A busszal való közlekedés egy élmény, bár néha ciki is lehet: pl. Egerbe utaztam főiskolára távolsági autóbusszal, és mivel nem volt hely, csak leghátul -ahol 5 ülés van egymás mellett-, középen, nos leültem.. majd elaludtam. Aztán álló ....szal ébredtem, kinyitom a szemem, körülöttem mindenki kényszeredetten vigyorog. Szintén buszon-elalvós-story: nagyon mélyen tudok aludni, engem valamiért a monoton zúgás elálmosít... busz nagyot fékez, felriadok: bakker, de jót aludtam, folyik a nyálam.
Más. Nyár van, tikkasztó hőség. Ablak mellett ülök egyedül, nő felszáll gyermekével. Leül mellém, kölök az ölében. Hisztizik, sír, közben rugdos a lábával. Eddig ok, hiszen még pici, nem tudja mi is lenne a helyes viselkedés a nagy sárgán. Hiszti megy tovább.. A nő fogja, és az egyik -amúgy termetes- kannáját a kis nyári ruhájából kiugrasztja, majd hangosan rákiált a gyerekre: "EGYEL!". Cseppsrác elhallgat, rácsatlakozik a szelepre, én meg: "Elnézést, de a következőnél leszállok!" felkiáltással menekülőre fogtam.
A témához részemről ennyit: light-os történet, ilyen apróságok az én "környezetemben (Borsod-megye)" nem ütik meg a kiborulás szintjét. Sőt... izé..szóval na.. itt edzettebb a nép!