Isten hozott, R2!
Amúgy, akarsz róla beszélni?

Rip and tear

Köszönöm az üdvözlést
Jó lenne beszélni róla igen, talán pont ezért raktam ide ki.

"Egy mosolynál jobb a több"

Akkor ki vele, hallgatunk.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Az a probléma, hogy elfelejtettem, hogy kell, mert régen volt, és amikor éreztem abból is csak probléma és fájdalom lett.
A fizika és a technika meg annyira le tud foglalni, hogy ilyenkor elfelejtem ezeket a dolgokat. Szeretem csinálni, észre sem veszem, hogy eltelt az idő. Ezért lenne jó robotnak lenni

"Egy mosolynál jobb a több"

Ha ihatok, sem iszom sokat, csak alkalmakkor. Most meg nem is ihatok egy gyógyszerem miatt....

"Egy mosolynál jobb a több"

Félre ne érts, szeretem az alkoholt, jóban vagyok vele, de ha lehet nem kockáztatok

"Egy mosolynál jobb a több"

Ásd bele magad

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Az lesz
Mondjuk diplomamunka írás közben jobban is teszem, ha odafigyelek

"Egy mosolynál jobb a több"

Mindig is szerettem a vulkániakat

"Egy mosolynál jobb a több"

Elmondhatnád, hogy mikor, és hogyan tört el benned valami.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

"képtelen vagyok nem megbántani másokat."

akik megbántódnak, azokat inkább kerüld szerintem. Kb olyanok lehetnek mint magad, mert érezhető az írásodban a családottság, eléggé. Pszichológus vagy barátnő nincs? Talán az lenne a legjobb vagy értelmes könyvet elolvasni.(addig sem gondolkodsz túl sokat olyan dolgokon amiken...)

A kérdés jogos, és szükségszerű. A pontos időt nem tudom megmondani, szerintem valahol egyetemista korszakom kezdetén, olyan 3-4 éve. Elég zűrös időszak volt az első 2.5 évem az egyetemen, mármint lelki szempontból. Párkapcsolat meg nem kapcsolat, szakítás után rossz társaság, ilyesmi.

"Egy mosolynál jobb a több"

Barátok vannak, meg barátnők is (lányból vagyok), a jó könyv az hiányzik az életemből már régóta, szeptember óta elkapott a mókuskerék

"Egy mosolynál jobb a több"

[link]
Szerintem nagyon jó. Én most olvastam ki a héten... Ráadásul meló közben.

szerk.: most nézem az aláírásod. Ha már "szóba jött" ajánlhatnál tőle valamit. Úgy gondoltam az ő könyvei egyike lesz a következő. A "Hat majdnem könnyű előadás" valamint a "Tréfál Feynman úr" c. könyvei állnak rendelkezésre egyelőre.

[ Szerkesztve ]

Ha nem vagy annyira járatos a fizikában akkor a Tréfál Feynman úr az jöhet én amiatt a könyv miatt lettem fizikus, nagyrészt.. ezen kívül én még szerettem a [A dolgok értelmét] és [A felfedezés örömét] is, gondolom a [Mit érdekel mások véleménye?]-t ismered. Imádom az írásait, megvan az egész Mai fizika sorozat is

"Egy mosolynál jobb a több"

Nem, Feynman-t még nem olvastam. De már annyi helyen olvastam róla és a munkásságáról, hogy úgy érzem muszáj elkezdeni. Én Hawkinggal kezdtem, utána Carl Sagan, aztán megint Hawking, aztán megint egy Sagan könyv, majd túl bátornak éreztem magam és Penrose - A kicsi a nagy és az emberi elme c. könyvét olvastam. Na az elég nyers volt a matematikája miatt. Kétszer is el kellett olvasnom mire valami megmaradt bennem... =/ Aztán Michio Kaku egy könnyed könyve következett. Viszont mióta láttam 1-2 műsorát a Discoveryn azóta valahogy elment tőle a kedvem. Nem tudom mért... Pedig a Hipertér c. könyve tetszett. No aztán most John Gribbin-től ezt a kiscicásat.
De akkor a következő biztos Fenyman lesz. Ezekből már tuti tudok választani!

ezek mind jó könyvek, talán a Tréfál Feynman úr a legjobb kezdetnek, én anno ezt írtam róla. Feynman prof könyveit ajánlom nagy szeretettel Lehet a kiscicás könyv előtt nekiállok az egyik itthon levő példánynak, mert a cicáshoz kell egy kis idő mire beszerzem

"Egy mosolynál jobb a több"

Ha majd Feynman tetszik, ezt még érdemes elolvasni, már csak a Star Trek miatt is

"Egy mosolynál jobb a több"

Hoppá! Sikerült elolvasnom amit linkeltél. Hááát, le a kalappal!

Nem értem teljesen mire tetszettél gondolni, de köszönöm

"Egy mosolynál jobb a több"

Az avatarom mindent elmond (kivéve azt, hogy fiúból vagyok)

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

sejtettem, hogy a Star Trek közös kedvencünk

"Egy mosolynál jobb a több"

Megpróbálok a témához is szólni...
Az érzelmek jók. Egy bizonyos szintig, amíg nem mennek a racionális gondolkodás rovására. Azon túl már csak hátráltatnak.

Tőlem megszokott hülye hasonlat következik.
Én pl nagyon nagyon sokáig nem értettem mire jó a vallás? Minek? A természettudományok sokkal jobb magyarázatot adnak a világra, ráadásul nagy részük bizonyítható is, megismerhető is stb... Aztán sok vita és beszélgetés után rájöttem, hogy a vallás - legalábbis szerintem - eredeti lényege az erkölcsi tanítás.
A természettudományok megadják nekünk a tudást, de a vallás erkölcsi tanítása megmutatja, hogy a megszerezett tudást miként kell(ene) felhasználnunk. Így máris értelmet nyert. Persze ehhez ki kellett dobnom a vallások azon részét amelyek a világot és annak működését próbálják megmagyarázni.

Talán az érzelmek is ilyenek az életben. Bár attól függ milyen érzelemre gondolsz. Másokat meg könnyű megbántani, hiszen az igazság fáj. Mindenkinek. A hazugságot a többség jobban viseli, mint az igazságot. Na de ehhez kell mondjuk az empátia, hogy ne bánts meg másokat ha nem muszáj. De úgy kompletten az "érzelmek" elég tág fogalom. Szűkíthetnéd a kört.

Tudom, hogy az érzelmek jók. De akármihez kezdek csalódok.
Pl.: mondhatjuk azt is, hogy első "kapcsolatom" is a fizika miatt lett (a srác is ilyen szakos volt), a vége meg marha nagy sírás lett, de ez van, gondoltam, azóta meg nem sikerült egy normális kapcsolatot összeszedni, ez több mint 2 éve volt...
De tekinthetünk a barátaimra is, vannak és szeretem őket, de általában mindig az van, hogy én teszem a legtöbbet a csapatért és én próbálok mindenkinek jót tenni, és a végén marha nagyot csalódok... és ilyenkor már nem nagyon tudom türtőztetni és elmondom a bánatom, ami nem mindig vezet jó véghez.
Szóval csak ilyen apróságok, amik végül is meghatározzák az ember jókedvét. De ezt is meg lehet szokni gondolom.

"Egy mosolynál jobb a több"

Akkor lehet szélesíteni kéne a tapasztalatok körét.
A kapcsolatok vége a legtöbb esetben pontosan az amit leírtál. Egy embernek átlagban egy rakás kapcsolata van (nem egyszerre, hanem az évek alatt)... Na a lényeg, hogy ebből igen soknak lesz vége. Konkrétan általában egy kivételével mindegyiknek vége lesz. Vagyis ezt meg kell szokni. De épp ezért kell a tapasztalat. Hogy tudj választani és ha az mégse sikerül ne érintsen meg annyira. De 1-1 hosszabb távú kapcsolat vége szerintem mindenkit megráz még azt is aki nem ismeri be.

És szerintem a barátokkal is ez a helyzet. Többet több félét kell megismerni, hogy lehessen miből szűrni. Azt meg szerintem jól teszed, hogy nem hagyod magad kihasználni. Ha ezt nem látják be és sértődés a vége akkor az ennyit is ért.

De szerintem ilyen erős kijelentéseket az érzelmekről csak akkor vonhatsz le ennyire biztosan ha valami hatalmas tapasztalati mintával rendelkezel hogy ezeket a következtetéseket vond le belőle.

Tudod van az a tipikus eset, mikor a 16 éves tinilány első kapcsolata gallyra megy és "tiszta depi" öngyilkos akar lenni mert szerinte szar az élet... stb... Szóval kis tapasztalati mintából nem szabad általánosítani. Bár nem tudom neked barátok / kapcsolatok terén mekkora a tapasztalatod és semmi közöm sincs hozzá. Nem is érdekes, elég ha te tudod.

Ja, és nem kell hozzászokni.

[ Szerkesztve ]

Hát a tapasztalati minta mérete is relatív, mint minden (pl az idő ) de nem túl nagy, nyilván ezen bővíteni kell mindenféle téren.
Mindenesetre most jó kedvem lett és köszönöm

"Egy mosolynál jobb a több"

A minta méretét az átlaghoz képest gondoltam. Szerintem te csak kifogtál egy kicsi és negatív mintát. Amiből nyilván negatív következtetést tudtál csak levonni. Egy próbát megérne mondjuk megduplázni megháromszorozni azt a mintát. Hátha jobb lesz az eredmény!

Hogy mitől, azt nem tudom, de mindenesetre szívesen!

A jókedv oka sokoldalú, olvasás, ahhoz meg ugye tipp kellett, meg beszélgetés, stb, mindegy, azért köszönöm.

A minta sokszorozása jó ötlet, így a várható érték eltolódhat bocsi most nagyon belejöttem a kvantummechanikába

"Egy mosolynál jobb a több"

Nálam is a Star Trek a dobogós Én Jadzia-t és Tom Parist szeretem a legjobban
(Nem találtam volna ki, hogy Hetes a kedvenced )

"Egy mosolynál jobb a több"

Na igen... és jó elektron módjára, tessék (majdnem) minden lehetséges utat végigjárni mielőtt összeomlasztod azt a bizonyos hullámfüggyvényt.

@Syl: Na ezt biztosan nem hiszem el. Nekem elsőnek az a bizonyos tüdő tűnt fel... És őszintén szólva, hosszú hajjal és kevésbé komoly tekintettel már nem is olyan szimpatikus.

Igenis, majd igyekszem Bár szerintem elektronnak túl nagy vagyok nem?

"Egy mosolynál jobb a több"

Így van. Ezért írtam oda zárójelbe, hogy majdnem.

Annyi történt, hogy nem látom olyan vészesnek a helyzetet Köv . félévben lesz időm bővíteni a statisztikát

"Egy mosolynál jobb a több"

Olyan nincs, hogy valakinek ne legyenek érzelmei, hiszen egészen nem lehet különválasztani a gondolkodástól. Persze befolyásolja a kémia és biológia, de azokat nevezzük igazán ösztönöknek. Az ember szintje megengedi, hogy mindezeket felmérjük ésszel, és racionálisan gondolkodjunk olyan szélsőséges érzelmi tünetekről is, mint akár a szerelem. (Ennek mestere vagyok, jelenleg hónapok óta nem tettem ki a lábamat emberek közé a családomon kívül, és köszönöm, jól érzem magam, noha amúgy társasági ember vagyok. Mindez csak annak a kérdése, hogy mennyire tudjuk feldolgozni, megérteni a saját érzelemvilágunkat.) Szerintem te csak átléptél valami olyasmi szintre, amelyiken némely férfi leledzik, és a női hozzáállásoddal mindezt érzelemmentességnek gondolod. A (racionális) férfiakra is gyakran mondják, hogy érzéketlenek, amikor megbántanak másokat, pedig csak egyenesek. Ez nem robot-lét, még csak nem is feltétlenül a szentimentalizmus száműzése, csupán az érzelmek átgondolása és felülbírálata.

Mondjuk azt jegyezzük meg ismét, hogy Te egy igen furafigura vagy itt közöttünk! És ami veled történik azt még véletlenül sem szabad általánosítani a többségre.
Ettől függetlenül persze azt is meg kell jegyezni, hogy nem mondasz hülyeségeket! És ezzel is egyetértek, meg a végkövetkeztetéssel is.
Annyit tennék hozzá, hogy szerintem a bejegyzés írójában tudatosulnia kell, hogy az emberek többségét rövid távon az érzelmek irányítják. Csak kevesen képesek szinte mindig racionálisan gondolkodni. Ami mondjuk az ő pályáján alapvető "elvárás". De más embereknél egyáltalán nem. Ezért lehet az, hogy ő akaratlanul is megbánt embereket pedig csak az igazságot mutatja / mondja / közli, racionálisan. És ezt ugye sokan nem tudják elfogadni vagy nem jól viselik. Meg kell találni az egyensúlyt. El kell viselni mások dolgát és úgy állni hozzá, még ha ez sokszor nehéz is.

Oh, ezért írtam a rám vonatkozó példát zárójelbe. Egyéb tekintetben megpróbáltam elvonatkoztatni és általánosságban írni - mindig így teszek, csak sokan szeretik a példáimat összemosni a mondanivalóval.

Huhh, hirtelen erre nem tudtam mit mondani. Valószínűleg igazad van.
Remélem, mert akkor még sem akkora "gáz" vagyok, mint gondoltam, csak ilyen vagyok. Majd igyekszem ezt észben tartani, köszönöm.

"Egy mosolynál jobb a több"

"El kell viselni a mások dolgát" ez az ami nehezen megy, szerintem mindenkinek, nekem meg pláne... Nagyon utálom a következetlenséget, és ezt szóvá is teszem, még családon belül is, mindig kapok a fejemre érte. Ebben biztos fejlődnöm kell

"Egy mosolynál jobb a több"

No, akkor csak ráéreztem a lényegre.
Igen, nem könnyű elviselni. A legtöbb ember sok esetben nem képes elfogadni egy logikailag helyesen levezetett igazságot. Mert vagy elhomályosítják az érzelmek vagy nem is tudja felfogni mit is jelent ez. Rengeteg személyes példát tudnék erre mondani és van, hogy ilyenkor nekem is elborul az agyam. A munkahelyen a legrosszabb az idióta főnökök és ügyfelek körében. Ott muszáj visszafogni. A családban meg maximum végeláthatatlan vitákat eredményez. Mivel én nem engedek az álláspontomból, mivel tudom, hogy igazam van. Ők meg azért nem engednek mert van egy meggyőződésük, még akkor is ha rámutatok hogy hol és miért hibás. Muszáj kompromisszumot kötni.
Bezzeg fordítva működik... Mikor én mondom valami hülyeséget hirtelen felindulásból ingerülten és rávilágítanak hogy ezért és azért nem így van és tényleg igaza van akkor egy pillanat alatt elismerem és lenyugszok.

Ja, azt se értem mért gondolnád ebből, hogy "gáz" vagy. Már több tényezőből is az tűnt fel nekem, hogy kissé alulértékeled magad, pedig nem is ismerlek. Márpedig ha ez így tök ismeretlenül is látszik, akkor a valóságban ez hatványozottan igaz lehet. No erre is csak egy megoldás van, hogy ha lesz időd növeld azt a mintát és meglátod. Mert teljesen mindegy mit mondok / mondunk ezt azért meg kell tapasztalni.

@Crystalheart: Jajaja, de azért jó, hogy ezzel te is tisztában vagy. Viszont ettől függetlenül, ismerve téged azért meglepő, hogy a legtöbb esetben jól látod a szituációt a legtöbb kérdésben. Jó, volt 1-2 eset amikor nem. De így is meglepő ilyen "elszigeteltségben" élve. Szóval mikor ezeket felhozom topikokban akkor nem negatív jelzőként mondom, hanem csak amolyan poénból.

Szerintem eddig milliószor megkaptam, hogy alul értékelem magam. Gimiben én voltam a szürke egér (egy versenyistállóba jártam, és az amúgy jó képességű, de nem zseniket simán lenézték....) Egyetemen azért jobb a helyzet, de ott meg a tanárokat látom, hogy én sosem fogok odaérni ahova ők, pedig 10-15 évvel idősebbel néhányan mint én...
Mindig megkapom a megerősítést, hogy béna vagyok, nehogy elszálljak, talán ha végre eljutok a doktori képzésig

"Egy mosolynál jobb a több"

Hát nem tudom... Szerintem itt is a mintával van gond.
Msc-n végezni azt a szakot amelyiket te, ennyi idősen azért nem semmi. Úgyértem nem sok ember van az országban akik ezt így megtudják csinálni (még ha az összes ilyen szakra jelentkezőt (nem végzettet(!) belevesszük akkor is nagyon kis számot kapunk csak). De mivel te csak őket illetve a környezetedet ismered jobban, ezért látod így illetve ezért van ez. Az persze sose baj ha az ember nincs elszállva.

Nézd, amikor én írok, akkor tisztában vagyok vele, hogy sosem fogom elérni azt a szintet, amit Márai. Pedig nem is kell, minden ember különbözik, az egyenlőség baromság és a gyöngék önámítása, az eredendő és tanult képességeink meghatározzák a helyünket. Azt a szintet nem fogom elérni, mint Márai, de egy más szintet, ami csak rám jellemző, még elérhetem. Esetemben persze könnyebb erről beszélni, hiszen a művészet mindig szubjektív, míg a tudomány a lehetőségekhez mérten mindig objektív. Ennek ellenére az önmegvalósítás mércéje nem az, hogy utolérünk-e másokat, hanem hogy utolérjük-e magunkat, a bennünk rejtőző lehetőségeinket, mind hivatásunkban, mind a barátaink körében. És erre életünk végéig van időnk. Fölösleges azon rágódni, amire nincs hatásunk.

Azt mondom, ha életem alkonyán úgy hunyom majd le a szemem, hogy nem értem el a végcélomat (amire, bevallom, sokkal több esély van, mint az ellenkezőjére, akárcsak a legtöbb idealistánál), akkor is boldoggá tesz majd a tudat, hogy megtettem minden tőlem telhetőt. És ahogy nézem, a legtöbb egyéb felelős gondolkodásmód, amit a környezetemben tapasztalok, csak frusztrálttá, neadjisten boldogtalanná tesz. Mindenféle ezoterikus vagy vallási lózung ellenére a lelki békét úgy lehet a legkönnyebben elérni, hogy magunkkal békülünk ki.

Dany007: Legtöbbször akkor akad velem össze mindenki, amikor megpróbálom megmagyarázni, miért tartózkodom a párkapcsolatoktól annak ellenére, hogy nem hagy hidegen az ellenkező nem és még csak cölibátust sem fogadtam, és valahol igazuk is van, hiszen kicsit megmagyarázhatatlan, egyszerűen ilyen vagyok. Az utóbbi időben nem is nagyon firtatom a dolgot.

[ Szerkesztve ]