2022. június 26., vasárnap

Gyorskeresés

Beszélgetés egy 70 éves hölggyel a 2. VH-ról

Írta: | Kulcsszavak: Történelem . 2.VH . katona

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A Hölgy akivel beszéltem, a szülei történetét mesélte el. A történet 1944 körül zajlott Halmágycsúcson ( Románia - Erdély: Varfurile).

A története a következő:

Édesapám be kellett vonuljon katonának, ezért édesanyám maradt otthon nagymamámmal és az akkor még 1 éves nővéremmel. Mivel nagyapám elhunyt, így csak nők voltak otthon.

Az orosz katonák megszállták a falut, fosztogattak (többnyire ételt) és nőket erőszakoltak meg. Édesanyámék nem tudtak oroszul, az orosz katonák pedig nem tudtak románul. Amikor a mi házunkhoz értek az egyik katona vizet kért. Nagymamám kínálta fel neki, de azt mondta, hogy neki az nem jó, hanem édesanyámtól kéri (aki fiatalabb ugyebár). Ekkor már értették miről lesz szó. Édesanyámat elkapta és megerőszakolta, majd bent tartotta a házban.

Egyik alkalommal sikerült édesanyámnak elszöknie, és átszaladt a szembeszomszédhoz, ahol egy idős hölgy lakott. Sikerült elbújtatnia édesanyámat vagy a pincébe vagy a padlásra, de már nem emlékszem, hogyan mesélte. A katona kereste a szomszédoknál majd bement a szembeszomszédhoz. Az öregasszony elkezdett ordibálni vele, hogy "Ugyan már, mit akarsz itt? Ez kell neked?" - és felemelte a szoknyáját (ami alatt akkortájt nem volt szokás mindenkinek bugyit hordania ) majd mutogatta neki a jó öreg...

Ettől a katona inkább visszament a házunkba. Mivel ott volt étel, még tovább vendégeskedett. Látszólag akkor evett először diós, mákos, túrós bejglit. Ami furcsa volt nagymamám számára, hogy afelől érdeklődött, hogy vajon hogyan kerül bele a töltelék abba a bejglibe. Azt gondoltam, biztosan viccelt vele a katona, de sajnos tényleg a csodájára járt, hogy hogyan készül a bejgli. Egyszerűen annyira primitívek voltak, hogy a való életről vajmi keveset tudtak. További 0,5-1 nap után elmentek.

A történet valószínűleg nem 100%-ig így történt, mert neki is csak mesélték a szülei.

Hozzászólások

(#1) ncc1701


ncc1701
addikt

Érdemes az idősekkel ilyesmiről elbeszélgetni. Dédi már meghalt szegény, végigélte a két világháborút, plusz 56-ot, rendszerváltást. A sok síró bzui példát vehetne róluk, mert nem is tudja az emberek nagy része, h mi is az a nagy baj. Amíg nem lőnek rám, van mit ennem, hol laknom, addig én be szoktam fogni a pofám, a többit majd megoldom.

(#2) Tikakukac válasza ncc1701 (#1) üzenetére


Tikakukac
titán

Nekem a fél családfám a ruszkiknál maradt anno, a maradékot is felszabdalta rendesen az édes hazaföld, még van annyira idős rokon most is, akik elég masszív sztorikat tudnak mesélni.

Én mondjuk ki szoktam nyitni a pofám, mert ha azt nevezem életnek, hogy van étel-ital, fedél a fejem felett, akkor régen érdemes lenne beletolni a bolygót a Napba, mert nem vagyunk előrébb, mint egy előember. Épp a sokáig tűrésből szoktak lenni a nagy puttyok, lásd a BME mellett azt a csinos kis szoborcsoportot.

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

(#3) hNp88 válasza Tikakukac (#2) üzenetére


hNp88
aktív tag

"ha azt nevezem életnek, hogy van étel-ital, fedél a fejem felett, akkor régen érdemes lenne beletolni a bolygót a Napba, mert nem vagyunk előrébb, mint egy előember."

:R

Beatam Mortem Expectans. "kötél&diófa - business solutions"

(#4) futo001 válasza ncc1701 (#1) üzenetére


futo001
senior tag
LOGOUT blog

Nekem a nagyszüleim meséltek ilyen sztorikat. Emlékeztek a németekre is, őket anyai és apai oldalon is úriembernek nevezték az oroszokhoz képest.
Ugyanez, loptak ruhát, ételt, erőszakoltak és poénból tankkal semmisítettek meg házakat.
Kicsi elégtétel volt nagypapám számára, mikor az édesapjától lopott csizmát egy hullán látta, akit direkt nem nevezek elesett orosz katonának (egyetlen csizmája az volt, így mikor kiterelték az oroszok árkot ásni, csak zsákot tudott a lábára kötni).

[ Szerkesztve ]

I'm a man with a plan... the plan is to booze as much as I can! ¯\_(ツ)_/¯

(#5) pieceofpaper


pieceofpaper
csendes tag

Micsoda sztorik!

A nagyszüleim a Mátrából valók. Nagyapám megjárta a Don kanyart a második világháborúban. Mikor még éltek, nagyapám a kerti vécéből egy halott német katona sisakjával merte ki a felesleget, mikor megtelt.

Én azóta is örülök neki, hogy anno gyerekként nem találtam meg azt a sisakot.

(#6) Szevam válasza ncc1701 (#1) üzenetére


Szevam
aktív tag
LOGOUT blog

"Érdemes az idősekkel ilyesmiről elbeszélgetni."

Ez így van. Most pont az a célom, hogy amit lehet le is írjak, hogy mások is halljanak róla.

(#2) Tikakukac: "Én mondjuk ki szoktam nyitni a pofám, mert ha azt nevezem életnek, hogy van étel-ital, fedél a fejem felett, akkor régen érdemes lenne beletolni a bolygót a Napba, mert nem vagyunk előrébb, mint egy előember."

Hidd el van olyan időszak amikor nem mindegy, hogy mikor és hogyan nyitod ki a szád. Sokszor többet ér a nyugalom és a béke. Jelenlegi világban nyugodtan tedd meg, de azért figyelj, mert ha változnak az idők és nem alakulsz hozzá, könnyen ott hagyhatod a fogad. :(

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

(#7) Fred23 válasza Tikakukac (#2) üzenetére


Fred23
veterán

Én se vagyok a sokáig tűrés híve, de azért abban is van valami, hogy a többség annyi apróságért is picsog, hogy az már fáj, és ha időnként más perspektívákból néznék az életüket, sokkal elégedettebbek lehetnének.

(#8) Szevam válasza Fred23 (#7) üzenetére


Szevam
aktív tag
LOGOUT blog

A Hölgy édesapja állítólag ezt mondta, miután hazaért:

" Én nem értelek titeket, hogy miért vagytok boldogtalanok! Annál nagyobb kincs nincs, hogy a saját házadban a saját családoddal vagy, a saját ágyadban alszol és azt az ételt eszed, amit saját kezeddel teremtettél meg! " :R :R :R

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

(#9) Algieba válasza Szevam (#6) üzenetére


Algieba
senior tag
LOGOUT blog (1)

"Jelenlegi világban nyugodtan tedd meg, de azért figyelj, mert ha változnak az idők és nem alakulsz hozzá, könnyen ott hagyhatod a fogad. :("

Tehát legyünk majd hálásak, ha nem minket visz a fekete autó vagy terelnek a vagonba... Aha. Értem. Egyébként ha eljön a cudar világ, mindenki szopni fog. A magyar néplélek nem véletlenül olyan torz gnóm, mert a lakosság jelentős része traumákkal terhelt és szimplán be van csavarodva. Hát tényleg totál megéri tovább örökíteni a balsorsra való hajlamot... és lapítani. Körbenézek és degenerált embereket látok, nem éppen főnyeremény szellemi és testi állapotban és én se vagyok top formában.

[ Szerkesztve ]

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

(#10) cskamacska válasza ncc1701 (#1) üzenetére


cskamacska
addikt

Én is napi két mély nyomot hagyó lelki trauma, és egy PTSD alá nem adom.

Szevam: "Hidd el van olyan időszak amikor nem mindegy, hogy mikor és hogyan nyitod ki a szád. Sokszor többet ér a nyugalom és a béke. Jelenlegi világban nyugodtan tedd meg, de azért figyelj, mert ha változnak az idők és nem alakulsz hozzá, könnyen ott hagyhatod a fogad."

Kis nemzeti tragédiánk dióhéjban. :( Avagy "amíg nem lőnek rám, van mit ennem, hol laknom" addig le se tojja a másik ha elvisz a nagy fekete autó, kicsit még meg is könnyebbül, hogy nincs már itt a "bajkeverő". Amikorra őt viszik el, már nem marad senki, aki tiltakozhatna. :U

Gyakorlatilag ahol csúnyán megrendül a társadalmi összetartás, az a nemzet nem számíthat semmi jóra. Diktátorok, kiskirályok, idegen hatalmak felszalámizzák az egész országot, majd megeszik reggelire. Ugye pont a Nyilaskeresztes Párt kiváló példa erre. Annyira utálták a magyar társadalom egy részét, hogy nettó hazaárulás, és az ország szó szerinti elveszejtése sem volt kis ár a rajtuk elkövetett "elégtételért", és pár hónap idegen csizmák nyalogatására korlátozódó hatalomért. :W

Papáék házasság után Pestre, rokonokhoz költöztek. Ott is maradtak volna munkás-kispolgári jövőképpel, ha még háború alatt magánéleti okokból (a faképnél hagyott úri kisasszony volt szédítője megmérgezésére - megölésére szervezkedett :D ) igen gyorsan nem iszkoltak volna vidékre. Később derült ki hogy egy nagyobb szövetséges bombázásban a volt lakhelyük telitalálatot kapott, mint ahogy a gyár, de még a kisasszonyék is. :o

"Para mis amigos todo, para mis enemigos la ley"

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.