(#45) Yutani!
De bizony, hogy igen (:-)!
Azonos félvezető technológián a tranzisztorok számának és üzemi frekvenciájának a szorzata jó közelítéssel megadja az elektromos teljesítményfelvételt, de ugyanezen szorzattal arányos a processzálási teljesítmény is, másszóval az architektúrális eredetű (mondjuk hatékonyságbeli) különbségek általában kicsik. (Csak akkor nagyok, ha valamit nagyon elbaltáznak.)
Most nincs kedvem mindenféle táblázatokat keresni, úgyhogy elégedj meg a következő összehasonlítással, amelyből kiderül, hogy az AthlonXP PR számát akár úgy is megállapíthatták volna, hogy vesznek egy adott teljesítményigényű P4-et, majd megkeresik hozzá az ugyanannyit fogyasztó AthonXP-t:
[L]http://www.theinquirer.net/?article=2313[/L]
*******
(#49) Power!
Írod:
''Az architektúrát viszont elcseszte, úgyahogy van.
Ha az ATi-hoz hasonlóan 0,15 mikronnal és DDR-I-gyel hozta volna ki az NV30-at, akkor is bukásra lett volna itélve.''
Na ebben legalább NEM értünk egyet (:-)! (Persze úgy értve, hogy a DDR-I-et 256 bit-en érnék el.) És mert az NV35 nem sok másban különbözik az NV30-tól, mint hogy 128 helyett 256 bit-es, és DDR-II helyett DDR-I-es a RAM, hamarosan látni is fogjuk, hogy kinek van igaza...
Írod:
''Jelenleg nincs az ATinak DDR-II-vel szerelt kártyája, a 9600PRO is csak DDR-I-es.''
Fejlesztői szinten (saját állításuk szerint) van DDR-II-es kártyájuk, de (utánanézve) úgy tűnik, hogy igazad van, a 9600-ast végül ők sem DDR-II-vel hozták ki (vagy pedig ugyanúgy csak DDR-I-es üzemmódban használják, mint az nVIDIA). Ez ismét megerősíti, hogy a DDR-II túl nagy ugrás lett volna.