Bass-head
Superlux HD681
Az első rendelés alkalmával egy 681 és egy 681F verzió landolt nálam. Mindkettő megkapta a szükséges bejáratást és úgy döntöttem el melyik maradjon. Végül az F verzió mellett döntöttem, mivel az "alap" számomra túlzottan mély orientált volt. Erre amúgy rácáfolt a mostani tesztben szereplő darab. Emlékeim szerint a korábbiban sokkal több mély volt. Továbbra is megmaradt a mély többlet, de a mostani kevésbé nyomulós. Szerencsére.
Superlux HD681:
- kellemes mélyek, nincs akkora mély túlsúly, kicsi a dinamika, részletesség, talán ez megy le
leginkább mélyben, (Boléro állandó alacsony frekvencia háttrében)
- közepek ok, az alja kissé lapos
- magas sok, de nem sziszeg, cincog
- meglepően jó az összkép
- korrekt tér
- szigetelés közepes, közepes hangerőn is behallatszódik a külvilág
- korrekt hangkép
- jól sikerült másolni az AKG megoldását, mivel a kipróbált 4 típus közül a 681-es széria a legkényelmesebb
- összességében 10/7
Bejáratás után:
Ellie Goulding – Generation Dubstep – Starry Eyed – 320 kbps MP3 – mély teszt
Hasonlóan intenzív a mély, mint a 662 esetén, itt a leginkább lüktető, de kevesebb a részlet. Nagyobb dinamika hiányzik. A közép tartomány alját elnyomja. A magas és a közép szellősebb, mint a két korábbi zárt esetén és ez várható lesz a további fél-nyitottakra is.
Harcsa Veronika – Red Baggage – Unreachable – 884 kbps FLAC – jazz, női ének
Ahogy várni lehetett sok a mély. Talán annyira nem szembeötlő, mint az előző szám esetén, de terhes, nem tesz jót a zenének Továbbra is kevesebb részletet lehet hallani, mint amit a 662 vagy a K240 produkál. Énekhang rendben van. A magas kicsit visszafogottabb, mint a 662 esetén.
Scorpions – Blackout – When The Smoke Is Going Down – 852 kbps FLAC – klasszikus rock
Itt áldásos hatása van a mély többletnek, de az előző fejesek meghallgatása után tudom, hogy csal. Nem is kicsit. A cintányér a testesebb, teltebb hang miatt nem olyan kirívóan magas.
Coldplay – Rush Of Blood To The Head – Clocks – 942kbps FLAC – alternatív rock, magas teszt
Egészen hasonló a 662-höz. Az erőltetett, feszes mély helyett itt, lágyabb, búgósabbat kapunk. Se nem jobb, se nem rosszabb, mint az előző. De igazából egyik sem jó. A magas itt is dinamikusabb, mint a Sextett esetén. Lehet a Bravo-val más lesz a helyzet.
Maurice Ravel – Boléro – 586 kbps FLAC – klasszikus, magas rezonancia, abszolút dinamika
A túlzó mélyek miatt itt megint hátrányt szenved a 681. Ellenben egyértelművé vált, hogy a fél-nyitott kialakítás sokat javít az összhatáson. Nem meglepő módon most is túlzóak a magas hangok, néhol kifejezetten bántó. A legvégét leszámítva még kellemesnek is mondanám a mély brummogását, de legvégén gyakorlatilag szétesik a sok mély miatt.
Metallica – S&M – Nothing Else Matters – 1013 kbps FLAC – koncert
Kellemes melegséget kölcsönöz a zenének a mély többlet, bár néhol már zavaró. A magasak sajnos többet rontanak az összképen. A térleképezés nincs olyan jó mint a 662 vagy a K240 esetében. A cintányérok bántóan sziszegnek.
The xx – xx – Islands – 807 kbps – FLAC– indie, experimentális, mély dinamika
Még több mély, mint a 662-ben. A dinamikával sincs gond. Érezhetően „szellősebb” a hang, jó értelemben. A női ének végre hasonló a Sextetthez.
Liquid Tension Experiment – Liquid Tension Experiment – The Stretch – 966 kbps FLAC – instrumentális rock
Sajnos a mély „rámászik” a többire, így sok részlet tűnik el. A többi rész rendben találtatott.
Within Temptation – The Heart Of Everything – Forgiven – 676 kbps FLAC – női ének
Egyfajta melegséget ad hozzá a hangokhoz a fejes. A kevesebb részlet itt is érezhető, ahogy az éneknél a több magas is. A végén sajnos szétesik a hang valamelyest.
Godsmack – The Other Side – Spiral – 1049 kbps FLAC – akusztikus rock
Hasonló az eredmény a 662-höz. Sok a mély és a magas, bár utóbbi nem annyira bántó. A hangszerek itt jobban elkülönülnek.
Az összehasonlítás lehetőségét köszönöm 14adam fórumtársnak.
Tartozékok: zsák, 6,3-as átalakító
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
