"Hát azért a klór annyira nem tesz jót a bélflórának."

Nincs már a vízben, amikor megnyitod a csapot.
Az elosztásra kerülő vízcsővezeték előtt mérőpontot kell létesíteni. Ott mérik a víz minőség mellett a klór mennyiségét az ivóvízben. A vízhez adott klór mennyisége nagyon jól szabályozható. Ha a vízvételi ponton kimutatható a klór mennyisége, akkor már baj van.

Van egy városi legenda, miszerint ha tejes víz jön a vízvezetékből akkor klóros a víz.
Ez hatalamas tévedés. A klór vizes oldata színtelen, legfeljebb sárgás színt vehet fel az oldat, de semmiképpen sem tejes kinézetet.
Erről egyszerű módszerekkel meggyőződhetsz. A tejes vízből kiáramló gáz belégzése köhögési rohamot okozna. De nem fogsz rohamot kapni. Másrészt elmész és vásárolsz klóros fertőtlenítő oldatot és vízbe öntöd. Marad az átlátszó folyadék.

Ha tejfehér vizet lehet a pohárba engedni, ami felfelé távozik a vízből, azt jelenti hogy a vízvételi hely közelében levegőt képes szívni a víz, a csőrendszerből. legtöbbször a csaptelep vagy a bekötéséhez használt elemek valamelyikének a csatlakozásán keresztül szív levegőt a mozgó folyadék.
Bernoulli törvénye mondja ki, hogy egy közeg áramlásakor (a közeg lehet például víz, de levegő is) a sebesség növelése a nyomás csökkenésével jár. levegőt képes szívni a víz, miközben álló helyzetben nem vagy alig szivárog. (Ne nyissunk felesleges vitát, megelőzöm.)

Amúgy a klór csak nagy mennyiség esetén képes eljutni a belekig. Maximum a gyomorig jut el, de komoly égési sérüléseket okozva az oda úton. A vízzel Nátrium-hipoklorit oldatot képez a klór, ami erősen oxidáló hatású. ezért a szöveteket roncsolva gyorsan sóvá alakul. A felszabaduló oxigén fertőtlenít.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!