Rendszer telepítése, Hyper-V Manager
Ha elindítjuk a frissen telepített Hyper-V Manager-t akkor valami hasonlót látunk mint a képen.
Annyi különbséggel, hogy nincsen egy virtuális gép sem a listában. Itt az ideje, hogy létrehozzunk egyet, majd az újonnan létrehoztt virtuális gépre telepítsünk egy operációs rendszert.
Katt a jobb oldali menüben a "New -> Virtual Machine" parancsra.
Megnyílik egy üdvözlő ablak az új gép létrehozásához. "Next". A következő ablakban kell a gép nevét és a hozzá tartozó VHD (Virtual Hard Disk) helyét meghatározni. Tegyük olyan helyre, ahol könnyen kezelhető és elegendő tárterület áll rendelkezésre.
Ha megadtuk a nevet és az elérési útvonalat akkor klikk "Next".
A következő ablak egy kicsivel nagyobb lélegzetvételt kíván. Pár sorban megpróbálok rámutatni a lényegesebb dolgokra.
Itt a virtuális gép számára használható memória mennyiségét kell meghatároznunk. Ez a mennyiség természetesen a későbbiekben is változtatható ha kevésnek (vagy netán soknak) bizonyulna. Ennek elkerülése végett én azt tanácsolom, hogy használjuk a dinamikus memória kezelést. "Use Dynamic Memory for this virtual machine". Az érték amit meghatározunk az a minimális érték amit a Hyper-V lefoglal a rendszer indulásakor. Ha a virtuális gépünk ki van kapcsolva akkor szerkeszthető a felső és az alsó érték is a későbbiekben. Többnyire a dinamikus memória támogatás zökkenőmentesen használható, de léteznek olyan alkalmazások / operációs rendszerek amelyek nem képesek a dinamikus memóriakezeléssel elboldogulni. Nem támogatják a "Hot Add Memory" -t. Gyanítom ezért is maradt meg a statikus opció a Hyper-v új verzióiban is. Ha Linuxot is szeretnénk virtualizálni akkor szembe kell néznünk a dinamikus memóriakezelés problémájával (is). Ez egyszerű valójában, mert NINCS. Hivatalosan a Hyper-V a Red Hat Enterprise, CentOS, és SUSE disztribúciókat támogatja. Persze ez nem jelenti azt, hogy más disztribúciókat nem lehet elindítani Hyper-V alatt. A probléma leginkább az, hogy ha nem tudjuk feltelepíteni az Integration Services drivereit, akkor nagyon lassú lesz a rendszer. De térjünk vissza a memória kezelésre. Válasszunk igény szerint, de szummázva Windows 8 klienshez én a dinamikust javaslom.
Ha döntöttünk akkor klikkeljünk a "Next" -re.
Itt az új virtuális géphez kell hálózati csatlakozást rendelnünk. Egyelőre hagyjuk "Not Connected"-re állítva. Erre külön kifogok térni a következő oldalakon.
Klikk a "Next" -re.
Eljutottunk az új virtuális gépünk virtuális merevlemezének a beállításaihoz.
Három opció közül kell egyet választanunk. Az első opció egy új VHD készítését fogjuk választani de a későbbiekben szükség lehet a többi lehetőségre is.
1. Új dinamikusan növekvő VHD létrehozása (megtudjuk határozni a maximumot)
2. Meglévő VHD használata
3. Később adunk hozzá VHD-t
Használjuk az első opciót "Create a virtual hard disk"
Ha megfelelnek a Hyper-V által felajánlott beállítások, akkor klikk a "Next" -re
Így elérkezünk az utolsó beállító ablakhoz, ahol a telepítési adathordozó kiválasztását kell elvégeznünk.
Négy választási lehetőség áll rendelkezésünkre.
1. Később telepítjük az operációs rendszert
2. Telepítés CD/DVD-ről, vagy ISO fájlból. (az utóbbit fogom most alkalmazni)
3. Telepítés floppy lemezről (WTF?)
4. Telepítés hálózaton keresztül.
Ha az ISO fájlunkat megosztáson tároljuk akkor előfordulhatnak jogosultsági problémák. Aki nem akar ezzel szembesülni, vagy nem akarja beállítani az ehhez szükséges jogosultságokat annak azt tanácsolom, hogy másolja ideiglenes az ISO fájlt a lokális tárolóra. Én az "Install an operating system from a boot CD/DVD-ROM" opciót fogom használni, mert itt lehet alkalmazni az image file-ból azaz pl. ISO-ból való telepítést.
Ha kiválasztottuk a telepítési forrásunkat akkor katt a "Next" -re.
A következő ablak nem több mint egy összegzés a rendszer telepítése előtt.
Ha ellenőriztük a beállításokat, akkor klikk a "Finish" -re.
A telepítő ablak bezáródott, és a gépek listájában megjelenik a logout nevű gép.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
