Néha úgy látom a világot, mintha egy film lenne. Vagy mintha épp olvasnám valahol a látottakat. Ez a borongós idő sokszor írásra késztet. A tegnapi idő is ilyen volt. De legtöbbször ezek a gépem merevlemezén maradnak. Ilyen időben kicsit más tudatállapotba kerülök, és nem is kell gondolkodnom, csak úgy megy az írás. Nem azt mondom, hogy tehetséges író vagyok, hanem hogy minden erőfeszítés nélkül tudok oldalakat írni, akár valamiről, de csak úgy is. Az ilyen "csak úgy" írásaimat nyilván nem teszem ki sehova, mert nem igazán szólnak semmiről, talán csak benyomások. Néha Nem is értelmesek a mondatok, nekem nem is kell, hogy azok legyenek.

És vannak dolgok, amik jobban megérintenek, ilyen volt ez a mai reggel, amikor azon sem csodálkoztam volna, ha hóesésre ébredek. A nyáron kicsit elszoktam ezektől a reggelektől. De újabban inkább feldobnak, mint felidegesítenek.

A legjobban a Moszkva tértől a Deákig szeretem, és onnan átszállni a másik metróra. Izgalmas volt, mikor az 56-os villamos helyett pótlóbuszok voltak, nem igazán haladt a forgalom, két átszállás kellett, és közben láttam az álmos fejű embereket, a harcot, és nagyon megfogott. Ma is.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''