Apám egy feltöltőkártyás számot használ, a kártya kb. 10-12 éve van nála. Annak idején egy gsm-boltban vettem saját használatra, aztán már nem kellett, beleraktam egy egyszerűbb telefonba, onnantól ő "használja". Nem fiatal már, időnként elmegy "a városba" vagy a dokihoz, ilyenek, ezekben az esetekben nagyon hasznos. A kártya eredeti tulajdonosa az ország másik részében él, már ha él egyáltalán (a számmal regisztrálva az akkori online rendszerben minden adatát meg lehetett tekinteni, btw nem erre kéne inkább törvény, waze?!). Amikor megpróbáltam apám nevére íratni a kártyát, tulajdonosi hozzájárulást kért a nőstény* a pult mögött. Mondom neki a szitut, de csak ragaszkodott hozzá, hogy tulajdonosi hozzájárulás kell. Nem volt, nincs, nem is lesz, egy vadidegen embertől az ország másik végén.
Namost, ha érkezik valamiféle azonosítási kérelem arra a számra, szerintetek itt mi fog történni...? A kérdés költői, én tudom, hogy mi fog történni, de kb. ennyi értelme van az egész ún. "intézkedés"-nek ezzel kapcsolatban. Fasság.
A nyilvántartásban szerepelni fog, hogy Kovács János, Nyíregyháza, B'szhatnád u. 1., mostanra nyilván egy elhunyt ember neve/címe, a valóság pedig Ó Pál, Szombathely, Schwitzenburger sugárút 1. Annak az esélye, hogy én, vagy a család bármely tagja időt fordítson a felesleges adategyeztetésre, vagy az ezzel való foglalkozásra, az egyértelműen 0, kivéve, ha ezt telefonon vagy sms-ben el lehet intézni. Ha nem, akkor marad minden Kovács János nacionáléján, ami mára egy abszolút fikció lett.
Nincs tehát titkos terrorista, nincs nepper (tehát senki nem fogja berúgni az ajtót hajnalban), van viszont egy olyan szituáció, amivel senki nem kíván foglalkozni, mert értelmetlen, azaz: marad minden a régiben.

Javítsatok ki, ha más a valóság.

*kizárólag az agyatlanokra használom ezt a kifejezést