Hát ez nagyon jó írás volt! Jólesett most ilyet olvasni. Hazajöttem melóból fáradtan, útközben már kitaláltam hogy lezuhanyzok, tömök egy vizipipát, berakok egy kis chill-out zenét, és olvasgatok logout-ot, híreket, stb... Így is lett, és most ez az írás télleg nagyon feldobott, köszi szépen ;)

Nekem mamámnál volt macskánk mindig. Mivel mamám ugye nyugdíjas, mindig otthon van, van aki mindig enni adjon neki, stb. Mi meg mamámmal szemben lakunk, tehát ott is otthon volt a macska. A helyzet a következő volt: reggel mikor anyum kiment kinyitni az ajtót, a macska/macskák ott sorakoztak, és egyből csörtettek befelé. Azért írok múltidőbe, mert 1, már elköltöztem, 2, most csak 1 macska van ott, és az sem olyan szelíd mint régen a többi macsek, mert jött a rokonság, kisgyerekek, vagyis inkább a kislányok, és szegény macskát nyúzták, és elvadultak. Én mikor kicsi voltam, mindig dédelgettem őket, nagyon szeretem a mai napig őket, az utcán is ha látok egy macskát, mindig elkezdem hívni, de 100-ból egyszer ha odajönnek XD Amúgy meg kiskoromban is állandóan macskával a kezemben ettem, stb., és sosem volt tőlük semmi bajom.
Ez egy kicsit csapongós bekezdés lett, bocsi, nincs agyam most értelmesen fogalmazni, fáradt vagyok

Volt egyszer egy macskánk, egyszercsak eltűnt. Ha eltűnnek 4-5 napra, vagy egy hétre, még semmi gond, el szoktak kóborolni. Mikor egy hónap után sem jött vissza, már búcsút mondtunk neki. Aztán egyszercsak több mint 2 hónap után, mamám este ajtókaparásra ébred, és nyávogásra. Kiment, és a cica volt az , csontsoványan, a bal hátsó lába lenyúzva! Szerintünk belelépett valami csapdába, és eddig tartott kiszabadítani magát. De hazajött! Ápolgattuk, stb., és felépült szerencsére.

Most Szegeden vagyok egyetemista barátnőmmel albérletbe, nagyon szeretnénk cicát, de mivel egy kb 45m^2-es albiban vagyunk, én most dolgozok, párom suliba jár, nem tudnánk rá vigyázni, meg én úgy vagyo kvele, hogy macska kertesházba való....