Gyenge kezdés /07:44/ L.A. Rendőrkapitányság

A felkelő nap sugarai megcsillantak a Los Angeles-i rendőrség mellett parkoló autók szélvédőjén. Jack az autójához ment, egy 75-ös Ford Mustánghoz, igencsak eljárt már felette az idő, de a fekete Mustang még mindig tekintélyt parancsolt robosztus külsejével. A kulcs elfordításával felhördült a hat hengeres V motor. Jack a zsebébe nyúlt, és elővett egy doboz cigarettát, felnyitotta és belenézett.

- Öt! mondta halkan.
- Az utolsó ötös!

Ezüstös öngyújtójával meggyújtott egy szálat, és nagyot szívott belőle. Jack még hetekkel ezelőtt elhatározta, hogy leszokik a dohányzásról és most jutott odáig hogy már csak egy dobozzal volt hátra. Nem azért akart leszokni, mert a felesége azt mondta volna, merthogy nem volt neki még csak élettársa sem. Sem azért mert nem lenne rá pénze, mert a szűkös rendőrségi fizetésből azért telt rá, egyszerűen csak úgy gondolta hogy e nélkül is elég szar az élete. Megvolt benne a hajlam, a változtatni akarás hajlama!

- Nem egy szabványos rendőrkocsi! szólalt meg Eva.
- Maga meg mit keres itt? kérdezte Jack
- Társak vagyunk, emlékszik? Nos, a maga kocsijával megyünk, vagy az enyémmel?
- Én az enyémmel, maga pedig jobban teszi ha beteszi a csinos kis fenekét az autójába és az ellenkező irányba hajt el!
- Tudja aggódom maga miatt!
- Talán szedjen rá gyógyszert.
- Hát nem érti? Én vagyok a maga utolsó lehetősége! Vagy velem, vagy …

mindig az a bizonyos „vagy” gyakran hozták fel Jacknek a kirúgás lehetőségét, de eddig mindig megúszta valahogy, de ez most valahogy más volt. Komolyabbnak tűnt.

- ... a munkája nélkül! Azt hiszem erre mondják hogy: megszoksz vagy megszöksz!

A következő pillanatban Jack mintegy válaszként a gázba lépett, a több száz lóerő hirtelen forgatni kezdte a kereket, mely egy adag gumit kenve az aszfaltra sebesen elindította a járművet.

A kocsi kihajtón kiérve Jack a forgalmat figyelte, a munkába igyekvő embereket. Igazából nem törődött az előbb elhangzott fenyegetéssel, már nemegyszer fenyegették meg, ha úgy tetszik munkahelyi ártalom, volt ideje megszokni. A Pacific driveon indult el nyugat felé, figyelte az utcákat valami gyanús, valami szokatlan után fürkészve. Az URH csendes volt. Jack az idők során eggyé vált a várossal ismerte minden csalóját, nagy dumás kurváját, és azokat az embereket akik bizonyos juttatásokért mindig tudtak számára értékes információval szolgálni. Most is épp az egyikhez tartott mikor különös érzése támadt, egy megfoghatatlan érzés mely sosem hagyta cserben, ha úgy tetszik zsaruszimat. Egy GMC terepjáró már több háztömbnyire is mögötte haladt. Jack a gázba lépett egy kicsit fokozva a tempót, a terepjárós hasonlóan tett. Jack már biztos volt benne: követik. Egy hirtelen gázfröccsel, a piros jelzést figyelmen kívül hagyva, áthajtott a kereszteződésen, majd a kéziféket a megfelelő pillanatban behúzva a kocsit íven tartva sodródva bevette a kanyart. A gázt padlóig taposva a Mustáng könnyedén utasította maga mögé a többi járművet. A GMC terepjáró viszont hasonlóan nagy sebességgel haladt mögötte, jobbról balról előzgették a nyugodtan haladó autókat, a kanyarokban a végletekig kihasználva a fizika törvényeit.
Jack kellemesen csalódott valaki, aki nem adja könnyen. Végre egy igazi ellenfél, mint ahogy a macska az egérrel, mikor a szürke hétköznapok után végre akad egy nem hétköznapi egér, aki a macska-egér harcban ugyancsak a vesztes félt képviseli, de a győzelem ez esetben sokkal édesebb!
Jack egy szűk utcába hajtott, félrelökve útjából dobozokat. Kisebb előnyre szert téve egy sikátorban megállt. Várt! Egy jól bevált trükköt alkalmazott, mikor a követő eléggé lemarad megáll egy félreeső helyen, aminek következtében a követő azt hiszi hogy az addigi sebességgel továbbhalad és hosszú idő telik el míg rájön hogy elvesztette üldözöttjét. Jack elégedett volt magával, hátramenetbe kapcsolta a sebességváltót, de mikor a tükörbe pillantott megdöbbent. A GMC terepjáró pont a háta mögött állt mintegy tíz méterre tőle. A kocsiból Eva indult meg Jack felé.

- Csak nem mondja, hogy márt ezt is tanítják az akadémián.
- Viccel, ezt még a közlekedésiek is ismerik.
- Most beszáll vagy mi lesz?
Eva gyorsan kinyitotta az ajtót, és beszállt.
- Szóval csinos a fenekem? kérdezte Eva,

Jack lassan a lányra nézett. Nem szólt semmit.

Az URH megszólalt bejelentést tettek egy gyilkosságról ahol több fiatal brutális kivégzése történt.
Miközben elindultak Eva szolidan mosolygott, elégedett volt. Együtt mennek a helyszínre. Egy gyenge kezdés volt ez, de mindenképp valaminek a kezdete.

Bizalom nélkül /18:14/

Cathy egy ágyon ébredt, John lakásában volt. Felugrott az ágyról és az ágy mellett állva várta mi történik. A szobában a férfi volt aki elkapta, és John.

- Szia kicsim ne nézz így rám, mert még rosszra gondolok.
Szólt az idegen lekezelően.
- Állj már le seggfej! Vágott közbe John.
Mi bajod és miért menekültél?

John hangja idegesítően nyugodt volt, és Cathy csak most vett észre hogy John orra véres biztos a jól sikerült rúgása eredménye.

- Hacsak nem vérfürdőt rendeztél, mi az a teljesen véres ruha a fürdőszobában?
- Hát nem emlékszel? Abban a ruhában voltam tegnap, és mikor hazahoztalak akkor lettem véres.

Cathy elgondolkodva nézett, érezte hogy valamit nem mondanak el neki, hogy valami nincs rendben az újdonsült jótevője körül de John folytatta.

- Ülj le és beszéljük meg!

Cathy leült az ágyra és az idegen felé nézett, a keze be volt kötve amin a vér kissé átszivárgott. John észrevette hogy Chaty az idegent nézi.

- Ja bocs, még be se mutattam ez itt Slash ő hozzá indultam mielőtt elszöktél.
Mondta vicces hangsúllyal. Cathy mosolyt erőltetett az arcára.

- Mi történ a karoddal? Kérdezte Cathy Slashtől.
- Csak egy kis baleset.

Hallatszott a hangján hogy az esetről nem akar beszélni. Cathy furcsállotta a titkolózást és nem bízott egyikükben sem mert az az életébe kerülhet. Sok gondolat keringett a fejében, de egyvalami nyugtatólag hatott rá mégpedig az ha meg akarnák ölni már rég megtehették volna, de akkor mit akarnak; vagy csak képzelődik és tényleg nem akarnak tőle semmit? Cathy egyre bizonytalanabbá vált. Csak egy dologra tudott gondolni mielőbb menekülni kell a szörnyűségek elöl.

- Most már haza kell mennem ... szólt Cathy.
- Rendben akkor hazaviszünk!

Cathy hátán végigfutott a hideg, a hangsúly ahogy ezt John mondta, mintha minden elhangzott mondat valami más rejtene. Mégsem mert ellent mondani. Vissza akart kerülni a rendes, megszokott életébe, bár tudta hogy az események után már sosem lehet többé az aki volt.

folytatása következik ...
Negyedik rész