Már bocs, de könnyeim törölgetem aláírásod olvastán, és nem azért, mert elszomorított. Egyszerűen röhögök, és ha a buszon jut majd eszembe, ott is "el fogom magam sírni" rajta.

Időm volt rá, csak éppen szürkült a varázs. Ma nem történt semmi különös, ma nem történt semmi különös, így tovább. Ezért dobtam sutba a naplót. Pedig igenis, ezernyi csoda történt, csak akkor természetesnek tűnt. Inkább lusta voltam írni. Ezzel pedig megfosztottam a világot egy olyan kincstől, mint a "tiszteletre méltó, nagytekintélyű, fáradhatatlanul alkotó, pótolhatatlan" Solyka naplója. Meglesz nélküle is a világ.
Emberi dolog az érzelem. Talán mosolyogva könnyeznék, vagy könnyezve mosolyognék, ha most olvasgatnám azt a naplót, amely nem íratott meg. Akár szomorú a napi történet, akár vidám. De az én életem egy parányi szeletkéje, és én írtam kusza ákombákomokkal.
Szerencsére, vagy sem, memóriám penge. Mindenre emlékszem, még kétéves koromból is. Ez nem vicc. És ha hátra dőlök a fotelban, és elrévedek, akkor újra átélem a velem történteket. Érzem az illatokat, szagokat, ízeket. Ez sem vicc.
Azt viszont sajnálom, hogy az a bizonyos napló nem létezik.

Köszönöm soraid.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)