Bevezető

Kétségtelen, hogy a néhány éve kitört tabletforradalom jelentősen átalakította az emberek (és az ipar) gondolkodásmódját és hozzáállását az elektronikus eszközökhöz. Elég csak belegondolni, mikor néhány éve még külön reklámhadjárat célozta meg a „technológiai analfabétákat” (nem sértés gyanánt, ha jobban tetszik, akkor az ilyen vívmányokra kevésbé fogékonyakat), hogy amolyan vágásiferisen „szálljanak be az internetbe”.

Természetesen ennek n+1 akadálya volt, kezdve a számítógépek használatához elengedhetetlen alapok elsajátításával, folytatva az alapfokú biztonsági tudás átadásával („ne, arra ne kattints, nem te vagy az egymilliomodik látogató, és nem is nyertél egy raklapnyi pénzt stb…”).
De ez a folyamat egy csapásra megváltozott és felpörgött, hála a tableteknek (és persze az okostelefoknak), a társadalom nagy részének elérhetővé vált az IT érthetően / használhatóan, végletekig leegyszerűsítve.

Egy tableten sosem kell drivert telepítgetni, vírusirtóval szórakozni (öhm, az iPad és Windows RT táblákat kivéve ez nem igaz mondjuk), nincs helyhez kötöttség, de van egy rakás kényelmi szolgáltatás.

A tabletek elsődleges célja a tartalomfogyasztás, és a szoftveres környezetük is erre helyezi a fő hangsúlyt, és ezzel nincs is gond. Sokan azonban többre is szívesen használnák a tabletjüket (hány, de hány, tableten kezelhetetlen app van már Androidra, kezdve a Transport Tycoon-nal és különféle emulátorokkal), mint a tartalomfogyasztás, vagy inkább kiváltanák a laptopjukat és egy egybe gépben látják a megoldást. Ezidáig erre nem nagyon volt lehetőségük, legközelebb a convertible ultrabookok jártak/nak a horribilis áraikkal, de ezek is inkább félmegoldásnak tűnnek.

Jogos a kérdés, hogy mit akar az egyszeri felhasználó (produktívan alkotni) egy 10” környéki kijelzőn, mikor az ideális méret valahol 13.3” környékén van a többségnek (laptop esetén), valamint „a windows-os desktop alkalmazások amúgy sem tapizásra lettek megtervezve, nem is lehet használni őket normálisan”. De ha ezen a kérdéskörön sikeresen át is rágjuk magunkat, kénytelen-kelletlen szembesülünk a Windows egyik átkának tartott, több évtizede magával hurcolt problémájával, a skálázással. A FullHD és nagyobb felbontások 10-11” környékén 1:1-es megjelenítéskor (DPI scale 100%) valóban kicsi felületet eredményeznek. A későbbiekben még lesz erről szó.

Természetesen a fenti szempontok mindegyike erősen felhasználófüggő, mégis sokan vállalnak kompromisszumokat. Mert tagadhatatlan, hogy egy 10”-os tablet, mely produktív munkára (is) képes, kompromisszumokkal jár.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!