Próbáljuk körbe járni a kérdést.
Az teljesen bizonyos, hogy a légáramlatban egymásnak ütköző szemcsék statikusan feltöltődnek. Ez nem kérdés, vitatni sem érdemes. Még az utolsó ütközés pillanatában is keletkezhet statikus töltődés.
Az is teljesen bizonyos, hogy a statikus töltődés vége után, a töltés azonnal kisül vagy lassan szivárog el. Az entrópiát nem lehet kikerülni.
Ebből a következik, hogy a sztatikus töltés segíti a por felülethez tapadását, de önmagában nem nem elegendő a por és egyéb kosz felületre tapadásához és oda ragadásához.
Most kell jönni a kérdésnek, ha nem ez, akkor mi?
A legerősebb hatás a mozgási energia elvesztése.
A porszem egyszerűen bele lökődik a felületbe. A legsimább felületen is néhány mikrométer mélységű egyenetlenségek vannak. Habár a porszem tömege csekély és a sebessége sem túl nagy, de nagyon nagy lassulással gyorsulással kell leadnia a mozgási energiáját. Az építés folyamatába nagyon besegítenek a szöszök, nagy felületen képesek megtapadni és stabilizálják a porszemeket.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!