"Hu-De nehéz lesz a kezdés", poénkodhatnék kicsit a felhasználónevem miatt. Nem vagyok egy kreatív blogger, valamint úgy vagyok vele, hogy a neten túl sok dolgot nem érdemes kiadnia magáról az embernek, könnyen visszaélhetnek vele, ezért érdekes, hogy mégis írásra tartom a virtuális tollam. Még mindig nincs Facebook fiókom, nem használok százezres okostelefont, vagy ultramodern notebookot, úgy érzem, hogy tudok helyesen írni - manapság egyre ritkább -, nem fejezem be minden mondatom 85 írásjellel feltűnési viszketegség miatt és még sorolhatnám. Ezzel mindent elmondtam magamról.

Elsősorban a Hardverapró keltette fel a figyelmem, de elkezdtem olvasgatni a Logoszférás blogokat is, tetszik a környezet, gondoltam letelepszem. Honnan jött a cím? A szürke szamár én vagyok, eddig világos. Átlagember, átlagos élet, átlagos problémák. A rózsaszín köd pedig mostanság leng körbe. Bizony, a szerelem, ami a legszokatlanabb helyen, a leghülyébb időpontban találja fejbe szíven a gyanútlan pácienst. Velem is ez történt. Mikor már feladtam a reményt, hogy én bármikor is boldog lehetek, jött egy lány és egyetlen pillantásával kitörölte belőlem ezt a hülye életfelfogást. Fél óra múlva már sejtettem, hogy Ő az igazi. A szimatom pedig elég jó.

Később folytatom.

Borús napra ébredtem, mint általában mindenkor,
Felvert a kukáskocsi "hajnali" fél kilenckor.
Dühömben azt gondoltam, hogy leordítok egyet,
De csukott ablak mellett ezzel semmire megyek.
Így hát inkább kifordultam fájós fejjel ágyamból,
"Időskori" fájdalom is sugárzott a hátamból.
Így van ez, ha húszon túl élne még az ember,
Vagy a levegővétel nem lenne éppen elég teher.
Elvégeztem dolgaim, s rohantam a busz elé,
Multitasking a nőknek való, figyeljenek százfelé!
Nekem ez így nem ment, otthon maradt minden,
Célom felé úgy indultam, hogy semmit sem vittem.
De sebaj, - gondoltam - rosszabb már nem lehet,
Míg fenékkel nem analizáltam a feljárón a jeget.
Jó vastag volt, sajgott is a hátsó felem utána,
De el is felejtettem a Forrest Gump-os futásba'.
Mert az idő rohant, gyorsabb volt ám nálam,
Mire végiggondoltam, már az állomáson álltam.
Jött a busz, mi tengelyig igényesen csupa szar,
De örüljek, hogy a hóban éppen hogy csak nem kapar.
Szállításban segédkezett aznap is a Volán,
De elfoglalta helyemet a kisnyugdíjas Jolán.
Megvontam a vállam, legyen neki gyereknap,
Beültem egy lány mellé, ki kérdésemre fejet hajt.
Itt kezdődik valójában ez a szép kis történet,
A folytatásban elmesélem, hogy pontosan mik történtek...

Törvényszerű, hogy akkor kezdenek a nők hajtani az emberre, ha már van valakije? De amíg nincs, addig ránk sem bagóznak? Idegesítő egy kicsit.

Voltam ma Szegeden, ezzel kapcsolatos a fenti kirohanásom. Katasztrófa, ami ott van hóügyileg. Elsöpörve szinte sehol, az utakat sem tisztították, ha jól láttam; a Kárász utcán - aki nem ismeri, Szeged "Váci utca"-ja -, vagy az SZTE előtt töri ki legelőbb az ember a lábát. A Tisza majdnem teljesen be van fagyva. Hangulatos lett volna, ha Életem értelme is ott lett volna.

[ Szerkesztve ]

Előző üzletem során beszámoltam egy T-Mobile Pulse nevű hulladékot, én ezt szebb szavakkal nem tudom illetni. Ezért nem használok okostelefont, mert vagy én vagyok a túl buta hozzá, vagy ő énhozzám. Itt utóbbi áll fenn.

Miért is akadtam ki a Pulse-ra? A történet ott kezdődik, hogy pár napja beszámoltam a készüléket, rajta egy magyar nyelvű, 2.1-es Androiddal. Amíg a helyszínen voltam, semmi furcsaságot sem tapasztaltam, igazából időm - Mit időm? Hazudok, lefagytak az ujjaim, megérinteni nem bírtam - sem volt kipróbálni. Majd hazafelé jövet elkezdtem intenzívebben nyúzni. Először arra lettem figyelmes, hogy hívás közben rettentő halk az egész, egy közepesen forgalmas szegedi utcán semmit sem hallottam a vonal másik végén beszélő ember szavaiból. Ezt még csak megbocsájtom neki, mivel gyárilag sem a hangminőség bajnoka. Aztán szépen lassan kijött a többi hiba is. A hangerőgomb elkezdett nem működni, ezt úgy értem, hogy 5 alkalomból 3-szor érzékelte, hogy megnyomtam. Majd pedig jött az újraindulások sorozata. Teljesen mindegy, mit csináltam vele, bárhol újra tudott indulni, még bekapcsolás után, a homescreen betöltése közben is.

Ezért benéztem a fórumba. Első dolgom volt, hogy újraraktam a 2.1-es ROM-ot, hátha csak az előző tulaj elrontott valamit és így bosszulta meg a mobil. De nem lett jobb, sőt! Aztán jött a downgrade, teljesen gyári, 1.5-re. Ez sem segített.

Most ott tartok, hogy nincs több ötletem. Ha valaki tud rá mit mondani, az kérném, hogy privát üzenet formájában tegye meg! Köszönöm!

A "miért ne vegyünk okostelefont" kategória győztese: T-Mobile Pulse

Most nézem, hogy alaplap cserével orvosolható az újraindulás probléma, ha mindegyik ROM esetében jelen van. Akkor bezúzom és még élvezni is fogom. Így is buktam rajta 10000 Ft-ot, akkor legalább legyen értelme.

Köszi star07, ezért adtam pirosat... Természetesen nála "nem volt hibás".

[ Szerkesztve ]

A mélyszegénység: Flo Rida feat. Sia - Wild Ones
Más stílusú zenéket kedvelek, de most ennek a pörgőssége tart ébren.
Ez pedig nagyon várós: Deniz feat. Palej Niki - A hazám

[ Szerkesztve ]

Nincs "kedvem" aludni. Elég rossz alvó vagyok egyébként is, óránként felébredek, álmodni is csak nagyon ritkán álmodom, akkor is valami világméretű ökörséget. Lehet, hogy ma éjjel aktív életmódot fogok folytatni, úgyis régen 48 óráztam már. Aztán péntek éjjel jobbat pihenek. Muszáj lesz, szombaton lesz Nusi szalagozója, összejön pár barát, aztán biztatjuk, mert el van keseredve, hogy már komplett vénasszony, így 18 évesen. Még ha mondanám... A banketten is maradni szeretnék, nem merem egyedül otthagyni, volt már rá példa, hogy kicsit többet ivott, mint kellett volna, meg az milyen dolog, hogy én itthon ülök, szétaggódom - van ilyen szó? - magam, Ő meg... Nem, inkább nem gondolok bele. Bár Ő nem az a totál lerészegedő fajta - tud magáról -, azért a "mint a szemem fényére" érzés bennem van. Kíváncsi vagyok a keringőre is, nem egy botlábú teremtés, ellentétben velem.

[ Szerkesztve ]

Szalagozóra betárazva. Éjjel nem aludtam valami sokat, mégiscsak lefeküdtem 2 óra körül, de 6-kor már felébredtem, folyamatosan forog a fogaskerék odabent, hogy mit, merre, hogyan. "Jó" lesz a holnapi nap, kialvatlanul bulizunk, ma sem lesz lehetőségem sokat pihenni. De sebaj, Ő ott lesz velem, ezért már megérte.

A fényképezőt ne felejtsem el elkérni! Besunyítok előtte a próbára is.

[ Szerkesztve ]

Nickelback - Never Gonna Be Alone
Volt egy időszak, mikor nagyon sokat hallgattam ezt a számot. Egyszer, rég.

Azt hiszem, hogy az "aztaku" a megfelelő szó a tegnapi napra. Nem unatkoztam, annyi biztos. A szalagozó szép volt, Nusi pedig lélegzetelállító. Természetesen a műsorra is figyeltem. Remekül táncol. Egy főnyeremény ez a lány! El is felejtettem, hogy hogy zajlik egy szalagavató, olyan régen volt az enyém. Mikor vége lett és kivonultak, átverekedtem magam a tömegen, megkerestem, megölelgettem kicsit, ráfért, elég ideges volt szegénykém, még akkor is remegett kicsit, először azt hittem, hogy csak fázik. Kicsit huncutkodtam Vele, hogy a ballagáson 3-4-szer ennyien lesznek, az érettségin pedig a tíz fős bizottság is sokkal többnek fog tűnni. Humoromat kislányos arcon legyintéssel díjazta. Majd megkereste a szüleit, én addig hazaugrottam átöltözni, elszaladtam a Tescoba pár cuccért, amit kért, Neki közben lement a köszöntés, az osztályvideókat megnézték, ilyenek. Pont visszaértem a bankettre. Tánc ismét, kétszer is - de minek? -, tiszteletkör a tanerőnél - amolyan bekenem a tányérom, hogy lássák, ettem -, majd sipirc bulizni!

Abból már nem maradt meg túl sok emlék egyikünknek sem. Vicceltem, nem szoktam inni, most Ő is csak keveset, de felettébb jó érzés volt látni, hogy feloldódik a stresszes nap után. Éjfél után jött a kérdés, amitől először földbe gyökerezett a lábam, de férfiember létemre tekintettel nem tudtam nemet mondani. Alhat-e nálam, mert bár nem pörögte túl az estét, nem szeretné, ha a szülei enyhén kótyagosan látnák, odaszól nekik telefonon, hogy marad még bulizni és az osztálytársnőjénél alszik. Engem ugyan nem zavarsz Kincsem! Hazasétáltunk - 15 perc, mínusz 14 fok, észak-nyugati szél, szélesebb spektrumú mozgás, de a Taft még mindig tart! -, beszélgettünk 1 órácskát, megágyaztam Neki és lefeküdtünk. Persze külön-külön. Én előtte még néztem kicsit, ahogy alszik, nem sűrűn van hasonló élményben részem, de talán Vele még sokszor átélhetem. Édesen szuszog. A következő, amire emlékszem, hogy reggel van és leestem a kanapéról.

Ennyi lettem volna, később folytatom.

[ Szerkesztve ]

Road - Nem elég

Hm, az előbb éppen kísérteties jelenségekről beszélgettünk. Léteznek.

Velem történt olyan 8 éve, még anyámmal laktam együtt egy panelházban, az 5. emeleten. Nem volt jó a szigetelés, a nyílászárók sem, így ilyenekre, hogy hideg fuvallatot érzünk, vagy kinyílik hirtelen az ablak, fel sem figyeltünk. Azonban ami az egyik éjjel történt, arra azóta sincs magyarázat és örök téma. Természetesen aludtunk, olyan hajnal 5 óra körül lehetett. Egyszer csak a konyhában - ami 2 helyiségre volt a hálótól - bekapcsolt a kisrádió magától és elkezdett ordítani. Színtisztán hallottuk, hogy valami angol szövegű dal szólt. Felébredtünk, egymásra néztünk, kimentem, lekapcsoltam. Nem láttam természetesen senkit, nem törtek be és ami furcsa: a kis zseblámpás, kihangosítható rádió fülhallgató nélkül sosem talált csatornát, csak sistergett, de aznap éjjel mégis szólt.

A másik szintén velem történt, az már a jelenlegi lakhelyemen, pár napja. Régi bérház, beugrókkal teli, sötét, hideg, kórházi csempés folyosó, sok hangos és furcsa szomszéd, nyikorgó parketta, huzatos nyílászárók, hatalmas terek, minek következtében még nappali fényben is félhomály van egy-két sarokban, szóval minden, ami egy jó kísértetsztorihoz szükséges. Egyedül voltam itthon, már feküdtem, lekapcsoltam a tv-t. A redőnyt mindig lehúzom éjszakára, akkor is megtettem. Körülbelül 5 percet feküdtem, nem bírtam elaludni. Mikor már kezdett elnehezedni testem - pillanatokon múlt, hogy álomba merüljek - a redőnyöm, aminek felhúzásához férfierő kell, koppant egy istenes nagyot, meg is mozdult, mintha valaki kívülről megütögette volna. Ez azért érdekes, mert aznap éjjel nem fújt a szél és azt szívem szerint beengedném, aki 10 méter magasan bekopog... Őszintén szólva nem is megijedtem, hanem inkább meglepődtem. Nem húztam fel a redőnyt, de madár szerintem nem lehetett, tetem sem volt másnap reggel a járdán, ráadásul éjjel 1 körül, télen, mínusz 20-ban elég érdekes lett volna... Ugyanezen éjjelen, próbáltam szintén álomba tuszkolni magam - rossz alvó vagyok, már írtam - csukott szemmel "figyeltem", mikor is a gépasztalnál lévő műanyag szép roppant párat, pont, mikor belehuppan valaki. Odanéztem, de nem láttam semmit. A szék mellett van a gépházam, aminek a front usb-jébe van bedugva egy internetmodem, ami kéken világít akkor is, ha ki van kapcsolva a gép. Ez úgy a szoba kétharmad részét bevilágítja, enyhe kékes árnyalattal. Ahogy a szék roppanása után a fejem elfordítottam, mintha valami a modem fölé hajolt volna, leárnyékolta a fényét, ez két másodpercnél nem is tartott tovább. Majd parkettarecsegés, amit a régi, képcsöves tévém burkolatán a megroppanása követte. Utóbbi szokásos jelenség, hőtágulástól, vagy ilyesmitől is lehet. Nehezen aludtam el aznap.

Valahogy sosem szerettem egyedül otthon/itthon lenni. Az előző lakásban ráadásul meghalt egy öregúr, nem nyugtatott meg ez sem túlságosan, ott is recsegő parketta, falról lecsúszó képek, kamikaze aranyhalak - valahogy kikerültek az akváriumból és reggelre elpusztultak -, hideg fuvallatok... Nem vallom magam paranoiásnak, de ott mindig félve fordultam hátra. A jelenlegi hely is hasonló, cifrázva a beláthatatlan terekkel.

Történt még pár dolog, összeszedegetem és később leírom.

[ Szerkesztve ]

Ezt most küldte át Kincsem.

Zúzunk a Balatonra, én meg pár Hummer.
Na mondd csak mi a pálya? Ha jég van, menni kell!
Innen már nincs kiút, léket kaptunk fiúk!
Nekem bejön ez a kocsi, nekem bejön ez a kocsi...
Csak akkor hajtok rá, ha jég van és általában jég van, de bent vagyunk a tóban.
De nekem bejön ez a Hummer, a sok buzi story róla,
Na csináljuk meg holnap és gallyra verjük újra!

Én valami hasonló folytatást képzelek el:

Hééé, kis Hummer, tó, szia, helló!
Állunk itt és közben csordultig a motyó...

[ Szerkesztve ]

Valentin-napon leszünk 2 hónaposak, Neki dupla öröm, nekem pedig elő kell rángatnom jó mélyről a kreativitásom. Fájni fog.

De tegnap este, ahogy nézett, azért bármit megtennék, bármeddig. A szeme, mint a nyugalom szigete. Döbbenetesen tud hatni az emberre. Tipikusan az a fajta nő, aki egy kis szempilla rebegtetéssel mindent el tud tussolni.

És csodálkoztam, hogy hogyhogy nem képzel engem olyan férfiállatnak, hogy 2 hónap után nálam mer aludni, rám bízva magát. Rá is kérdeztem árnyaltan és azt válaszolta, hogy kinézi belőlem, hogy ebben a szakaszban nem tennék ilyet vele, mert jobban tisztelem annál. Ami igaz is, de ekkor egy enyhe "legyünk barátok" című, gyűlölt-utált mondat kezdett leperegni a szemem előtt. De gyorsan észrevette, hogy félreértettem, korrigált, az meg mindjárt jobban hangzott. Én is ki tudom mondani ennyi idő után, hogy szeretem, biztos is vagyok már benne. Tudom, hogy lassúnak tűnik, mások 2 hónap után már eljegyzést tartottak, de mi mindketten megfontoltak vagyunk és nem szeretnénk elhamarkodott döntéseket hozni, pláne nem szeretnénk megsérteni bármivel is a másikat. Ez egy hosszú kapcsolat titka, a mértékletesség, mindenben - értem én a féltékenységre is.

[ Szerkesztve ]

Jót mosolyogtunk délután. Nusinak megmutattam, hogy tudok vezetni. Persze csak rally-ban. Haladó szinten tolom végig minden játékom, nem szoktam elaprózni, a cirka 10 év alatt tanultam már pár dolgot. De mikor megvadulok és próbálok bizonyítani, néha egy-egy kanyarban sikerül formálni valamicskét a karosszérián. Ül mellettem, néz boci szemekkel, szűk 2-es kanyar jön, mellette vízelvezető árok, kicsi fék adagolgatva, majd kövér gáz a kanyar középpontján, bal hátsó kerék árok, megdob, puff, egy méretes farönköt telibe kaptam szemközt. Azt mondja, hogy nem tudnék kicsivel lassabban, de biztonságosabban vezetni!? Mondjuk képzeljem oda Őt magam mellé és úgy talán menni fog. Okéztam. Mondanom sem kell, ugyanolyan tempósan haladtam, hogy minden szakasznál legyen meg minimum 25 másodperc előny - heppem -, csak éppen minden egyes csattanás után megkérdeztem Tőle, hogy jól vagy, nem esett bajod?! De Ő nem vezet ilyen jól, pedig tanítottam. Csak 10 percig ugyan, de nem szempont...

[ Szerkesztve ]

Van ilyen, hogy hőségriadó, meg fagyriadó. Holnapra akkor nyálriadót kell elrendelni országosan?! Tudom, gonosz volt, én is nyáladzom majd. Egyébként ötlethiányban szenvedek a hóforduló kapcsán. Nem igényli szerintem, hogy készítsek, vagy vegyek Neki bármit is, a Valentin nap sem mozgatja meg, de szeretném meglepni valamivel. Majd ráfogom maximum, hogy ez egy ilyen "hétköznapi, köszi, hogy vagy nekem" ajándék csak.

Egyszerűen nem tudok másról beszélni a blogban, megfigyeltem, hogy valamilyen formában szinte minden egyes bejegyzésemben szerepel.

[ Szerkesztve ]

Punnany Massif & AM : PM Music - Élvezd

[ Szerkesztve ]

William Naraine - If I Could Fall
Jó klip, ráadásul magyar. A baleseten kívül elég ismerős a sztori...

Menjek már a dolgomra - seggbe rúgja magát...

[ Szerkesztve ]

Határozottan nem volt jó az elmúlt 1 hetem. Finoman szólva.

Vegyük sorra! Elvesztettem egy közeli rokonom, örökre. Isten nyugosztalja! Elvesztettem Életem egyetlen értelmét, valószínűleg örökre. Nem élem túl... Kiugrott egy srác a 3. emeletről, mikor ott jártam. Mögém esett, szép látvány volt. Valószínűleg a pajzsmirigyemmel is akadt némi gond.

Elvesztem.

[ Szerkesztve ]

Nem találom a helyem. Egyszerűen nem tudom feldolgozni a múlt hetet. Nem maradt értelme élnem. Egy nap alatt két fontos személyt elveszíteni... Még akkor is, ha az egyikkel még nap, mint nap összefuthatok. Még nehezebb. A harmadik fél miatt pedig felesleges harcolnom. Köszönöm élet, köszi Fanni!

[ Szerkesztve ]

Most ott tartok, hogyha így 1 hét ébrenlét után nem bírok aludni ma éjszaka sem, akkor a következő éjjelt már a hullaházban fogom tölteni. Az erőm elhagyott. Testi, lelki egyaránt. Úgy közlekedem, mint egy holdkóros. És a leggyönyörűbb az egészben, hogy csak nézni tudom ezt belülről.

[ Szerkesztve ]

Végig bírtam aludni 2 éjszakát (6-6 óra), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól vagyok...