Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok goás. Szeretem a goa zenét (is), és az elveikkel is egyet értek, de nem tartom magam kifejezett goásnak. Mégis úgy gondolom, érdekes lehet a goa szubkultúra számára egy kívülálló véleménye. A goa kultúrával csak nem rég ismerkedtem meg, de a kapcsolódó témák már nagyon régóta foglalkoztatnak. Amit most leírok, az a goáról általam alkotott eszménykép. Az, ahonnan a Goa kiindult, az, aminek kellene lennie most is.

Először arról írok, ami a legfontosabb a goával kapcsolatban. Ami a lényege. Ez pedig a transzcendencia. Nevezik ezt sokféleképp: megvilágosodás, megüdvözülés, felébredés. A transzcendencia szó szerint felemelkedést jelent. Hogy mi is ez pontosan? A megvilágosodás nem más, mint felismerni a dolgok igazi mibenlétét. Rájönni és megérteni az univerzum törvényeit, azt is, amik nem mérhetők, amit nem látunk, csak érezzük, hogy vannak. A megvilágosodás annyit tesz, mint megtapasztalni, hogy van valami, ami felettünk áll - amit sokféleképp hívtak már: Isten (legyen a neve bár Jahve, Allah, az Úr, vagy akármi) a Természet, az Univerzum, a Kozmikus Szellem, stb. Rájönni arra, hogy minden és mindenki Egy (szeretet). Hogy mindig a jelenre kell figyelnünk, nem szabad hagyni, hogy az ego és a jövőtől való félelem megakadályozzon abban, hogy kiteljesítsük önmagunkat (béke). Hogy mindenkiben megvan az isteni szikra, vagyis mi teremtjük meg a saját valóságunkat, méghozzá a gondolataink segítségével (szabadság). Ezt jelképezi a bibliában, hogy az Úr a maga hasonlatosságára teremtette az embert. Ezek a törvények egyetemesek, az egész univerzumban érvényesek.
Ezekre az alapigazságokra már nagyon régen rájöttek, az őseink idejében. Az ősök komolyan vették ezt, és mint a legfontosabb tudást kezelték. Tanították a leszármazottjaiknak. Így alakultak ki a vallások. Megvilágosodott személyek voltak a nagy próféták: Sziddhártha herceg (aka. Buddha), Jézus, Rama Krisna, Zarathustra, Mózes, Mohamed, stb. Ők rájöttek az egyetlen Igazságra, és továbbadták azt, ki-ki a saját kultúrájának megfelelően. Ők indították útjukra a ma ismert világvallásokat. A tanításukat persze általában félreértelmezték, emiatt van, hogy mára a legtöbb ilyen vallás a végtelenségig elkorcsosult. Főleg a kereszténység.

Az őseink a tudásukat szent könyvekbe írták (ilyenek pl. a Bhagavad-gítá, a Biblia, a Korán, a Tóra, a Tripitaka, a Ji-King, a Védák, stb). Ám ezeket a könyveket csak az képes valóban megérteni, aki ténylegesen megtapasztalja azok igazságát. A könyvek ugyanis nem egy az egyben írják le a tudást, hanem szimbólumok segítségével, vagyis nem szabad őket szó szerint értelmezni. Ennek segítésére alakultak ki a különféle beavatási szertartások. Ezek csoportos tevékenységek voltak, ahol az emberek egymást segítve jutottak transzcendens élményekhez. Ezek megvannak minden vallásban. Az őskeresztények úrvacsorát tartottak, ahol ettek Jézus húsából, és ittak Jézus véréből, így fogadták magukba a próféta lényét. A buddhisták csoportosan mantráznak. A sámánvallásokban (mint amilyen az ősmagyar is volt) a törzs tagjai a tűz körül táncoltak, szinte végkimerülésig, a sámán pedig hosszan kántálva idézte meg a Mindenség Szellemét (aka. Szpirit), és szent növényeket (aka. drogok) használt, hogy segítsen befogadni a látomásokat. A színház kialakulása is a beavatáshoz kapcsolható. Az ókori Görögországban a templom mellett mindig volt egy színház. Amíg a templomban a papok beavatása folyt, a színházban az átlagemberek számára érthető módon adták elő a bent történteket.
A megvilágosodás ennek ellenére mindig is egyéni sorsfeladat volt. Ennek elérésére sok utat kitapostak számunkra az elődeink. Tipikusan az elmélyülést és a felsőbb szférával való kapcsolattartást hivatott segíteni az ima, és a meditáció. A művészetek gyakorlása is segíthet elérni a magasabb tudatállapotot, legyen az akár harcművészet, rajzolás, zenélés, csakúgy, ahogy a műalkotások élvezete is segíthet, amivel, ha igazi művész készítette, az alkotó tudatszintjére kerülhetünk. A test végletekig való megerőltetésével is elérhetjük a célt, az aszkétizmus (ezzel együtt a böjtölés), és a végkimerülésig folytatott tánc is ide tartozik, és a sportolók útja is ez. A szex is, ha nem öncélú, hozzásegíthet transzcendens élményekhez. A pszichedelikus drogok is segíthetnek, de erről később írok bővebben.
Ezek az egyéni utak a mai nyugati ember számára elvesztek. Pontosabban, megfeledkezett róluk. A nyugati világ elfelejtette az ősök üzenetét, és már nem az ősök hagyatéka szerint neveli a leszármazottait. Az ő számukra (vagyis a mi számunkra) egy út maradt a megvilágosodás felé: a katarzis útja. A katarzis olyan élmény, amely során megsemmisülünk, hogy aztán újjászülethessünk. Ilyen katarzist élt át Oidipusz király, Szophoklész drámájában. Katarzist okozhat mély lelki válság, a végtelen önutálat (a leggyakoribb manapság), halálos betegség, vagy súlyos baleset.
A hippi szubkultúra is efféle katarzis miatt jött létre. A 60-as évek Amerikájában kollektív katarzis következett be. Az emberek érezték, hogy a pénzuralom, a fogyasztói társadalom lélekölő volta, és a háborúk semmi jóra nem vezetnek. A hippik egy ellenkultúrát hoztak létre, ami fontosnak tartotta mindazokat az értékeket, amiket az emberek akkoriban semmibe vettek: a természet tisztelete, az emberek szeretete. A hippi mozgalomban a szeretet volt a középpontban. Érezték, hogy van valami, ami az általuk ismert világon kívüli, és hogy a helyzetre ott találhatnak megoldást. Visszanyúlni az ősök tudásához azonban nem tudtak, ahonnan megtudhatták volna az igazságot, így az egyéni megvilágosodás mezsgyéjére léptek, és a pszichedelikus drogokat (mint amilyen a meszkalin, LSD, extasy, marihuána, salvia, stb) választották annak eléréséhez. Az ő beavatási szertartásuk a trip lett. Ehhez alapot Timothy Leary kutatásai adtak, aki az első pszichológus professzor volt, aki objektíven vizsgálta a pszichedelikus drogokat. Leary a tudat szintjeit hét szintre osztotta, és rájött, mely szerrel milyen szintre lehet eljutni. A hippik viszont ezzel tévútra tévedtek, később kifejtem, hogy miért.
Egy másik fontos tényező a hippiknél a lázadás volt. A hippik lázadtak a kormány ellen, az emberiesség elnyomása ellen. Azok a zenéik, amelyek nem az univerzális szeretetről szóltak, azoknak a lázadás volt a fő témájuk. Így alakult a ki (kis sarkítással élve) rockzene. Sok rock-legenda neve fűződik a hippi mozgalomhoz (Bob Dylan, Jimi Hendrix, Beatles, Janis Joplin, stb.). A rock a lázadásról szól, bár nem olyan radikálisan, mint ahogy az a későbbi punk mozgalomban kiteljesedett. Sok kimondani valójuk volt a hippiknek, ezért volt a rockzenének is sok mondanivalója.

Amikor a hippi mozgalom kihűlt, és a régi hippik megtalálták a Goa félszigetet, lassan egy új szubkultúra született. A mozgalom immár Indiában folytatódott, ahol nem nagyon volt mi ellen lázadni, úgy tűnt, megtalálták az áhított szeretet és béke földjét. Keleten a kicsiny szubkultúrára nagy hatást gyakorolt a megvilágosodás eszméje, és később ez lett a központi témája a zenéknek is. Persze a rock örökségét sem felejtették el, ezért van, hogy a goa trance zenékben a mai napig gyakran előfordult az elektromos gitár. A zene legfőbb szerepe immár a tudat kinyitásának segítése lett (ezért is van, hogy sok zene rendelkezik 7Hz és 17Hz közötti frekvenciájú zenei alapokkal, ami az alfa agyhullámok felerősödését szolgálja).
GoaGil mindig mondta, hogy a goa parti nem csak egy diszkó az erdőben, hanem egy beavatás. Ez így van. A goások beavatási szertartása maga a parti, ami sok hasonlóságot mutat a sámánvallások rituáléival. A DJ (vagyis a sámán) vezeti a szertartást, a többiek pedig táncolnak, szinte végkimerülésig. A parti végén aztán, amikor eljön a hajnal, a napkelte látványa is segíti a partizókat, hogy érezzék azt a bizonyos Szpiritet, vagyis a szeretetet, ami egy transzcendens tapasztalat. A goa parti igazi beavatás. A hippik hagyatékaként megmaradt a drogok használata is, ami bizonyos esetekben elősegítheti a felsőbb tudatszintek elérését, de akkor még nem ez volt a középpontban.

A goa kultúrában továbbra is központi téma maradt a szeretet. De mi is ez voltaképpen? A valódi, univerzális szeretet nem az, amit az emberek ma szeretetnek neveznek. Nem arról van szó, ahogy szeretjük a családunkat, vagy a barátainkat. Sokkal több ennél. A szeretet Egységélmény. A szeretet az az érzés, hogy tudom, hogy mindennel Egy vagyok. Amikor az előttem állóra úgy tekintek, mint saját magamra, mert tudom, hogy Egy vagyok vele. Ennek az igazsága ma már tudományosan is bizonyítható. A kvantumfizika rájött, hogy az univerzumban minden és mindenki csak energiából áll. Az egész világ egy hatalmas energiamező. A testünk, és a gondolataink is. Ezáltal, mivel én is energia vagyok - pontosabban én magam vagyok az energia -, minden és mindenki Egy velem. Ebből következik, hogy mindent úgy szeretek, mint önmagamat.
Ezért az univerzális szeretet az önszeretetből ered. Ha magamat szeretem, mindent és mindenkit szeretek. Ezért van az, hogy ha valaki önmagát nem szereti, másokat sem képes szeretni. Ezt a jelenséget a pszichológia tudomány projekciónak hívja – önmagunk hibáit más arcára vetítjük ki, mert még nem dolgoztuk azt fel önmagunkban, és a saját hibáink miatt utálunk másokat. Vagyis ha a saját hibáinkat már feldolgoztuk, és megszerettük önmagunkat, mindenki mást is szeretni tudunk, hisz nincs mit kivetíteni őrájuk. Önmagunknak kell adnunk a legtöbbet, hogy aztán másnak adhassunk. De ha ezt megvalósítottuk magunkban, és érezzük az Egységet, mindent képesek vagyunk szeretni. Az, aki érzi ezt a kozmikus egységet, az EGÉSZséges. Aki pedig nem egész, az FÉL (ezen szavak több szintű jelentése jó példa a magyar nyelvben rejlő bölcsességre).

Ezt az egységet hivatott szimbolizálni a hippik batikolt pólóin gyakran feltűnő spirál is. Az aranyspirál egy, a természetben rengeteg helyen előforduló minta: ilyen alakú a tejútrendszer, benne van a kosok szarvában és a tornádóban, a DNS-ben, a napraforgóban, stb. Egyszóval az aranyspirál az univerzális minta, áthat mindent és mindenkit. Az univerzumban a spirál minden szinten önmagát ismétli, akárcsak a fraktálok (amik szintén gyakran előforduló szimbólumok a VJ-k előadásaiban).
Bizonyos körülmények között a szeretet érzését keltik a pszichedelikus drogok is. Ez azért van, mert ezek a szerek megnyitják az elmét, és a használója ezáltal megérezheti ezt a bizonyos Egységet. A drog viszont egy külső eszköz. Erőszakosan nyitja meg az elmét, így a drogfogyasztó olyan tapasztalatokat kap, amelyekkel nem tud mit kezdeni, ha nincs rá felkészülve. Nem érti meg a transzcendens üzenetet, mivel nem saját magától jutott el arra a szintre, hanem külső behatás révén.
Ezt a következő analógiával tudnám szemléltetni. Jelentse a megvilágosodást egy szoba, amelybe egy ajtón át juthatunk. Aki magától, magából kiindulva keresi a megvilágosodást, az ezt az ajtót akarja kinyitni. Amíg azon dolgozik, hogy kinyissa az ajtót, sok tapasztalattal gazdagodik, tanul, így mire a szobába bejut, megértheti azt, amire bent lel. Aki viszont csak drogok segítségével próbálja ugyanezt, az csak kukucskál a kulcslyukon, nem pedig bejutni akar. A kulcslyukon keresztül láthat dolgokat a szobából, de azt felkészületlen elmével nem képes megérteni. Ha a célra koncentrál, és sokszor benéz a kulcslyukon, akkor megérthet dolgokat, de az egészet sosem fogja átlátni, tehát sosem fog megvilágosodni.

Az az összeesküvés-elmélet sem helytálló a drogokkal kapcsolatban, miszerint a kormányok azért tiltják a pszichedelikus drogokat, mert meg akarják akadályozni, hogy az emberek magasabb tudatállapotba jussanak, bölcsebbek, és így kevésbé irányíthatóak legyenek. Sok pszichedelikus drog legális (pl. a látnokzsálya). Így a drogfogyasztásra a morálisan megalapozott lázadás maszkját sem húzhatjuk rá. Természetesen nem tagadhatjuk, hogy a goához hozzátartozik a pszichedelia, de nem ez a lényege. Pedig sajnos napjainkra igazzá vált a sztereotípia.

Napjainkra ebből a kultúrából, az eredeti goa értékeiből szinte semmi sem maradt. Én magam sokáig azt hittem, hogy az, hogy a goa partik csak a drogokról szólnak, nem igaz, csupán egy sztereotípia. De amikor több régi goást is panaszkodni hallottam, hogy elkurvult a goa szubkultúra, be kellett vallanom önmagamnak, hogy naiv idealista voltam. Persze amik régen értékek voltak, azok ma is értékek maradtak, de a goások nagy része már nem foglalkozik ezekkel.

Kérésre itt van néhány kedvenc goa zeném youtube linkje, azoknak, akiket érdekel a zene, de még nem ismerik.
Goalien - Tragic Kingdom
Talamasca - Overload
Shpongle - Around the World in a Tea Daze
Space Cat - Virtual Reality
Infected Mushroom - Suliman
Banco De Gaia - Last Train To Lhasa
Electric Universe - The Prayer