szerintem ez ennyire nem fekete meg fehér alapvetően.
A régen minden jobb volt-al kapcsolatban azért el kell gondolkozni azon, hogy miért és hogyan működtek a dolgok. Kapcsolatok, az élet, etc... Maradva csak itt piciny hazánkban...

Nagyon egyszerű példa: Nagyfater amikor költözött nem volt hajlandó közel 100 kg rozsdás, girbegurba szöget ott hagyni. kb 15 éve vagy 20. Nem azért mert nem volt pénze. Nem is azért mert gyerekkora óta a karbonlábnyomának minimalizálására nevelték. Nem azért mert magas szinten űzte az újrahasznosítást. Hanem mert egy olyan korban született amikor ez kényszer volt, és reflex lett belőle. Ha nem csinálta meg, akkor nem volt szög. nem boldogan verte az üllőn a rozsdás sz@rt hanem mert nem volt a boltban. És ez nem csak a rozsdás szögekre volt igaz, hanem mindenre IS. A párkapcsolatokra is. Szeretjük elfelejteni, hogy a nők szerepe a családi hierarchiában nem olyan rég változott nagyot, előtte nem így nézett ki a dolog, nagyon nem... Nagyon sok esetben ott is kényszerből maradt a férje mellett, mert a szájára veszi a falu, a templom, a közössége, a családja, mert kinek kéne miután szült x gyereket már, mert úgy egyébként máshol se volt kolbászból a kerítés, szó se volt róla hogy egyenragnú partner legyen, etc. Régen is votlak normálisan működő kapcsolatok, de a válás, kevésbé volt opció. Most már az.

Lehet azon lamentálni hogy melyik út a helyes, igazából olyan nincs. Ahogy régen is volt rossz és jó kapcsolat is- nagyszüleim mindjárt 70 éve boldog házasok és voltak boldog meg kevésbé jó pillanataik is, de ez minden kapcsolatban van, úgy voltak ocsmány, bántalmazó, elnyomó kapcsolatok is, ahol a nőnek kuss volt a neve. Mert az adott korban, társadalomban ez elfogadott volt. Most már nem az.

Régen sok minden nem választás hanem kényszer miatt volt olyan amilyen. Vagy így vagy úgy. Nem a gyerekeket szerették annyira hogy kellett 4-5-6-+++ hanem mert a fele nem élte meg a felnőttkort, és a maradéknak a várható élettartama se volt túl magas, a segítő kéz meg kellett a ház körül, mert dolog az volt... A fogyasztói társadalom levett sok kényszer a vállunkról, így mi se nagyon gyűjtünk rozsdás szögeket. A kapcsolatok dinamikája is változott... Hogy ez jó vagy nem... Azt majd az utánunk jövők talán megmondják... Én mondjuk tudatosan de viszonylag sokáig válogattam, mert az egyébként triviális és primitív listám must have oszlopát se tudták végig kipipálni, pedig aztán semmi irreális "igényem" nem volt... Így viszont boldogabb vagyok a házasságomban mintha kényszerből kerültünk volna bele...