Én is napi két mély nyomot hagyó lelki trauma, és egy PTSD alá nem adom.

Szevam: "Hidd el van olyan időszak amikor nem mindegy, hogy mikor és hogyan nyitod ki a szád. Sokszor többet ér a nyugalom és a béke. Jelenlegi világban nyugodtan tedd meg, de azért figyelj, mert ha változnak az idők és nem alakulsz hozzá, könnyen ott hagyhatod a fogad."

Kis nemzeti tragédiánk dióhéjban. Avagy "amíg nem lőnek rám, van mit ennem, hol laknom" addig le se tojja a másik ha elvisz a nagy fekete autó, kicsit még meg is könnyebbül, hogy nincs már itt a "bajkeverő". Amikorra őt viszik el, már nem marad senki, aki tiltakozhatna.

Gyakorlatilag ahol csúnyán megrendül a társadalmi összetartás, az a nemzet nem számíthat semmi jóra. Diktátorok, kiskirályok, idegen hatalmak felszalámizzák az egész országot, majd megeszik reggelire. Ugye pont a Nyilaskeresztes Párt kiváló példa erre. Annyira utálták a magyar társadalom egy részét, hogy nettó hazaárulás, és az ország szó szerinti elveszejtése sem volt kis ár a rajtuk elkövetett "elégtételért", és pár hónap idegen csizmák nyalogatására korlátozódó hatalomért.

Papáék házasság után Pestre, rokonokhoz költöztek. Ott is maradtak volna munkás-kispolgári jövőképpel, ha még háború alatt magánéleti okokból (a faképnél hagyott úri kisasszony volt szédítője megmérgezésére - megölésére szervezkedett ) igen gyorsan nem iszkoltak volna vidékre. Később derült ki hogy egy nagyobb szövetséges bombázásban a volt lakhelyük telitalálatot kapott, mint ahogy a gyár, de még a kisasszonyék is.

"Para mis amigos todo, para mis enemigos la ley"