Neked milyen elvárárosod van az óvodával szemben? Van egyáltalán?
Nekem van. És ezt a blogbejegyzést az elkeseredésem indokolja, mondom - azaz írom, hogy miért.
A média, így a közvélemény is jobbára mindig a felsőoktatást veszi "oktatásnak", az számít, a középiskolairól ritkábban esik szó, az általános iskolai oktatás helyzete csak PISA felmérés (elkeserítő) eredményeinek ismertetésekor kerül sorra, az óvodás gyermek pedig tulajdonképpen nem is léteznek az oktatási rendszerben.
Pedig az alapok ott dőlnek el, vagyis ott épülnének optimális esetben.
Olyannyira igaz ez, hogy drasztikus óvónő hiányt sok helyen közmunkásokkal oldják meg.
Úgy látszik most már ők is jók. Félreértés ne essék, nem a közmunka jellegével van baj, hanem azzal, hogy kire bízod a gyermeked, ki fogja a fejlődését biztosítani. Sokan elfelejtik, hogy az óvoda oktatási és nevelési intézmény. Noha szülőként mi is megteszünk mindent, de aki látott már éves óvodai programot, az tudja, hogy miről beszélek. Az óvónőképző nem arról szól, hogy 4 éven át a plüssmacikkal játszanak a leendő óvónők....bár a szeretjük azt gondolni, hogy az óvónők feladat egyszerű: játszanak a gyerekekkel, ez azért korántsem így van. A gyermeknek is van egy fejlődési íve, ráadásul a gyerekek - minő átok - különbözőek, tehát mindenki más közegből jött, mindenki mást hoz magával, mindenkinek mások a képességei.
A jó óvoda segíti azokat a gyerekeket, akiknek elmaradása van az életkorban elvárt szinthez képest és támogatja a képessége gyakorlását, csiszolását különböző játékokon keresztül.
Persze a modern szülőt sem kell félteni, mert Ő megmagyarázza! Legutóbb: "az én gyermekem így fejlődik, ő ilyen" - miközben mindketten azt néztük, hogy a hatévese cumival a szájában beszél és a fogai már úgy torzultak, hogy súlyos beszédproblémát okozott a gyermeknek, de anyukát nem zavarta. (Ez a téma is megér egy bejegyzést, lesz is róla szó!)
Többszáz szülővel beszélve sajnos elkeserítően kevés azoknak a száma, akik felismerik: a 0- 7 éves kor alapvető jelentőséggel bír.
A legtöbben csak legyintenek rá: nem fontos az óvoda, nem fontos a fejlesztés, "csak helye legyen", magyarán, ahová le tudják adni megőrzésre gyerekeket.
"Az iskola, majd az...na az, az a fontos!" - folytatódik a gondolatmenet. A középiskola, az még fontosabb! És megy az egyetemre, mert oly "okos", úgy "tudja", hogy biztos valamelyik jónevű egyetemen köt ki.
Aztán persze nem fog, mert a kicsinek 2-3 éves korában elhanyagolták a beszédfejlődését, ez csak tovább eszkalálódott (ő így fejlődik, lásd feljebb), majd mindezek után apuka/anyuka két-tannyelvű általánosba akarja íratni. és persze el is intézik, protekcióval.
Csak a épp a gyerek nem fogja találni a helyét,a folyamatos sikertelenségek miatt frusztált, magatartás-zavaros lesz, a szülők nem értik, jön a gyermekpszichológus, aztán hipp-hopp ott állnak egy tinivel, akik kibukik az iskolából, mindenféle fajta problémákkal kell megküzdenie, a szülők tehetetlennek érzik magukat, pedig "mindent megadtak, csak tanulnia kellett volna" miközben az egész probléma megoldása hol lett volna?
Az óvodában.
"Csak tanulnia kellett volna". De hogyan, ha nincs birtokában a képességeknek, azoknak a készségeknek, amelyek alapjai a jó, a korszerű óvodában vannak lerakva?
A helyzet sajnos abba az irányba mutat, hogy bizony szülőként - ha azt akarod, hogy legyen valaki a gyerekedből - Neked kell megtalálni , felfedezni olyan eszközöket, amelyek segítenek abban, hogy a gyermeked sikerrel vegye élete korai szakaszát. Ha ez megvan, akkor a későbbi szakaszban képes lesz önállóan boldogulni az Életben. Hálás lesz Neked azért, hogy ott voltál mellette, hogy veszekedtél vele a tanuláson, hogy nem volt unalmas Neked az ovis feladatok közös felfedezése, megoldása. És tudod mit tettél? A legnagyobbat, amit szülőként tehetsz: sikerrel felneveltél egy embert!
A következő bejegyzésben mutatunk pár eszközt, például ezt az iskola-előkészítő könyvet, amely elképesztően jó társad lesz óvodásod iskolára való felkészülésében, valódi ovisulit tudtok teremteni otthon, tényleg fejlődni fog gyermeked, valóban el tudjátok érni a célotok!
Persze minek mentem szülőnek ha feszengek, meg túl tökéletesen, tankönyvi módon akarom csinálni... 
