Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Elevenen eltemetve

  Elevenen eltemetve

  Fekszem egy fa alatt, csönd van és béke.
  Felébredtem végleg, álmaimnak vége.
  Soha ezután már nem is lesz több álom,
  A való életemet remény nélkül járom.

  Nem élet ez, mert csak vegetálok,
  Semmi vigasztalót lassan nem találok.
  Teszem amit kell, de nem tudok örülni,
  Jó lenne már innen végleg menekülni!

  Bezártak magamba önzők és hazugok,
  Nem szabadulhatok, mert nem is akarok!
  Csak magamat védem, de magány az ára,
  Felköthetném magam erre a nagy fára.

  Fekszem a föld alatt, nyugalom és béke,
  Eltemettek engem három méter mélyre.
  Néhány óra csak és vége az egésznek,
  De jó így, mert mindenhol hülyének néztek.

  Geri Bátyó 13 éve 5

• Elmélkedés a halálról

  Elmélkedés a halálról

  Az egész gondolatsort (illetve a megírását) Sir Pocok cikke indította el bennem: Nevessünk a kaszáson!

  Már jó ideje nem félek a haláltól. Ennek számos oka van. Egyrészről sokan haltak meg körülöttem és olyan is volt, aki a szemem láttára. Talán az egész gondolkodásmódom olyan, hogy ezek azt a tényt erősítették meg bennem, hogy az elmúlás természetes dolog, függetlenül attól, hogy mikor és milyen okból következik be. Ez már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy úgy kezeljem a dolgot, ahogy: nem félek tőle, nem várom, csak elfogadom, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.

  Ennél viszont kicsit bonyolultabb a dolog. Régóta van egy visszatérő álmom (3-4 éves koromban kezdődött, de legalábbis akkori az első emlékem róla). Akkoriban nagyon megijesztett és rémálomként emlegettem. Hosszú éveken keresztül ébredtem fel sírva, mert újra és újra előjött (heti rendszerességgel). Ahogy kicsit idősebb lettem, kezdtem megszokni (talán 10 éves korom körül), később pedig elkezdtem kíváncsi lenni arra, hogy ez mi is lehet valójában. Úgy 14-15 éves lehettem, amikor eljutottam oda, hogy már a legkevésbé sem féltem ettől az álomtól és képes voltam visszaemlékezni rá. Eléggé furcsa, mert az egész csak érzések halmaza.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 13 éve 53

• Alkoholista "Upgrade 2012.02.15."

  Úgy tűnik, hogy én lettem az.

  Az elmúlt közel 2 évben elég sokat ittam (kizárólag sört, mert azt nagyon szeretem), de bármikor meg tudtam állni hogy ne igyak, ha olyanom volt. Sokszor napokig nem ittam, mert nem kívántam.

  Az, hogy miért vágtam ennyire bele a lecsóba, teljesen triviális (és ostobaság is): sok sz@r szakadt a nyakamba és én az alkoholba menekültem. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem megoldás semmire, de mivel tényleg szenvedélyesen szeretem a sört, úgy voltam vele, hogy ez legalább jó!

  Azért az leszögezném, hogy nem rúgtam be napi szinten, de volt olyan, hogy az is bekövetkezett, amikor rossz napom volt.

  Tegnap jött az utolsó löket. Összevesztem egy emberrel, akiről azt gondoltam, hogy őszinte és tényleg szeret, de kiderült, hogy sem nem őszinte, sem nem szeret igazán. Közelebb vagyok, mint a barátnői és kényelmesebb volt hozzám jönni.

  Kissé kiakadtam és jól bepiáltam. Megittam úgy 8-9 sört. Reggel másnaposan ébredtem (valahogy nem lepett meg) és mivel kutyaharapást szőrével, elkortyolgattam délután 2-ig még hármat. fejre álltam, mint a jancsiszög, de ez sem lepett meg.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 13 éve 57