Hangulatos írás, rengeteg olyan momentummal, ami emlékeztet a saját Bársonytalpúink viselkedésére.
Az ajtóban várás előfordul nálunk is - noha a lift zaja nekem mindig egyformának tűnik, ők valahogy mindig tudják hogy én érkezem, mert máskor hiába áll meg a mi szintünkön ( amikor nem vagyok otthon ) , rá sem hederítenek...
Meg kellett tapasztalnom, hogy a harmonikaajtó nem kihívás egy kíváncsi macskának, mert addig képes piszkálni, dörömbölni rajta, míg a mágnes nem enged és be nem tud nézni az éppen tusoló emberkéhez pár pillanatra ( természetesen miután a vizit megvolt, nem csukja vissza maga után, úgyhogy egészen kellemes huzat tudatja ottjártát 
)...
Jól szórakoztam soraidon - köszi 
"In the mist | dark figures move and twist | was all this for real | or just some kind of hell | 6-6-6 the Number of the Beast | Hell and fire was spawned to be released" - Iron Maiden: The Number of the Beast
