Elevenen eltemetve
Fekszem egy fa alatt, csönd van és béke.
Felébredtem végleg, álmaimnak vége.
Soha ezután már nem is lesz több álom,
A való életemet remény nélkül járom.
Nem élet ez, mert csak vegetálok,
Semmi vigasztalót lassan nem találok.
Teszem amit kell, de nem tudok örülni,
Jó lenne már innen végleg menekülni!
Bezártak magamba önzők és hazugok,
Nem szabadulhatok, mert nem is akarok!
Csak magamat védem, de magány az ára,
Felköthetném magam erre a nagy fára.
Fekszem a föld alatt, nyugalom és béke,
Eltemettek engem három méter mélyre.
Néhány óra csak és vége az egésznek,
De jó így, mert mindenhol hülyének néztek.
Szerintem ezt kiválóan meg lehetne zenésíteni is 
(Démon)
