A vis maior eset miatt is juthat valaki olyan helyzetbe, hogy az addigi jolet (es itt nem milliomosokra gondolok), eleg hamar zatonyra fut. Peldaul anyuka heti 6 napot dolgozik havi 80 bruttoert, mert Tatraszeletken nincs mas, apuka kap egy telepulessel odebb negyszer akkora fizetest, de lebetegszik. Tessek mondani, hogy mivel tudja kompenzalni a kieso anyagit?
A polgarmesteri hivatalbol elhajtjak, mivel a haztartasra eso bevetel meghaladja azt a minimum osszeget amire segelyt kapna. Mi marad? A Kormanyhivatal. Ott meg aztan foleg nincs semmi.
Ha nincs mas alternativa, akkor az ember elkeseredesebe, a tulelesbol fakado osztone miatt valamit lepni fog.
Szerintem az, hogy valaki lop, vagy esetleg rabol, meg mindig "jobb", mintha megolne a gyereket.
Nyilvan ezzel nem azt mondom, hogy ettol valakit sajnalni kell! Hanem igenis figyelembe venni, hogy mi volt az ok es okozat. Nem pedig jo magyar szokas szerint egybol koztorvenyes bunozonek kikialltani, aztan a doglott aktakbol mindenfele bizonyitasi eljarast mellozve raverni a jobb statisztika erdekeben mindent.
Nezd meg a drogosokat! Ok siman valaszthatnak, hogy nem vagyik nagy buntetesre, hanem segitseget ker. Nekik jar!
Egy lecsuszott embernek, ha a bun utjara lep, de csak mar vegszukseg eseten, neki miert nem jar?
A drogos nem letszukseg miatt cselekszik!
Ez persze csak egy szubjektiv pelda volt.

A visszaesoknel szinten megvizsgalnam mi a helyzet! Ha raverunk valakire eveket, majd kijon, akkor priusszal nyilvan nem sok eselye van. De ez persze nem olyanokra vonatkozik, akik gatlastalanul a sajat anyjukat is eladjak kilora, mert jopofanak tartjak a csalast!

[ Szerkesztve ]