Ahhoz minden gépelésnél vagy újra kéne tanítani vagy pontosan ugyanúgy kéne gépelni, minden ujjnak ugyanúgy kéne elhelyezkedni egymáshoz képest a kiinduló pozícióban (mint az f és a j felett a mutatóujjaknak, stb.), ugyanolyan távolságra kéne lenni a kamerától a kezeknek, mindkét kéznek ugyanabban a szögben kéne állnia, ugyanolyan távolságra egymástól és minden ujjmozdulatot ugyanúgy kéne kivitelezni, különben a szoftver számolhatná újra az egészet és máris pontatlanná válna. Márpedig mivel nem lehet ugyanúgy gépelni sosem (főleg ha valaki nem szabvány módon gépel, hanem csak ismeri a billentyűzetet és simán vakon ír, mint én is, fogalmam sincs melyik ujjammal mit nyomok le, azt se tudom, melyik kezemmel néha, mindig változik, ettől függetlenül nem kell odanéznem a billentyűzetre, de a legtöbb embernek ez is gondot okozna, nemhogy egy rendes, szabványos, tankönyv szerinti vakírás), a pontos gépelés lehetetlenné válik, csak prediktív módon képes egy ilyen billentyűzet működni. Azt már meg se merem említeni, hogy a billentyűzeten nem csak betűk vannak, tehát még egyéb billentyűk, esetenként több egyszerre történő lenyomásával is számolnia kéne, nem csak annyi lenne a dolga tehát, mint egy Swype-nak, hogy az útvonallal érintett betűkből szavakat rak össze és a lehetőségekből a statisztikailag leggyakrabban használtat sorolja előre.

Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.