Igen, ez a családi helyzet kegyetlen lehet 
Amúgy szívesen, és elhiszem. Sőt, én is voltam kamasz, én is éreztem hasonlóan. Nem, megölni nem akartam magam, de kegyetlen szar volt, igen, sírógörcsök, ököl szétverése falban és hasonló akciók. De rég is volt, és tszinte (sőt, konkrétan 
) kellemetlen leírni, mert visszagondolva teljesen irreális az egész. Mindenesetre annyit akartam ezzel az egésszel mondani, hogy nem itt van a vége. Semminek. És talán nem csak te leszel hálás azért, hogy most folytatni tudtad, hanem valaki más is, aki szeretni fog. Csak adj esélyt annak, hogy ez megtörténjen.
(Mondom mindezt úgy, hogy nagyon jól tudom: szívből hinni benne lehetetlen. Ésszel esetleg lehet, szívből nem.)
