Mi az a RAW, és miért jó?
A jobb digitális fényképezőgépek képesek a képérzékelőből kinyert adatokat a maguk nyers (RAW) formájában elmenteni, így a fotós nincs a gépbe épített JPEG mentés képességeire korlátozva, de egy adott géppel sokkal szebb képek is készíthetők, mintha csak a gépből kieső JPEG képeket használnánk fel. (Pl. pontosabb zajszűrést használhatunk, finomabb színátmeneteket állíthatunk elő, elkerülendő a JPEG sávosodását, stb.)
A nyers képeket később sokkal szabadabban lehet "előhívni", azaz a nyers képfile-ból képnézegető programmal megnyitható, nyomtatható állománnyá (JPEG, PNG, stb. képfile-ok) alakítani. Ez nem keverendő össze a "fotosoppolással", azaz a retussal : az "előhívás" során a képtartalom nem változik, nem rajzoljuk át. (A RAW konverterek nagy részében nem lehet a képet átrajzolni.)
JPEG-be fényképezve ez sem ment volna...
A nyers képek nem minden operációs rendszeren nyithatóak meg egyszerű képnézegető programokkal, erre különböző RAW konverter szoftverek használatosak; a legismertebbek az Adobe Camera RAW, az Apple Aperture, vagy az Adobe Lightroom, de a fényképezőgépek gyártói is szoktak mellékelni ilyen szoftvert a gépekhez. A probléma, hogy a felsorolt szoftverek nem ingyenesek (és sok csak Windowson fut), a géphez kapottnak pedig sokszor korlátozottak a képességei.
A RawTherapee nevű alkalmazás azonban ingyenes, tud magyarul, és többféle operációs rendszerre elérhető. Ha nem is a legjobb, de amatőr fotózáshoz megfelel. Viszont a használata meglehetősen bonyolult (nem ismerem a Lightroomot, bár sok kezdő abból is inkább csak pár csúszkát és presetet használ) – így talán van igény rá, hogy egy kép feldolgozásáról is szülessen egy leírás.
A RawTherapee egyes verziói sokat szoktak változni egymáshoz képest; ez a szöveg a linuxos 4.2-es kiadás alapján készült. Korántsem érintek minden funkciót - egy részüket nem használom, és a végeredmény is túl hosszú lenne. A munkamenet leírása is szubjektív lesz, lehet ezt másképp (és jobban is) csinálni, én így szoktam - fanyalgóknak ez külön szól, hogy ez nem egy "így kell" leírás.
Hirdetés
Ha te jobban szereted a Lightroomot, rendben van, tényleg jobb, nem kell odaírni kommentbe, hogy az jobb. :D
Kezdőknek jól jön egy kis fotótechnikai alaptudás, mielőtt nekiállnak olvasni.
Egy sokkal teljesebb leírás a RawTherapeeról itt található.
Alapismeretek, elrendezés
A program Szerkesztő nézetben
A program többféle elrendezésben használható; én az "Egyetlen fül mód, függőleges előnézeti képek" megjelenést szeretem. Az indítás után az állományböngésző fogad, a bal oldalon található könyvtárfában lehet a könyvtárak között mozogni, az ablak középső részén pedig a könyvtárban található képek láthatók (minden ismert képállományt megjelenít). Egy kép szerkesztéséhez duplán kell azon kattintani. Ekkor a program Szerkesztő módba vált – baloldalt fent lehet visszaváltani böngésző nézetbe.
A RAW állományok többfélék lehetnek – a Canon CR vagy CR2, a Nikon NEF, az Olympus ORF formátumot használ – de az közös bennük, hogy a RAW szerkesztő programok magukat a nyers képeket nem módosítják. A kép tulajdonságait állítgatva csak egy lista készül a módosításokról, majd ez alapján lehet elmenteni a "kész" képet valami általánosabb formátumban.
Böngésző nézet
A kép szerkesztésre történő megnyitása után a jobb oldalon található füleken válthatunk az egyes tulajdonság-csoportok között.
Ezek sorban az Expozíció, Részletek, Színek, Wavelet, Transzformáció, RAW. Az egyes füleken csoportosítva vannak a beállítások, az adott csoport hatása külön kapcsolható, csak akkor lesz hatása a képre, ha bekapcsoljuk (vagy pipa, vagy egy I/O jel van a csoport neve mellett, ezen kell kattintani). A fülek felett található legördülő menüben előre beállított profilok választhatóak ki; részemről a Default, Default ISO Medium, Default ISO High profilokból szoktam kiindulni, attól függően, hogy a kép milyen érzékenységen készült.(100-400 Default, 400-800 Medium, 800-6400 High.) Ezek sok beállítást nagyjából a jó értékek köré tolnak, kevesebbet kell utánuk állítani.
A kép finomhangolása 1
Először érdemes a demozaikolást beállítani a RAW fülön, ez géptípustól és a kép paramétereitől is függ. Canon 1100D-hez pl. a Bayer-mátrixos szenzorhoz kifejlesztett algoritmusok közül alacsony érzékenységeken az amaze algoritmus passzol, zajosabb (ennél a gépnél ISO400 és felette) képekhez inkább az igv vagy az lmmse; Olympus gépekhez a vng4 használatos. (A színhiba-elnyomási lépések számát érdemes a maximumra húzni.)
X-trans szenzoros gépekhez (pl. Fujifilm) külön beállításokat találunk.
A RAW fül
A demozaikolás után a Transzformáció fülön a képkivágást, forgatást szoktam beállítani (sajnos gyakran vágok). A Kijelölés egérrel funkció hasznos, és erre is bekapcsolható a képarány tartása. Lejjebb található a forgatás (a kép egyenesbe állításához), és a torzítás korrekciója. Utóbbi csúszkáját húzkodva az objektív torzításai küszöbölhetők ki, nevezetesen a képet képes úgy "homorúra" vagy "domborúra" transzformálni, hogy az objektív által görbékké torzított egyenes vonalak valóban egyenesnek látsszanak. (Nagyobb látószögön pl. a Canon 18-55 kit objektívek is hajlamosak erre.) Ehhez képest a program korrekciós profilokat is használni, de ilyeneket még nem találtam hozzá (elvileg egy Adobe szoftverből kimásolhatóak).
Transzformáció fül 1
Transzformáció fül 2
A Wavelet (Hullámok) fülön viszonylag új fejlesztésű eszközök vannak; a képet rétegekre bontó eljárással a kép egyes részletesség-szintjein lehet korrekciókat végezni, részletesség, zajszűrés, színtelítettség, stb. tekintetében.
Ez már magában is olyan bonyolult, hogy megérne egy leírást, nem is mindig érdemes használni; a lényege, hogy az 1-es a legfinomabb részletek szintje, ettől felfelé az egyre elnagyoltabb kép tulajdonságai módosíthatóak. A Wavelet beállításait is érdemes csak a kép kidolgozásának végén megváltoztatni. (Bővebben itt lehet a Wavelet működéséről olvasni.)
Wavelet fül 1
Wavelet fül 2
A Színek fülön csak a fehéregyensúlyt szoktam beállítani; általában sárgára, a fül tetején található legördülő menüben (a sárga wb-től nekem sokkal élőbbnek tűnnek a növények, szebb a napfény). Az előre beállított értékek közül leginkább az Árnyék (Shade) beállítást használom, illetve ezen szoktam elhúzni a kék/sárga komponens értékét. Nyilván ezt nem kell túlzásba vinni, a Tárolt és a Napfény is tetszetős lehet, ezt adott képhez kell megválasztani. Éjszakai képeknél inkább kékbe viszem el a fehéregyensúlyt.
Színek fül
A következő művelet a zajszűrés beállítása. Ez sem egyszerű, mert függ az Expozíció fülön megadott értékektől, hogy itt mivel meddig lehet elmenni. Általában (kivéve nagyon magas érzékenységen készült, nagyon zajos képeket) érdemes valamilyen utólagos élesítést beállítani, ami szintén a Zajszűrés fülön található. Az Unsharp mask alapvetően jobban élesít, de jobban kihozza a képzajt is; az RL dekonvolúción legalább állítható a zajelnyomás mértéke, inkább ezt használom.
Ezen a fülön a másik "kötelező" a Színi hiba (kromatikus aberráció) javítás két csúszkája : ezzel az objektív által keltett (általában lila) becsillanásokat lehet eltüntetni; én a küszöböt nullára, a sugarat maximálisra szoktam állítgatni (a Canon 18-55 és 75-300 is hajlamos a jelenségre). Kicsit lejjebb (a Görbe gombra kattintva) az is beállítható, hogy melyik színre legyen érzékeny az algoritmus – nem csak lila színi hiba fordul elő, bár az a leggyakoribb.
Részletek fül
A zajszűrésnek két fajtáját lehet használni : a Pontzaj-csökkentés viszonylag egyszerűen megkeni a képet – a zajt elég jól leszűri, a részletekkel együtt (minél magasabb az érték, annál jobban szűr). Általában az RL dekonvolúció által keltett zaj ellen hatásos.
A képre kerülő többi zaj ellen inkább a "Zajcsökkentés" rész felel meg. Itt a Minőség (Quality) tulajdonságot érdemes High-re állítani. A Luminancia részben a Luminance-Detail (Fényesség-részletek) csúszkával lehet a zaj fényesség komponensének szűrését szabályozni; 100 körül alig szűr, az értéket csökkentve pedig egyre jobban szűr, és rombolja a részleteket is. ISO400-800 között 60-80 -as értékeket, 800 fölött bármennyit használok, van, hogy akár 20-ig is le kell menni – ISO6400-on az 1100D képe már nem túl szép. Újabb verziókban már simán Luminance és Detail Recovery csúszkák vannak, kb. ugyanazzal a funkcióval; a Luminance a szűréserőssége, a Detail Recovery meg hogy mennyire próbálja megtartani a részleteket. Tehát pl.90-es Luminance nagyon szeretne szűrni, a 90 köré állított Detail Recovery meg igyekszik megtartani a részleteket; a Detail Recovery-vel érdemesebb játszani, a Luminance maradhat magasan.
A színzaj szűrése is fontos, az újabb verziók tudnak automata szűrést, de szükség lehet kézi beállításra, nagyon magas ISO és kevés fény esetén (csillagfotók, színházi felvételek). Ekkor a Színzaj csúszka az általános színzajszűrést szabályozza (a nagyobb érték erősebb), ezzel belépőszintű Canon gépek esetén bátran lehet akár 50 köré is menni; ugyanakkor a Vörös-zöld (Red-green) csúszka is felhúzható 50 köré, ez a leggyakrabban jelentkező vörös foltokat tünteti el.
Az alul található Median részben a medián szűrést lehet beállítani, ez elég hatékony (főleg az 5x5, több lépéssel) – viszont hajlamos kenni is a képet.
A kép finomhangolása 2
Végül az Expozíció fülön lehet ténylegesen a képet finomhangolni. Amit itt el szoktam végezni :
- A Kiégett részek megmentése legördülőben kiválasztani az adott képhez illő eljárást (néha a Színterjesztés jobban működik, de van, hogy sárga/rózsaszín eget eredményez).
- Expozíció korrekció beállítása - a program megpróbálja kitalálni, hogy túl világos, vagy sötét-e a kép, de nem mindig sikerül neki jól- ilyenkor ez a csúszka a megoldás. (Ez nem azonos a fényerő buta növelésével.)
- Fényerő csúszka 0-ra (amúgy bután világosítja az egész képet, világosabb képhez az Expozíció korrekció csúszka jobb).
- Beállítani a kontrasztot, és a Világos tónusok tömörítését (ezt magasabb értére húzva visszakaphatjuk a kiégett részeken a részleteket – ez ugye attól is függ, hogy mennyire húztuk fel utólagosan az expozíció korrekciót – de túlhúzni nem ajánlott, mert buta szürkét csinál a fehér képrészekből)
- Diszkrét Vignette filter - a kép széleit sötétíti, de érdemes csínján bánni vele, a legjobb, ha alig észrevehető
- Lab görbék (Lab adjustments) : Chromaticity-n szoktam húzni felfelé ha telítettebb képet akarok. Érdemes itt felhúzni a Red and skin tones protection-t, ha portréról van szó (megvédi a bőrszínt), illetve az Avoid color shift-et (színeltolódást kerüli el).
- Esetleg a Tónustérképezés funkciót lehet használni, de ez sokszor természetellenes hatást kelt. Érdemes megnézni, hátha jobban áll a képnek.
Ezután persze vissza kell menni a második (Részletek) fülre, mert az expozíció, illetve a kontraszt húzásával valószínűleg már nem lesz megfelelő a zajszűrési beállítás (minél kontrasztosabb a kép, annál inkább látszik a zaj). Magam részéről csak a legvégén állítom be véglegesre a zajszűrést, folyamatosan figyelve 1:1 nagyításon, hogy milyen lesz a végeredmény.
Fontos, hogy a RawTherapee sok módosítást csak akkor mutat, ha a képet mutató mező aljának jobb oldalán levő 1:1 gombbal 1:1 arányba zoomolunk, ez főleg a zajszűrés és az élesítés esetén fontos. A kép teljes kiszámolása ugyanis nem végezhető el elég gyorsan, hogy a teljes képen lássuk, azonban 1:1 nagyításban az akkor látható kis részt már értelmezhető sebességgel számolja a program (baloldalt alul látszik is, hogy hol tart). Érdemes 1:1-ben a képen egy világos, és egy sötét részt is megnézni, hogy lássuk, mennyire sikerült leszűrni a sötét részekről a zajt, és hogy festenek a világosak. 1:1 nagyításban jól megfigyelhető a zajszűrés, élesítés hatása, ha azt a nézet megváltoztatása nélkül ki-be kapcsoljuk.
A Szerkesztő nézet alsó sora
1 Kép exportálása, 2 Kötegelt feldolgozási sorhoz adás, 3 külső szerkesztőbe küldés, 4 előző/következő képre váltás 5 zoom gombok
Kész kép elmentése és végszó
Végül a kép alatt balra található ikonok közül a bal szélsővel tudjuk JPEG, PNG, vagy TIFF formátumban elmenteni a kész képet. Balról a harmadikkal az "előhívott" képet külső szerkesztőbe lehet küldeni pl. retusálás céljából (Gimp vagy Photoshop közül lehet választani, de megadható egyedileg kiválasztott program is).
Az egész folyamat amúgy nem tart sokáig; valójában gyakorlat kérdése. A lényeg az, hogy az értékeket az adott képnek megfelelően állítsuk be, mert minden helyzet más, igazán jó eredményt pedig úgy lehet elérni, ha minden képpel külön foglalkozunk – persze feltételezve, hogy az utómunkának alávetett kép egyébként jól komponált, megfelelően exponált... csodát RAW-ban sem lehet tenni, csak a jó képből kihozni minél többet.
Természetesen vannak jobb szoftverek, de a RawTherapee nagyon sokáig megfelel amatőr fotózáshoz - ha valaki valamiért nem szereti, az már egyéni, "vallási" kérdés. A fent bemutatottakon túl még sok lehetőség van a szoftverben, pl. a kötegelt feldolgozás, a színkeverés és hasonlók.
