Az utóbbi hetekben egyre inkább az az érzésem, hogy a csődbe menő vállalkozók 80-90%-a akár nem a válság elsődleges okaitól megy csődbe, hanem mert az a típus, aki a válság és a nehézségek hallatán lefekszik a földre, és sír, jajj válság van, és nem megy a bolt, és ezért a belépő vevőre is szarik (sorry) magas ívben.
Most sokan megutálnak ezért a fenti mondatért, de kifejteném, mit tapasztalok.
1: Dunaharaszti, fő úti patika. Bemegyünk két recepttel, egyiken gyógyszer, másikon keverendő kenőcs. Visszadja a kenőcsöt: ilyet nem tudunk keverni, mert egy anyag nincs hozzá. Majd a gyógyszert: ezt meg rendelni kellene, nincsen. Nézek rá: És b+? én vegyem meg a nagykerben? Válasz: ha úgyis elmegy másik patikába a kenőcs miatt, akkor a másikat is meg tudja ott venni. Igen????? Nos, ha én lennék ott az üzletvezető, akkor ez az ember a napi műszakot nem kellene befejezze! Veszteséget ne termeljen fizetésért! Ha megrendeli nekem, és másnap megyek érte, semmibe se kerül, de lehet akkor veszek még valamit mellé.
2: Dh. Damjanich utcai patika, és mondjuk az összes többi: két nagy homeopátiás szer forgalmazó/gyártó van, Boiron és Remedia. A Boiron 80golyó (1g) kerül 800Ft-ba. Jeleztük, hogy a Remedia kicsit olcsóbb, miért nem hozzák azt 10g-os szerelésben? (napi 2-3x 5 golyó hamar elmegy a 80-as egységből). Válasz: mert azt nem keresik mert drágább. Nem is fognak rendelni nekünk sem. Igazság az, hogy most direktben rendeljük a Remedia webshopból, 10g (1200 golyó) kerül 1800Ft-ba. Hoppá, igen, 4-6x olcsóbb a drágább cucc. Most volt két választása a patikában: eddig havi 20-30ezer ment el néha ilyen szerre, ha a másikat Ők hozzák nekünk, akkor 2 havonta 20ezer (most ennyit költünk), nem tetszett, most 0Ft. Melyik a jobb? nem értem az ilyet...
3: Helyi Ruff pékség. Feláll a hátamon a szőr a gondolatától is, de ez van, kalács minden csütörtökön sül. egy héten egyszer. Mert állításuk szerint ha minden nap lenne, akkor megunnák. Kérdeztem, hogy és ha benzin csak minden hétfőn lenne? nem tudtak válaszolni. Való igaz, hogy csütörtökön elmegy egy egész kocsinyi kalács, az kb 200db lehet, de ha minden lap lesütne 30-40db-ot, tutti elmenne, mert én nem azért akarok kalácsot enni, mert ma van kalácsnap, hanem mert bemegyek, és megkívántam.
4: Citroen M5 szalon. Ugye halljuk, válságban az autópiac is. Tegnap fél órát töltöttem a kiszemelt C3 Picasso körül. Egyedül voltam vevő bent, és volt kb 5 asztalnál munkatárs, akik egyesével valamit csináltak. Körbejártam, az összes ajtót kinyitottam, benéztem, minden ülésre beültem, lehajtottam az üléseket, vissza, megint körbejártam, megnéztem a C4 picassot is, az már túl drága lenne. MAjd körbenéztem, és miután továbbra is sz..tak rám, kijöttem. Rám se néztek, nem is köszöntek, se be, se kifelé! Persze hogy nem megy a szekér.
5: Szintén helyi, 5* étterem, szünnapok: V-H-K 
igen, 3 nap, közte a vasárnap. Nos, egyet kell tudni, a 18.000 lakosú Harasztiban van kb 10 étkezde, amiből 1db van nyitva vasárnap, illetve egy hol nyitva, hol nem. De amelyik nyitva, oda se érdemes menni, mert minden nap svédasztalos kaja, teltház nonstop, mer "annyit eszek, vazze, amennyit akarok!" 
Nem egyszer mentünk át családdal Szigetszentmiklósra vagy be pestre kajálni emiatt.
6: Sorolhatnám ide azt a hentest is, ahol marha csak csütörtökön van, ami péntekre el is fogy, és így mivel csak szombaton tudok menni (mert 3-ig van nyitva!) akkor már sosincs.
7: Rendszeresen vásárlok webáruházakból. Mikor vennék valamit, körbeérdeklődöm. Átlag: 5-ből 2 válaszol a kérdésre. Jó arány...
8: van saját webshopunk is. A beszállítók dettó. Általában 2x kérünk árlistát, és ha a 2. is használhatatlan, akkor a forgalmazó repül. Olyan listákat küldenek, hogy kb termékkód+ár. Mondjuk WE43Rt+g 32.000Ft. Ok, és? hogy vigyem fel a rendszerbe? név, leírás, ár, súly, kép, és még amit csak akarunk, "hát az neki sincs, katalógusból írjam ki" ok, viszlát. Eddig 5 beszállító került így ki, van helyette másik 5, de az a másik 5 sír, hogy nem megy a piac...
Egyszerűen nem értem az embereket! Sírnak, válság így, válság úgy, de SEMMIT nem tesznek a bevétel érdekében.
Én a válság kellős közepén, szeptemberben indítottam, a jellemzően szolgáltatás alapú kft-met, lekopogom, jelenleg elég jól megy a szekér, ki se látszok a munkából, mert szinte semmit nem utasítok vissza, amihez van képzettségem. És a cégalapítás ötlete egy komoly műtét utáni rehabilitációs kezelés alatt fogant, és a kórházból leveleztem le az alapokat. Mert nem tudtam, vissza tudok-e menni a munkámba. Nem apu-anyu adta a nyitó tőkét, mi izzadtuk ki a párommal, és meg is tettünk mindent azért, hogy menjen a szekér.
De a fenti példák csak a megemlítendő jéghegy csúcsa.
Van, aki nagyon eladná az ingatlanát, ami minket érdekelne is, mert költöznénk abba a városba, már a 4. alkalom nem jó neki, mert más dolga van, az értékesítő meg mondja, hogy közben sír, hogy nem kelt el a lakás. Én is árulom a lakást, ha jön egy érdeklődő, hazajövök hamarabb, vagy valami, de jöjjön, nézze, vegye-vigye.
Hátha lassan felébrednek az emberek, és rájönnek, hogy mozogni kell a válság ellen...
