Hirdetés
Ma home officeból kiszaladtam egy csomagautomatához. Olyanhoz, ahol egy egész helyiségben kb. az összes cég automatája be van rakva. Ajtóval, amit este 9 vagy 10-től bezárnak.
Megyek be, egy idősebb férfi ül a szatyrán. Gondoltam, hogy csöves, de nem úgy nézett ki. Félvállról köszönt ahogy bementem, a kezében egy inhaláló, a szatyrán ücsörgött, normálisan, tisztán felöltözve.
Odamentem az automatához, kivettem a csomagot, már közben gondoltam megkérdezem kifelé menet, hogy segítsek-e valamiben? De a fazon hamarabb megszólított, hogy tudok-e neki segíteni?
Kérdezem, hogy mi a gond? Azt mondja, hogy azért jött be ide, mert befulladt és megpihenni jött be ide és egyébként hajléktalan. (de mondom, full átlag kinézetű volt, nem mondanám meg, hogy csöves, gyanús, hogy nemrég kerülhetett az utcára) Mondja, hogy nincs pénze az inhalálót megvenni. Kérdezem mibe kerül? 500Ft. Már nyúltam is a pénztárcámért, bár tudom alig használok kp-t. Volt benne egy 500-as és egy 5000-es. Nyújtom neki az 5000-et. Mondom neki, ha ez segít... Gondoltam magamban, szerencsés vagyok, hogy tudok adni.
Közben elkezdte mesélni, hogy a rendőrőket is valaki ráhívta, kijöttek, de azt mondták neki, hogy pihenjen egy kicsit és próbálja meg összeszedni magát és valaki majdcsak segít. Azt mondták neki a rendőrök, hogy kihívják a mentőt, ha akarja, de úgysem fogják ezért bevinni. (akár így volt, akár nem, én merem hinni, hogy így történt, azért a fakabátokban is van emberség!)
Közben elkezdett mesélni, hogy 70 éves (nem nézett ki annyinak, átlag ápoltág, tiszta, átlag ruha...stb.), volt egy infarktusa és nemrég jött ki a kórházból és most meg a fulladás van. De hajléktalan. (láttam már ilyet, hogy hónapról hónapra tudott élni valaki, beteg lett, repült az albérletből és kész a csöves)
Mondom neki, hogy próbálja összeszedni magát, hátha valahogy jóra fordulnak a dolgok. Azt mondja néha arra gondol, hogy jobb lenne, ha a villamos elütné és vége. Azt mondja a rendőröknek is elmondta ezt és a zsaruk azt mondták neki, hogy ne gondoljon erre, mert akinek a halálát kívánják az nehezebben hal meg (igen, van ilyen népi mondás, még ha ez most logikailag nem állta meg a helyét, mert magára mondta).
Mondtam neki én is, hogy ne gondoljon erre, hátha jobbra fordulnak a dolgok. Tartson ki! És elköszöntem. Rohantam vissza melózni.
Legközelebb ügyesebb leszek, nem is tudom miért nem adtam neki oda az 500-ast is. Vagy miért nem tettem még mást... Szerintem már az is piszok jól esett volna neki, ha tovább hallgatom...
Ezért nem értem és szoktam mondani, hogy miért veszekednek az emberek, valami full jelentéktelen problémán a hétköznapokban. Azok nem problémák vagy legalábbis nem ér meg egyetlen hangos szót sem. Semmiségek.
