Más utakon /07:29/ L.A. Rendőrkapitányság

Jack egy középkorú erős testalkatú, ámde annál züllöttebb életet élő ember volt. Teljes nevén Jack Fire. Gyűlölte ezt a nevet mintha csak egy ócska akciósorozat főhősének neve lenne. Jack Fire az ártatlanok védelmezője! Jack Fire a szuperhős! Egész gyermekkorát így kellett leélnie. A sors kegyetlen fintora, hogy bizonyos formában ténylegesen a gyengék védelmezőjévé vált, a Los Angeles-i rendőrség oszlopos tagjává. Amolyan magányos farkas, igaz már sok társa volt, de ő egyiket sem tűrte meg maga mellett sokáig.

Egy jól berendezett irodában ült, várt. A főnök beszélni akar vele, csak ennyit tudott. A szoba annak ellenére hogy az épület talán legotthonosabban berendezett helyisége volt Jack gyűlölte. Gyűlölte a helyet, ahol mindig a menetrend szerinti seggberúgásokat kapta. Hogy akkor miért volt még itt? Mert Jack azon kevés emberek közé tartozott, aki szereti a munkáját. Ez volt az egyetlen dolog amihez értett.
Mikor a főnök bejött minden szó nélkül az asztalához ment, és az előtte lévő jelentéseket nézegette.

- Jack?! Miért van az hogy maga valahányszor az irodámba jön mindig csak rossz hírekkel szolgálhatok?
- Nem tudom, talán a személyes varázsom teszi!
- Bizonyára! A dolgok változnak, most jó hírekkel szolgálhatok. Ugye meglepődött?
- Utoljára akkor lepődtem meg ennyire mikor a lányom vágyserkentő tablettákra kért tőlem 20 dolcsit!
- Jack, magának nincs lánya.
- Hát nem meglepő!
- Értem. Tehát a hír: kap egy új társat!
- Miért az előzővel mi van?
- Az hogy átkérette magát egy másik osztaghoz, mert maga állítólag pisztolyt fogott a tökeihez és megfenyegette, hogy ne merje még egyszer követni! Hozzá kíván fűzni esetleg valamit?
- Igen, valójában csak a bal golyójára céloztam!
- Vicces! Nos az új társával biztos nem lesz ilyen jellegű incidense! A rendőrfőnök az asztalán megnyomott egy gombot, melyel a titkárnőt tudta utasítani.
- Joan, kérem küldje be Johns nyomozót.

Kis idő elteltével a Jack háta mögött lévő ajtó kinyílt. Parfüm illat járta át a légteret, egy magas hosszú barna hajú elegáns fiatal nő lépett be. Rövid pillantást vetett a mellette ülő Jackre, és egyfajta meglepetés ült ki az arcára, amit gyorsan leplezni próbált.

- Hello, a nevem Eva Johns, ha jól gondolom társak leszünk! Eva a kezét nyújtotta.
- Ez most valami vicc? Akkor inkább maradjon az előző!
- Az előző? Még a nevét sem tudja? Négy hónapig szolgáltak együtt!
- Billy, talán Bob?
- Billy, Bob!? Mit szól a Andrew-hoz?
- Határeset!
- De tudja ez mind már nem fontos, az új társa Johns kisasszony, aki kivallóan végezte el a rendőr-akadémiát.

Ezek hallatán Jack felállt az asztaltól és szó nélkül kiment az ajtón.

Emlékek nélkül /15:02/

Erős fény sütött be a szobába a szemközti ablakból, a lány riadtan emelte fel fejét, és lassan körülnézett a szobában. A szoba viszonylag nagy volt, teli mindenféle holmival, pár bútor, fotelek. Felült és meglátta a sarokba rakott vérrel átitatott dzsekijét, sziszegve kapott a gyomrához. A hasán lévő seb nem volt nagy, a testét borító vér nagy része másoktól származott. Hosszasan nézett értetlenül mikor alig hallható hangon azt mondta:

- Nem álom volt.
- Felébredtél? Jött a kérdés a szomszéd szobából, majd kis idő múlva megjelent egy huszonöt év körüli férfi.
- Hol vagyok?
- A lakásomban, ide hoztalak miután megtaláltalak az úton fekve. Mi történt veled ?
Összevont szemöldökkel a lány hosszasan gondolkozott.
- Nem tudom! Bulizni indultunk, de útközben elromlott az autónk és... történt valami.
- Mi?
- Nem tudom! Szomorúan lesütötte szemét, majd folytatta: Mind meghaltak!
- Elkell menned a rendőrségre! Addig maradhatsz itt, John vagyok.
kérdően nézett a lányra
- Cathy.
- Hát Cathy most elmegyek szerzek neked tiszta ruhát, de egy fél óra múlva jövök.

Miután John elment Cathy felkelt az ágyból. Furcsa gondolatok keringtek a fejében szörnyűségek történtek vele, és másnap egyszer csak egy idegen házában ébred. Próbálta újra meg újra felidézni a múlt éjszakát, de sok kérdésre nem kapott választ.
Kiment a konyhába ami igazából csak egy kis lyuk volt szegényesen felszerelve, padlóján vércseppekkel. A cseppek egymástól majdnem egyenlő távolságra elhelyezkedve a szomszédos fürdőszobába vezettek a kádban több véres ruhadarabbal. Hirtelen a szörnyű hang újra felharsant, Cathy még csak el sem tudta képzelni minek a hangja lehet ez, mintha a Föld összes emberének fájdalmát hallaná egyetlen sikolyban összpontosulva. Cathy kirohant a lakásból, ahonnan a lépcsőházba jutott. Szemben a lift volt, balra pedig lépcső vezetett felfelé, és lefelé. A lépcső felől John hangját hallotta, de ez a hang már nem nyugtatólak hatott rá, hanem sokkal inkább volt már ijesztő. A lift nem engedelmeskedett rémült gombnyomkodásának ezért a lépcsőn felfelé indult el. Pár emelettel feljebb hallotta amint John bemegy a lakásba és nem találja őt ott. Cathy tovább futott felfelé a lépcsőkön, miközben ziháltan kapkodta a levegőt. Lépéseket hallott, és tudta hogy John közeledik. Legfelülre érve egy ajtó állta útját. A kilincset lenyomva a zár nem engedett. Elkeseredetten próbálta az ajtót kinyitni, de mivel a többszöri kísérlet sem vezetett sikerre az ajtó melletti ablakon próbált kimászni. Az ablak üvegét cipőjével kiverte, és a szűk nyíláson nehezen átküszködte magát. Az üvegdarabok felsértették kezét, és a hasán lévő seb is felszakadt. Pár pillanattal később már a ház tetejének földjén landolt. Hűvös szél fújt, a lány remegni kezdett, de nehézkesen felállt.

Az épület megközelítőleg 40 méter magas volt, messzire el lehetett látni, a lány rémülten futott körbe a tető peremén kiutat keresve. Az egyetlen menekülési útvonal a másik házra átvezető kábel volt. Az acélsodrony kábel biztos elbírná a lány súlyát de a falba való illesztése nem volt ennyire bizalomgerjesztő. Az ajtó felöl dörömbölés hallatszott majd hamarosan John jelent meg az ablakban, Cathy felugrott a kábelra ami a falból egy részen kiszakadt, lassan mászni kezdett mikor a ház pereme felé ért egy kicsit megállt.

- Innen nincs visszaút! mondta halkan.
Tudta ha továbbmegy, és a kábel kiszakad a falból többé már nem kell menekülne, a halálba vezető zuhanás végez vele. Döntenie kellett! A következő pillanatban Cathy halk puffanással a ház peremén landolt, nem volt mersze tovább mászni. A ház tetején lévő rozsdás korlátból kiesett csődarabbal felfegyverkezve a feljáró épületéhez ment. Az ajtónál nem volt senki de látszott hogy az ablak kitört üvegein más is átszenvedte magát. Cathy egy gyors mozdulattal felkapaszkodott az ablakba, és már félig átmászott mikor John elkapta a lábát.

- Cathy állj meg! Ne menekülj!
Cathy a félelemtől megerősödve hátrarúgott és a találat sikerességét bizonyította hogy a lábát fogó szorítás enyhült, és át tudott mászni az ablakon. A lépcsőn lefelé rohanva gyakori hátranézéssel figyelte mekkora az előnye. Az egyik lépcsőforduló alján egy férfiba ütközött, ziháltan próbált a szorításából menekülni, de már a kimerültség határán volt és a sebe is egyre jobban vérzett. Cathy érezte izmai ellazulnak, szeme lassan lecsukódott és mozdulatlanul állt a férfi szorításában.

folytatása következik...
Harmadik rész