha minden bukik, akkor elő a karabéllyal.

Ez izgalmas. Kihívást jelent. Én ''challenging'', azaz nehéz fokozaton játszottam, szigorúan csak fejlövéseket csináltam, és így is megizzadtam. Néhol csak tizedszerre sikerült egy-egy rész. Elfelejtettem említeni? Nincs quicksave, bizonyos helyeken magától ment a játék. Sokakat elriaszthat, de szerintem átgondolt rendszer, emiatt csak emeli a játékélményt. Be lehet kapcsolni egy ''AI auto balance'' funkciót, akkor sokadik újrakezdésnél könnyít a játék. Tényleg működik.

Lassan be is fejezném. Kellemes volt. Hol lopakodós-csúszómászós, máskor csak úgy ropogtak a fegyverek. A járműves részek különösen izgalmasak voltak. Ráadásul tényleg több útvonal van, a játék gyakran jutalmazza a ''hivatalos'' útról való letérést.
Életre szóló élmény, mint a Half-life, a Thief vagy a Deus Ex? Kicsit. Jobban, mint a CoD. Mert, ha nem is a történet miatt, inkább a játékmenetnek köszönhetően a Far Crynak hangulata van. A trópusi helyszín körülölel, magába szippant, és ne lepődjünk meg, ha éjszaka mutánsokkal álmodunk, és valahol, egy távoli szigeten ébredünk...



Befejezőül következzék pár link:
[link], [link] - itt lehet megvenni. Én az olcsóbbikat ajánlom Szerintem ennyiért mindenképp jár neki egy kis hely a polcon.
[link] - útmutató a játék optimalizálásához. Kísérletileg HDR is bekapcsolható az 1.4-es patchcsel!
[link] - hivatalos oldal. Demó, patch letöltés. (Megjegyzés: az általam még nem próbált multiplayer csak a legújabb, 1.4-essel megy, ám ekkor bejön egy olyan hiba, hogy az ellenségek bizonyos sátrakon keresztül meglátnak és átlőnek rajta! Én így is végigvittem, nem volt sokkal nehezebb. Ha zavar, akkor eggyel kisebbet telepíts.)
[link] - végigjátszások, tippek.
[link] - hivatalos fórum.

És tippek:
-Lopakodj. És lopakodj. Figyeld az éberség-csíkot. Ha nő, akkor valaki lát. Hasalj le, ne mozogj. Ha piros lesz, akkor, aki meglátott, elkezd keresni. Figyeld a radart. Ha tele van, akkor minden bukott, ideje elővenni egy erősebb fegyvert.
-Fejre célozz. Semmi másra nem érdemes, vagy ne válassz nehezebb fokozatot. Az elit kommandósok szinte bármennyit elbírnak a mellkasukon, de néhány fejlövéstől elesnek. Hasalj le, és jobb gombbal célozz. A CryVision sokat segít.
-Az X billentyűvel tüzelési módot válthatsz. Bizonyos járművekben rakétavető is van, ezzel érhető el!
-Körültekintően válassz fegyvert. Nálam az ideális a Jackhammer-mesterlövészpuska-géppisztoly-karabély kombináció volt. Akik kevesebbet szeretnek kérdezni, mielőtt lőnének, ajánlom a rakétavetőt. Az MP5 halk, szuper lopakodásra, de a P90 erősebb. Az OICW minden karabélyt üt, közel félautomata a gránátvetője... ja, és a játék vége felé egy machinegun is ajánlott.
-A helikopterektől óvakodj. Nem kell rakétával kilőni, elég, ha a lövészt eltalálod párszor, akkor visszavonul.
-A H gombbal válthatsz a különféle gránátok és a kő közt. A kővel előcsalogathatod az ellenfeled vagy épp elterelheted a figyelmét.
-Ha dzsipben vagy, nagyon mókás átmenni a zsoldosokon. Nagy mutánsokkal ezt ne próbáld ki.
-A mutánsoktól tartsd a távolságot. Sose engedd közel őket. A kisebbek egy-két csapással leterítenek. A nagy ''Fat Boy''-okat gránátokkal, rakétákkal lődd, majd közvetlen közelről eressz a fejükbe egy tárnyi sörétet a Jackhammerből. Vagy fuss el és távolról operálj, a rakétája lassú, ők maguk még lassabbak.
-Víz alatt az ellenfeleid nem vesznek észre, és hamar elvesztik a nyomodat.
-Ha a mutánsok és a zsoldosok harcolnak, szépen menj vissza és várd meg, hogy kinyírják egymást. Lásd Half-life.
-Vigyázz, a rakétás zsoldosok és a mesterlövészek egy kilométerről is észrevesznek... légy óvatos.
-Kihajolás!

Ha valami problémád lenne, bátran írj ebbe a topikba, vagy küldj egy e-mailt nekem.

A 2007-es év tavaszán, a Föld napján került megrendezésre ez a biciklis felvonulás. Jómagam még sosem vettem részt rajta, de az elmúlt időkben egyre többet pattantam bringára, így úgy döntöttem elmegyek. Ezzel nem voltam egyedül, sokan voltunk...

A menet hivatalosan négy órakor rajtolt el. Mi fél ötkor értünk a rajthoz, a Dráva utca és a pesti rakpart sarkához. Előtte a Nyugatinál gyülekeztünk. (sajnos nem vittem fényképezőt, ezek mobillal készült képek, de ide jók így is; ja, nem velük voltam, ők csak ott voltak)



Tehát a rajtnál... tömeg. Ez végig jellemző volt a rendezvényre, lévén a szervezők szerint olyan 50000-en lehettek. Volt, akinek kutya volt a hátán (a lába a derekára kötött pulóverrel rögzítve...), más ilyen chopper kinézetű bringával jött. Megint mások kiskocsit húztak, sőt, egy sárga zene-szekér is volt, benne két gyerek ült.
Természetesen görkorcsolyásokat, gördeszkásokat is láthattunk, meg valami tekerős cuccot, amiben feküdni kellett és két karral lehetett kormányozni.
Egyszóval mindenki volt. Mindenféle biciklivel (trial, DH, trekking, city, BMX, országúti), minden korosztályban (6-99).

A menet végighúzódott a pesti rekparton, egészen a Petőfi-hídig, ott át, majd a budai rakparton az Erzsébet-hídig, ott a Tabán felé, át az alagúton, Lánchíd, Roosewelt tér, sugárút, Deák, Oktogon, Hősök tere, végül valahol a Petőfi csarnok környékén lett vége.
Megjegyzem, mi kb. háromnegyed ötkor voltunk a Lánchídnál, és már a menet eleje jött át rajta.
Átlag olyan öttel mentünk, van ahol álltunk, vagy ''rollerezni'' kellett, másutt egészen gyorsan lehetett haladni. A hidak alatt, és az alagútban végig kurjongatás, dudálás, csengetés, kürtölés. Mi is teli torokból ordítottunk. =D

Végig zöld pólós szervezők terelgették a népet, elvállalva a közlekedési lámpák szerepét is. Tényleg lelkiismeretesen végezték munkájukat.

Végül egy rétre értünk, ott pihi volt, majd háromnegyed hét körül megtörtént a híres finálé, amikoris mindenki örömittasan emelte biciklijét a feje fölé. Erről nem készítettem képet, mivel én is részt vettem benne. Állítólag műholdfelvétel is készült róla, de nem tudom, mennyi látszódik majd belőle...
Néhány kép a rétről:




Két barátom, akikkel mentünk:

Na meg jómagam, a bringám egy Gepida Crisia, csak nem látszik a képen.


...Mit is mondhatnék? Csodás idő volt, jó hangulat, érezni lehetett a biciklisek összetertását és végül egy emberként mutattuk meg: ez nem csak egy sport, testmozgási lehetőség, hanem egy olyan közlekedési forma is, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, félvállról venni. Szükség van a bicikliutak építésére, a biciklisek egyenjogúságára-..... ezt úgyis tudja mindenki...
Én biztos elmegyek ősszel is. És biztos, hogy évről évre egyre több résztvevő lesz. Remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá, ha még nem voltatok ott.

Épp a minap vehettem kezembe a Creative Zen sorozathoz tartozó lejátszóját, mely a V Plus névre hallgat. Ez egy egészen új modell, nagyjából az iPod riválisának tekinthető.



Kicsomagolva
A doboz maga igen kompakt, benne a lejátszó mellett néhány aprócska kiegészítőt találunk. Jó pont, hogy a „Quick-start” kézikönyvben van magyar rész is, ráadásul szépen lefordítva, nem holmi „táv-ural” pontossággal.
Gyorsan tegyük túl magunkat a kiegészítőkön... van tehát egy telepítő CD-nk, egy átlagnál jobb minőségű, kissé túlméretezett tokunk, adnak még nyakpántot, USB kábelt, jack-mini-jack átjátszókábelt, és természetesen egy fülhallgatót.



Kézbevéve
Épp itt az ideje kézbe venni magát a terméket. Be kell, hogy valljam, rögtön beleszerettem a formájába. Kicsi, kerek, és igen stapabírónak és karcállónak tűnő műanyag borítja. Felül a csatlakozóaljzatok, oldalt hangerőszabályozó és felvétel gomb található, elöl pedig egy joystick, és két világításra is képes gomb. Utóbbi bizony igen kicsike, ahogy az egész lejátszó, tehát nem ajánlott lapátkezű embereknek.

Bedugva
Sajnos a számítógéphez való csatlakoztatás előtt föl kell telepíteni a szükséges szoftvert. Ez kb. 10 perc, de jól testreszabható folyamat. A 30 megabájtos programcsomag lejátszót, konvertálót, szinkronizálót tartalmaz, egyszóval mindent, ami csak kellhet. Amúgy a Winamp segítségével is át lehet másolni a zenéket, sőt a Sajátgépben is megjelentethető. Adatokat is lehet rá másolni. Sajnos a sebesség igen alacsony, ez csalódást okozott. Nem ajánlom a lejátszót azoknak, akik mindennap teljesen új zenével töltenék fel, mert ez az 1 gigabájtos változatnál eltartott vagy húsz percig.
Ha más gépen, pendrive módban szeretnénk használni, hogy ne kelljen telepíteni, akkor a rá használt helyet a zenéből kell elvennünk. Mindez az MTP hátránya, aminek jelenlegi tudásom szerint túl sok előnye nincs.



ON
No, de most már be is lehetne kapcsolni. A képernyő kissé pixeles, ám mivel OLED, ezért élénk és minden irányból látható. Öröm nézni a színeket rajta. A kezelhetőség kissé nehézkesebb; a joystick maga gyors, de a mellette levő két gomb nyomáspontja nem túl jól definiált.
Ellenben a kezelőfelület zseniális. Van itt minden: testre szabható menük, elforgatható képernyőtartalom, óra, ébresztő. Eleinte kissé nehézkesnek tűnt a navigálás, de rövidesen megszoktam és kényelmessé vált.

Kivesézve
A készülék a hangminőséget tekintve nem rossz. Talán nem Winamp, nem iAudio, de MP3-ra, buszon, fülessel jó. Tényleg kellemesen szól, bár a kézi equalizer nem tűnt valami érzékenynek, nem túl használható. Ugyanígy a mélyhangkiemelés is: működik, csak mintha a többi hangtartomány elhalkulna. Szerencsére nyolcféle gyári hangzást is használhatunk, melyek karakteresek, és mindenki megtalálhatja az ízlésének ill. a számhoz megfelelőt.
Lejátszási lehetőségekben nincs hiány: album, előadó stb. szerint válogathatunk, van DJ mód, ami különféle szempontok alapján válogatja össze nekünk az útravaló zenét. Természetesen saját playlistet is készíthetünk, ahogy könyvjelzőket is.

Lefikázva
Mindemellett képeket is lehet nézegetni. Ez a funkció aránylag gyors, van diavetítés, nagyítás, mappakezelés. Hasznos.
Elvileg akár videókat is lejátszhatunk. A készülék itt háromszorosan is csődöt mond: egyrészt a sebesség mindössze 15 fps, másrészt konvertálni kell, és a program egy 30 megabájtos AVI-ból képes volt egy 160(!) MB-osat készíteni, ami ráadásul képméretre kb. feleakkora. Reménytelen. (A harmadik érv azon véleményem, hogy ilyen kicsi képernyőn amúgy is butaság videózni, ugyanígy a Sandisk e250-en sincs értelme. Aki ilyet szeretne, vegyen PMP-t.)

Dicsőítve
Ó, és kihagytam az „egyéb” funkciókat. A lejátszó ezek terén remekel: van diktafon -felvétel gombnyomásra- benne jelerősség-jelző, és hasonlók. WAV-ba vesz föl, a beszéd érthető, persze tompa, de a háttérzajok alig-alig hallhatóak. Meg a vonalbemeneti felvétel WMA-ba, akár 160 kbps, teljesen jó. Sőt, ha valakinek nagyon kell, még az Outlook kontaktjait és eseményeit is szinkronizálhatja és megnézheti. Lehet rádiózni is, eltárolni az adókat stb.

...értékelve
Nos, azt hiszem, ezzel kívül-belül kiveséztem a Zen V Plus tulajdonságait. Ha valaki a sima Zen V megvásárlása mellett döntene, néhány ezer forint spórolás mellett élvezheti a rádió, a videólejátszás és a képnézegetés hiányát. Összességében szerintem mindenki láthatja, hogy ez nem egy kompromisszummentes termék (melyik az?...). Az alacsony árban benne van egy szuper interfész, minőségi kialakítás és egy halom funkció. A videólejátszás és az átviteli sebesség a gyenge pont. Ennek megfelelően tessék használni.
Ha csak egy „menő”, egyszerűen kezelhető lejátszó kell, és fontos a strapabíróság, akkor ajánlott. Audiofilek, menő vidijós gyerek és üzletemberek kerüljék el.

Ami tetszett:
+dizájn, anyaghasználat
+menük, testreszabhatóság
+sok-sok funkció
+kellemes hangminőség, gyári EQ

Ami nem annyira:
-kézi equalizer, mélyhangkiemelés

Ami nem:
-átviteli sebesség, MTP
-videólejátszás