Szerintem nemtúlsok. Mármint a 60-as évekbeli rock, meg a mostani 'Goa' zene.

A goára mindig is jellemző volt a széles spektrum, mármint, elektronikus zenékhez képest igen sokféle hang és hangeffekt jelenik meg bennük.
Messze nem olyan, mint egy techno- house zene, ahol voltaképp van egy erős basszus, aránylag gyors 140-148bpm-mel, meg néha egy kis cicergés.

Amúgy én imádom ezeket a zenéket. Bár goából is van többfajta. De sokszor mintha egy egész kis történetet mesélne el. Ami mindenki számára nyilván hihetetlen. De én mégis így érzem.
LSD-t sosem próbáltam és nem is akarom (már hallott tapasztalatok miatt sem), de a fűvel például olyan dolgokat hallasz ki a zenéből, amit 'józan' állapotban nem. Nyilván ez sem igaz így szó szerint. Csak arra utalok, hogy olyankor az érzékelés kicsit megváltozik. Felerősödik. Más területeket emel ki, mint amúgy.
Ezt már nem egyszer tapasztaltam. Adott egy számomra ismert régi zene, és mikor először hallom, hmm 'fűvel', akkor meglepődök, mert olyan hangokat hallok ki belőle, amit amúgy nem hallottam. Majd utána, mondjuk másnap meghallgatva u.a. a számot, már megint nem hallom. Jó, persze ha nagyon odafigyelek rá, akkor ki lehet hallani, de meglepő, hogy teljesen másképp.
Szal v.színűleg ez a THC 'tudatmódosító?' (én inkább érzékelésmódosítónak hívnám) hatásának köszönhető. Ezért ezek a számok 'erre' építenek.

Meg persze nem véletlenül vannak ilyen un. utaztatós zenék. Amiket talán elszállós zenének is neveznek... De ez megint nem erről szól. Ezt megint túlzásba viszi a közhiedelem. Ez nem az, hogy az ember meghallja és ott fetreng tőle a földön... Pusztán tényleg úgy érzi az ember legbelül, mintha a zene egy utazásra vinné. Mint akusztikailag, mint érzelmileg és esetleg egy Winamp MilkDrop plug-in segítségével vizuálisan is.