Mikor eljön az ideje, a szarvasbikák megküzdenek a nőstényért, a párosodás jogáért. Természetes ösztön, senki nem kárhoztatja őket érte, hiszen állatok.
Épp ma voltam tanúja egy beszélgetésnek, melyben azt fejtegette a főhős, hogy valakit csúnyán megvert egy csaj miatt. Na nem azért, hogy megvédje, vagy valamilyen hasonló hőstett okán. Annyi volt a kiváltó ok, hogy a csaj az övé, és kész, más még rá sem nézhet. Az is kiderült a beszélgetésből, hogy a férfiasság ezen megnyilvánulása kedvére volt a csajnak, vigyorogva nézte a vesztes meghátrálását, holott a tettlegesség előtt vele járt.
Anno elém állt egy hasonló beállítottságú legény, hogy most aztán megverekszünk, mert ő bizony szemet vetett a kedvesemre. Mosolyogva mondtam neki, hogy birtoklási vágyból nőért nem verekszem. Akkor ő elveszi, mondta fölényesen. Vedd, ha tudod, csak ennyi volt a válaszom.
Ami azt illeti, nem voltam félős, judo-ztam, önvédelmet is tanultam, nálam nagyobb srácokat is derékba tudtam volna törni. De minek? Ha a lánynak én kellek, másnak esélye sincs. Ha meg nem, akkor jobb, ha idejében megtudom.
Én kellettem, a vetélytársak meg belátták, hogy egy lánynak is lehet saját akarata.
Lényegre.
Miféle legény az, aki kajakra akarja elvenni más kedvesét? Nem több, mint egy üzekedni vágyó bika.
Miféle lány az, akinek az a srác dominál, aki meg tudja verni a választottját? Nem több, mint egy üzekedésre vágyó nőstény, akinek többet ér a vezérbika, mint a tiszta érzelmek.
"Természetes ösztön, ..., hiszen állatok."
)
