Furcsa, vagy inkább érdekes, hogy a technikai fejlődés, és persze az életkor is, mennyire megváltoztatja az embert. A 80-as években mit meg nem adtam volna, hogy nekünk is lehessen egy akár felültöltős VHS-ünk, amin nézhetjük a "hangyás" képet és a megnyúlt szalagról hallhatjuk a lassított narrátort.
Ma meg itt van a csúcstechnika, minden bizonnyal gyönyörű képpel, és tiszta hanggal, és kicsit sem hoz lázba.
Valószínű az utóbbi tizenpárévben teljesen átrendeződhetett az asztali lejátszók piaca és a felhasználók szokása is.
