Hm, az előbb éppen kísérteties jelenségekről beszélgettünk. Léteznek.
Velem történt olyan 8 éve, még anyámmal laktam együtt egy panelházban, az 5. emeleten. Nem volt jó a szigetelés, a nyílászárók sem, így ilyenekre, hogy hideg fuvallatot érzünk, vagy kinyílik hirtelen az ablak, fel sem figyeltünk. Azonban ami az egyik éjjel történt, arra azóta sincs magyarázat és örök téma. Természetesen aludtunk, olyan hajnal 5 óra körül lehetett. Egyszer csak a konyhában - ami 2 helyiségre volt a hálótól - bekapcsolt a kisrádió magától és elkezdett ordítani. Színtisztán hallottuk, hogy valami angol szövegű dal szólt. Felébredtünk, egymásra néztünk, kimentem, lekapcsoltam. Nem láttam természetesen senkit, nem törtek be és ami furcsa: a kis zseblámpás, kihangosítható rádió fülhallgató nélkül sosem talált csatornát, csak sistergett, de aznap éjjel mégis szólt.
A másik szintén velem történt, az már a jelenlegi lakhelyemen, pár napja. Régi bérház, beugrókkal teli, sötét, hideg, kórházi csempés folyosó, sok hangos és furcsa szomszéd, nyikorgó parketta, huzatos nyílászárók, hatalmas terek, minek következtében még nappali fényben is félhomály van egy-két sarokban, szóval minden, ami egy jó kísértetsztorihoz szükséges. Egyedül voltam itthon, már feküdtem, lekapcsoltam a tv-t. A redőnyt mindig lehúzom éjszakára, akkor is megtettem. Körülbelül 5 percet feküdtem, nem bírtam elaludni. Mikor már kezdett elnehezedni testem - pillanatokon múlt, hogy álomba merüljek - a redőnyöm, aminek felhúzásához férfierő kell, koppant egy istenes nagyot, meg is mozdult, mintha valaki kívülről megütögette volna. Ez azért érdekes, mert aznap éjjel nem fújt a szél és azt szívem szerint beengedném, aki 10 méter magasan bekopog... Őszintén szólva nem is megijedtem, hanem inkább meglepődtem. Nem húztam fel a redőnyt, de madár szerintem nem lehetett, tetem sem volt másnap reggel a járdán, ráadásul éjjel 1 körül, télen, mínusz 20-ban elég érdekes lett volna... Ugyanezen éjjelen, próbáltam szintén álomba tuszkolni magam - rossz alvó vagyok, már írtam - csukott szemmel "figyeltem", mikor is a gépasztalnál lévő műanyag szép roppant párat, pont, mikor belehuppan valaki. Odanéztem, de nem láttam semmit. A szék mellett van a gépházam, aminek a front usb-jébe van bedugva egy internetmodem, ami kéken világít akkor is, ha ki van kapcsolva a gép. Ez úgy a szoba kétharmad részét bevilágítja, enyhe kékes árnyalattal. Ahogy a szék roppanása után a fejem elfordítottam, mintha valami a modem fölé hajolt volna, leárnyékolta a fényét, ez két másodpercnél nem is tartott tovább. Majd parkettarecsegés, amit a régi, képcsöves tévém burkolatán a megroppanása követte. Utóbbi szokásos jelenség, hőtágulástól, vagy ilyesmitől is lehet. Nehezen aludtam el aznap.
Valahogy sosem szerettem egyedül otthon/itthon lenni. Az előző lakásban ráadásul meghalt egy öregúr, nem nyugtatott meg ez sem túlságosan, ott is recsegő parketta, falról lecsúszó képek, kamikaze aranyhalak - valahogy kikerültek az akváriumból és reggelre elpusztultak -, hideg fuvallatok... Nem vallom magam paranoiásnak, de ott mindig félve fordultam hátra. A jelenlegi hely is hasonló, cifrázva a beláthatatlan terekkel.
Történt még pár dolog, összeszedegetem és később leírom.
[ Szerkesztve ]
