Hát hol is kezdjem. Elég érdekesen alakúlt az életem. Szó mi szó most is ugyan ott tartok, mint régebben, de valahogy akkor is más. Így hírtelen végig olvastam ezt a blogot, amiben két év során részleteket írtam le életemből. Néha baromságokat, néha pedig érdekes dolgokat.
Mind ezek közben megszereztem az ECDL bizonyítványt, és a jogosítványt. Most pedig az érettségi küszöbén állok, és várok. Bármi nagyobb esemény van ami nagyobb erőfeszítést igényel, akkor én várok az utolsó pillanatokig. Amíg egy belső hang vagy nem tudom mi azt nem mondja hogy akkor start, és akkor teperek. Általában ez jól szokott sikerülni, ugyanis én sok mindenre vagyok képes, de az energiám véges. Inkább várok és mikor már közel járok hozzá akkor minden energiát belefektetek, és végrehajtom a lehetetlent. Mind ezek közben még mindig nem foglalkozok azzal hogy mindjárt itt van, és úristen mi lesz?! Nem hagyok időt az izgulhatnéknak. Csak mikor már ott vagyok akkor van egy kis félelem bennem, de akkor már mindegy, így teljesen felesleges. Na de ennyit az érettségiről.
Tegnapelött volt egy jó nagy pofára esésem, ami nem is volt pofára esés, viszont én biztosra vettem hogy az volt. Hogy miért? Képzeljetek el egy futót. Ez nem nehéz. Van egy ember aki tök mindegy milyen terepen van, csak fut. Most azt képzeljétek el hogy az a futó elbotlik egy kőben és kegyetlenül pofára esik. Eltörik az orra, tiszta vér, és ordít a fájdalomtól. Érzi ahogy zsibbad az egész arca, ahogy csorog le a vér a szájánál, és azt ahogy a szétnyílt hegekben a por, a homok, és minden más marja szét az arcát. Egyszóval a fájdalmat. Na és akkor oda sétál hozzá egy ember. Teljesen mind1 ki az, nő vagy férfi; gyerek, vagy felnőtt. Az a lényeg, hogy oda megy és megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy ő nem is esett el. Nem volt ott a kő. Nem tört el az orra, és hogy nem is fáj. Pedig a futó érezte a fájdalmat. Átélete az egészet. Ahogy elesik, és ahogy fáj. Nem hisz a fülének ez az ember, fölleg annak tudatában, hogy azt a követ az az ember rakta oda, aki most megakarja győzni, hogy az nem is volt ott. Egyértelmű, hogy hősünk megfogja kérdezni többször is azt hogy "WTF?!". Ezt az egészet képzeljétek, el és akkor tudni fogjátok mit is éltem át tegnapelött. Hisz tegnape. én voltam a futó. Én estem pofára, és én kérdeztem többször azt amit elöbb írtam. Nem egészen ez történt velem, nem futottam sehova, és nem volt kő. Mindez csak azért hogy értsétek mit is érezhettem és miért csináltam mind azt amit csináltam. Hogy mit csináltam? Röviden tömören azt hogy msn beszélgetés során egy lány akiben megbízok(ritka az ilyen ember) lényegében kikérdezte egy másik lánnyal kapcsolatban a véleményemet. Én mivel a másikat nem igazán szívlelem, jó úgy haveri szinten el lehet vele ökörködni, de a véleményem attól megvan rolla. Na szóval én ezt a véleményemet kifejtettem a másikról, és ezzel le is tudva a dolog. Hozzáteszem semmi olyan jelet nem adott hogy ott lenne a csaj. Nem konkrétan kérdezett rá hogy na most mesélj, hanem valahogy egyszerű, és hosszú természetes beszélgetés volt az egész szóba jött a téma, és egyszerű emberek révén dumáltunk rolla. Nem vagyok hülye ember, de utólag nagyon úgy tűnt hogy most kifogtak rajtam. Na de ott tartotam hogy kifejtem a véleményem. El is mondtam, és olyan pár órával rá látom hogy akivel dumáltam, és akiről kifejtettem a dolgokat, fel le lépked. egyszer az egyik, másszor a másik van fent. Itt kezdett gyanus lenni a dolog, és hamar rá is kérdeztem, hogy mi is a helyzet: A. Te ott van a barátnőd? B. Igen .... PUFF. Igen itt volt a kő itt volt a pofára esés. Megbíztam a csajban erre kaptam egy akkora pofont, hogy percekig csak így ültem. Nem az bántott hogy megtudta. Kit érdekel. Ha úgy alakúl, akkor a szemébe is megmondom, de addig minek keressem a konfliktust. Engem az zavart a legfőképpen, az bántott a legjobban hogy megbíztam benne, erre tessék. Közben beszélgettem egy ismerősömmel, és elmeséltem neki a történet. Erre csak annyit mondott, hogy "Mondtam már neked! Nőben akkor bízz meg ha ló legel a sírján!" .Mondom köszi a morbid tanácsot. Végül mégegyszer megkérdeztem a leányzót hogy egészen biztos abban amit mondott? Erre a válasza már nem volt. Ez volt az a pillanat mikor a futót elkezdik győzködni hogy mégsem történt meg, és akkor néz hogy mi a f...? Változatosság kedvéért nem hittem neki ugyanis elég homályosan fogalmazott, ezért utána jártam a IP címeiknek, hogy egyezik-e és közben kérdezgettem továbbra is. Végül kiderült hogy tényleg nincs ott, és hogy mikor kérdeztem először akkor össze volt zavarodva valami miatt... Mindegy, röviden ennyi.
Jah és a változatosság kedvéért még mindig nem tudom mi leszek ha nagy leszek.
Szerk.: Na ez hosszú lett
[ Szerkesztve ]
Üdv. H