Hirdetés
Zsenge kiskamasz koromban úgy döntöttem, hogy írásba öntöm napjaim történetét, vagyis megírom történelmemet, hogy legyen min elérzékenyülnöm, amikor majd a távoli jövőben őszülő halántékkal olvasgatom naplóm megsárgult lapjait.
Kunyeráltam anyámtól pénzecskét egy füzetre, meg is vettem. Este leültem a kisasztalhoz, és kalligrafikus betűkkel írtam fel a füzetre: Solyka naplója.
Ehhez egy kis magyarázat szükségeltetik. Nevem Solymosi. Mindíg is pici voltam, becézgettek a kishaverok. Solymosika, Solymika, aztán Solyka lettem úgy négy éves koromban. Sokan ma is így hívnak.
Szóval kinyitottam a füzetet, és gondosan feljegyeztem a dátumot. Nagyjából úgy kezdtem az írást, hogy felkeltem ekkor, suliba indultam akkor, részletes leírás minden tanórán történt eseményről, hazamenetel, mi volt az ebéd, fogmosás elsinkofálva, (ezért nem is mutattam meg anyámnak a naplót) irány az udvar, hány kishaverrel, név szerint kikkel mit játszottunk, est leszálltával anyám kiabált értem, elköszönés a többiektől, mosakodás, mi volt a vacsora, fogmosás, (ezt már nem lehetett megúszni) lefekvés, ima, alvás. Lévén vacsora előtt írtam a fentieket, a továbbiakat megelőlegeztem, hiszen napi rutinnal ismétlődő események voltak. Lett vagy két oldal a mű. Elégedetten olvastam el újra, és újra, és úgy véltem, egyszer talán híres író is lehetek, ha ilyen remekműveket tudok alkotni.
Talán egy hét telt el, lelkesedésem lanyhult. Már beértem napjaim főbb eseményeivel, talán fél oldalnyit körmöltem esténként.
Újabb pár hét után rutin szerűen csak annyit írtam a naplóba, hogy ma semmi érdekes nem történt.
Aztán eljött az az este is, amikor már ennyit se írtam. Porosodott szegény naplóm, némi szemrehányást éreztem sugározni belőle, ha ránéztem. Ezért be is dugtam egy fiókba, velem ne szórakozzon.
Eltelt talán egy év is, kezembe akadt a fakuló füzet. Beleolvasgattam, és megállapítottam, hogy igencsak dedós lehettem, amikor írtam. Szégyelltem azt, aki voltam, szégyelltem a kis butát. Ketté is téptem közelmúltam emlékét, és elégettem a sparhertban.
Aki nem ismerné a szó jelentését, ez a gáztűzhely elődje volt. Fával, szénnel fűtötték, főztek rajta, sütője is volt.
Ma már szívesen olvasgatnám, csak éppen nincs mit. Viszont a memóriám penge. Kényelembe helyezem magam, lehúnyom a szemem, és újra átélek bármit, ami velem történt. Még az illatokat, ízeket is érzem.
Szóval volt naplóm, nincs naplóm.
Vagyis már van újra. Ebben viszont nem a napi eseményeket akarom megörökíteni, bár az is lehet, hogy néha megteszem. Inkább múltidéző, merengő, eszmefuttató céllal hoztam létre.
''Akinek nincs múltja, jövője sincs.''
